Kereső toggle

A talpnyalók, akik szerint a rossz vicces, szexi és menő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bő két hét alatt félmillió nézőt vonzott Magyarországon is minden idők második legsikeresebb nyitását produkáló animációs filmje, a Minyonok. A viccesen szerencsétlenkedő, halandzsázó sárga kis lények mindenkit szórakoztatnak, gyerekeket és szülőket egyaránt. De vajon tényleg csak ártatlan mese az egész? A Vigyázó blog szerzője és olvasói között élénk vita bontakozott ki ez ügyben.

A Minyon-láz még az alkotókat is meglepte, akik tartottak tőle, hogy a Gru-sorozat mellékszereplőiből előléptetett minyonok a maguk egydimenziós karakterükkel nem lesznek elegendők ahhoz, hogy kitöltsenek egy teljes filmet.

Hiszen kik is a minyonok?

A magyar cím a hangzásbeli hasonlóságot leszámítva semmit nem ad vissza az eredeti név jelentéséből. Hiszen a minions nem aprósütemény, a szó annyit tesz, mint kegyencek, talpnyalók, koloncleső siserahad, bólogatójánosok, és ez – lássuk be – bizony nem szimpatikus fajta. Ráadásul a filmbeli minyonok nemcsak vakon kiszolgálnak bárkit, hanem kifejezetten a gonoszhoz vonzódnak.

A történet szerint kortalan lények, már az ember megjelenése előtt itt voltak a földön, és azóta keresnek gazdát maguknak, lehetőleg olyat, aki igazi főgonosz.

Próbálkoznak a dinókkal, a fáraóval, Drakulával és Napóleonnal, de egyikük mellett sem tudnak megmaradni. A producerek persze ravaszul kikerülték, hogy a minyonoknak igazi szörnyetegekkel kelljen találkozniuk: Hitler és Sztálin elől az Antarktiszra száműzték a minyonokat, egészen 1968-ig, amikor megtalálják maguknak a történelem első női szuper gonosztevőjét. Scarlett Overkill jelmondata szerint a gonoszság szexi, és ezzel az erkölcs és nemiség nélküli (ám szexfüggő), idióta minyonok tökéletesen azonosulnak is.

Ami a legrosszabb, nekik az a legjobb – a gyerekkedvenceknek ez a filozófiájuk, és ettől nem is tágítanak. Ebben a 90 perces vizuális tobzódásban a szereplők nem változnak: aki rossz, az rossz is marad, jó szereplő pedig nincs.

A legtöbben persze legyintenek erre, mondván, a film csak szórakoztatni akar, gondolkodtatni nem, arra ott vannak más filmek. Csakhogy egy gyerek számára nem mindegy, mi ömlik rá másfél órán át a széles vászonról. A Minyonok célközönsége pont a mintakövető gyerekkorosztály, akik nem felnőttes iróniával, görbetükörből, hanem alapértelemben veszik a „gonosznak lenni vicces és menő” üzenetet. A minyonnyelvet senki nem érti, épp ezért halandzsa szövegbe tetszés szerint el lehet rejteni bármit, például káromkodásokat, amint arról többen panaszkodtak – igaz, nem közvetlenül a film, hanem a McDonald’s menühöz osztogatott minyonfigura állítólagos trágár kiszólásai miatt.

Ezt a feje tetejére állított amorális világot a gyerekek nyakába zúdítani akkor is probléma, ha a filmet a Universal számára készítő Illumination Entertainment neve tényleg csak véletlenül utal az illuminátusokra, és az alkotóknak nem állt szándékukban tudatmódosító propagandafilmet készíteni, amelyben az egyszemű minyonok a mindent látó szemet szimbolizálják.

Még szerencse, hogy a gyereknézők aligha értik a filmben elhangzó pszichedelikus Doors-dal üzenetét: „Törj át a másik oldalra”. Így – reméljük – nem követik Jim Morrisont és a minyonokat sem.

***

Néhány komment a Vigyázó blog Minyonokkal foglalkozó posztja alól:

„[A] Potter-filmekkel is csak a baj volt keresztények szerint. Gonosszal cimboráló, mágiát tanuló gyerekekkel van tele azóta is a világ. A kis herceg című mesénél destruktívabbat se nagyon ismerek. A Grimm testvérek nevéhez köthetők meg maguk a horror. Bezzeg a vallási szent könyvek… Azokban semmi borzasztó nem történik, nincs gonosz, a jóságos isten is csak párszor pusztítja el a világ népességét.”

„Igazság szerint a szülők is magasról tesznek a korhatár-besorolásra, örülnek, hogy végre valami számukra is élvezhető film megy a nyári szünetben. Megbeszélik vajon hazafelé a látottakat? Kinek a felelőssége mindez, ha nem főleg a szülőé?”

„...a Micimackó meg parázna mert nincs rajta nadrág, a tigris infantilis mert össze-vissza ugrál, a szamár depressziós, a malacka... Minden rajzfilmbe bele lehet kötni!”

„Elismerésem, hogy a közhangulattal szembe mer menni a blog, ha neki más a véleménye. Lehet az állításokkal vitatkozni, aki nem ért velük egyet, de nekem bejött a cikk. Grat.” (Vigyázó blog, eisen64)

Olvasson tovább: