Kereső toggle

Méregtelenítés: tenni vagy nem tenni?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nehézfémek, toxinok, rovarirtók, tartósítószerek – a mai kor emberét kemikáliák veszik körül. Felmerül a kérdés: valóban méreganyagok rakódhatnak le a szervezetünkben, amelyektől jól tesszük, ha megszabadulunk? Létezik-e az alternatív gyógyászat által emlegetett „méreg-telenítés”? És ha nem, akkor segíthetjük-e máshogy szervezetünk küzdelmét a kemikáliákkal?

Amikor méregtelenítésről beszélünk, egymásnak feszül az orvostudomány és az alternatív gyógyászat. Előbbi bizonyítékokat követel, de azok a méregtelenítés oldaláról nem érkeznek. Ezzel együtt a méregtelenítés fogalma beépült a közgondolkodásba, és népszerűsége szinte töretlen. A léböjtök, méregtelenítő tapaszok, diéták mind arra hivatottak, hogy valami úton-módon kihúzzák az emberből a láthatatlan mérgeket, megtisztítsák bélrendszerünket a lerakódott anyagoktól. Népszerűségük egyik oka bizonyára a mérgektől való félelmünk.

Méregtelenítő szervünk a máj, a vese, a tüdő, a verejtékmirigyek. Arra hivatottak, hogy a bejövő, szervezetünkre káros anyagokat eltávolítsák. Méregtelenítő szerveink közül ki kell emelni a máj szerepét, hiszen a „munka” oroszlánrészét végzi. Ha minden rendben a májunkkal, akkor nyugodtak lehetünk. Bonyolult enzimreakciókkal kotyvaszt egész nap, és küldi kifelé a bejutott méreganyagokat.

Mikor indokolt a szervezet támogatása?

Gond akkor merül fel, ha a rendszer szervei valamilyen betegség miatt nem tudják ellátni a feladatukat, vagy esetleg olyan mennyiségű vegyi anyag érkezik a szervezetünkbe, amivel már nem tud megküzdeni. Ez lehet alkoholfogyasztás, drogfogyasztás, vírusfertőzés, gyógyszerfogyasztás stb. következménye, ami a májműködést károsítja. Ide sorolható sok munkahelyi ártalom is, például az építőiparban nagyon sokféle káros anyagot használnak, de nem kell messzire menni: egy kis szobafestés, parkettalakkozás is tud meglepő reakciókat eredményezni. Ha a méreganyag-bevitel túl nagy, lehet, hogy mentőre lesz szükség, és akkor a toxikológián – szó szerint – méregtelenítik az embert. Ha a bevitel kisebb, akkor esetleg károsodnak a májsejtek, néhányuk el is pusztul. Ilyenkor májfunkciós vizsgálatokat végeznek, és kimutatják az enzimek működéséből, milyen a máj állapota. 

Mivel a szervezet rendelkezik saját méregtelenítő mechanizmussal, ha ezt támogatjuk, akkor közvetve méregtelenítünk. Klasszikus májvédő gyógynövényünk a máriatövis. Egyedülálló tulajdonsága, hogy újraéleszti az elpusztult májsejteket. Fontos tudni azt, hogy a hatóanyaga, a szilimarin komplex vízben nem oldódik, így az ebből készült teának nagy jelentősége nincs. Fogyasztása elterjedt, de ha májsejtet akarunk éleszteni, akkor inkább standardizált máriatövis-kivonatot keressünk. Így a méregtelenítésünk közvetett úton valósul meg: a májsejt újra felépül, majd elvégzi  méregtelenítő munkáját. Ez történhet évszaktól függetlenül, télen-nyáron, éjjel-nappal.

A mostanában népszerű méregtelenítő kúrák szerves része a máriatövis, de sok emésztést segítő, anyagcsere-fokozó komponenst is tartalmaznak, amelyek hasmenést idéznek elő. Ezzel pár napig lehet tisztulni, de aranyeresek csínján bánjanak vele, ráadásul felboríthatja a bélflórát is.

Ha a méregtelenítő kúra összhangban van a fent leírtakkal, tehát a máj vagy a felsorolt többi szerv munkáját támogatja, akkor átvitt értelemben segíti a szervezet méregtelenítő munkáját.

Óvatosan kell kezelni azonban minden olyan módszert, amely drasztikusan, egyoldalúan megterheli a szervezetet, legyen ez diéta vagy valamilyen lé fogyasztása. Azontúl, hogy felesleges pénzkidobás, még ártalmas is. Akik valamilyen alapbetegséggel küzdenek, különösen figyeljenek oda, hogy milyen kúrát kezdenek.

Indokolt a szkepszis: a hétköznapi „méregtelenítés” egy élettanilag nehezen értelmezhető folyamat. Azért ráncolja az orvos a szemöldökét, ha valaki méregtelenítő kúrát tervez, mert utána a mellékhatásokat majd neki kell kezelni. Ám saját méregtelenítő szerveink külső támogatása hasznos dolog, történjen az akár az egészséges életmód részeként (szauna) vagy egy esetlegesen kimutatható májkárosodás esetén (máriatövis).

A méregtelenítés története

A test méregtelenítésének eredete az ókorba nyúlik vissza. Az egyiptomi és görög kultúrában merült fel az emberi szervezet önmérgezésének kérdése. Abból indultak ki, hogy a bevitt táplálék rothadási folyamaton megy keresztül, ami mérgeket termel, és ez károsítja a szervezetet. Később, a 19. században a mikrobiológia és a biokémia megjelenése egy rövid időre alátámasztotta ezt az elméletet. A 20. század elejére az orvostudomány fejlődésével a méregtelenítés alapú megközelítés gyorsan megdőlt. Érdekesség, hogy az alternatív gyógyászat vonalán az elmélet még mindig tartja magát. Az orvostudomány szemszögéből a ma „méregtelenítésnek” nevezett módszereknek nincs tudományos alapjuk.

Olvasson tovább: