Kereső toggle

Szolgáló kutyák

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mindannyian találkoztunk már az utcán olyan vak emberrel, aki mellett szorosan ott sétál egy vöröskeresztes jelzést viselő kutya. De azt már kevesen tudják, hogy mióta és miként is könnyítik meg ezek a négylábú segítők a látássérült gazdik életét. Dr. Mezősi Tamást , a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kuratóriumi elnökét kérdeztük.

Kinek a nevéhez fűződik a vakvezető kutyák kiképzésnek meghonosítása Magyarországon?

– Vitéz Lovag Rithnovszky János nevéhez köthető, aki látássérültként az ’50-es évek közepétől kezdett el kutyákkal foglalkozni. Vakvezető kutyák képzéséről a ’60-as évektől beszélhetünk hazánkban. Rithnovszky János több kutyát is kiképzett, maga is ilyen segítséggel közlekedett. Ő írta a témában megjelent első magyar szakkönyvet is. Hosszú küzdelmet vívott az élettel, saját magával és sokszor a világgal. Az ő küzdelmének és évtizedes kutyakiképzői tevékenységének köszönhetjük az alapokat, amelyekre támaszkodva ma már több szervezet foglalkozik vakvezető segítők képzésével.

Milyen céllal hozták létre a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolát?

– Több kollégámmal együtt úgy gondolom, hogy a kutyák egyik legcsodálatosabb küldetése a vakvezetőkutya-szolgálat. A legfőbb cél ebből adódóan az volt, és ma is az, hogy állandó segítőt adhassunk olyan fontos mindennapi tevékenységhez, amilyen a közlekedés. A jól képzett kutya kitágítja a világot a látását (nagyrészt) elveszített ember számára. Ugyanakkor lelkileg is állandó támaszt nyújt. A cél az, hogy minél több ilyen segítőt adhassunk az azt igénylő látássérült embereknek. Azért dolgozunk tehát, hogy egyre többen élhessenek függetlenebb, önállóbb és biztonságosabb életet jól képzett, négylábú segítővel. Látássérült embertársaink életminőségének javítása mellett a társadalom figyelmét is szeretnénk felhívni arra, hogy mindannyiunk felelőssége a látássérült emberekkel való törődés. Küldetésünk ezért a társadalom szemléletének formálása, és a fogyatékosüggyel kapcsolatos ismeretterjesztés is.

Évente hány kutyát tudnak kiképezni?

– A magánadományokból kiképzett és ingyenesen a látássérült gazdikhoz juttatott kutyák száma évről évre folyamatosan nő. Tavaly már 13 növendékünk állt szolgálatba. Hamarosan pedig már az ötvenedik képzett vakvezető kutyát adjuk át. Elmondható, hogy mi képezzük és adjuk át évente a legtöbb vakvezető kutyát hazánkban. Természetesen nem legeket gyártunk, hanem embereknek adunk új reményt. A kutya mellett ugyanis kinyílnak a látássérült emberek, visszanyerik az életkedvüket – párosaink erről számolnak be, történeteik erről győznek meg bennünket. Ezekért érdemes dolgozni, ezeket meg kell sokszorozni!

Ez elegendő számú ahhoz képest, ahány látássérült ma Magyarországon él?

– Nem! Ez a szám sajnos meg sem közelíti az igényt! Ezért van olyan nagy szükség a munkánkra. Napjainkban mintegy 6 ezer ember veszíti el évente a látását, és a látássérült emberek száma meghaladja a 40 ezret hazánkban. Alig 1 százalékukat segíti vakvezető kutya. Pedig a vak és gyengénlátó embereknek nagyobb segítséget jelentenek a mindennapokban, mint bármelyik élettelen segédeszköz. Még az embereknél is többet, hiszen a kutya a nap 24 órájában a gazdája mellett van. A legfőbb célunk tehát, hogy a hazai arányt az európai átlaghoz közelítsük. Minél több igénylő számára legyen elérhető mindaz, amit a vakvezető kutyák nyújtanak.

Ha jól tudom, kevés az a kutyafajta, amelyik alkalmas vakvezetésre…

– Valóban. Mi fajtatiszta, egészséges labrador vagy golden retriever kutyákkal dolgozunk. Ez nem azt jelenti, hogy csak ezek a fajták alkalmasak, de az biztos, hogy ők minden tekintetben jól beváltak. A vakvezető hivatás nagyon komoly, felelősségteljes munka. Nyugodt vérmérsékletet, ragaszkodást, intelligenciát, jó fizikai adottságokat igényel. Éppen ezek miatt vetjük alá szigorú tesztelésnek és orvosi szűrővizsgálatoknak a kiválasztott 1-1,5 éves kutyákat. Átlagosan a negyed részük teljesíti sikerrel ezt a megmérettetést.

Hogyan történik a négylábúak betanítása?

– Ha a szigorú állatorvosi szűrővizsgálatok igazolják a jelölt egészségügyi alkalmasságát, akkor elkezdhetjük a jellemzően mintegy hat hónapos kiképzést. A kutyának elsőként fontos fegyelmező feladatokat kell teljesítenie, és csak ezután kezdődhet a vezetési munka tanítása. A kiképzésben használt módszereinket Rithnovszky János erőszakmentesen oktató, „rávezető” technikájának továbbfejlesztésével, svájci és angliai tanulmányutakon tapasztaltak felhasználásával alakítottuk ki. Módszerünk lényege, hogy a kiképzés során a kutya minél inkább leendő életkörülményeinek megfelelően él és gyakorol. Ezért kiképzőink saját otthonukban nevelik őket. A gyakorlati kiképzés reális élethelyzetekben, kezdetben kis forgalmú, majd egyre népesebb utcákon folyik. A látássérültek közlekedési képességeit jól ismerő kiképzőink saját mozgásukkal, szükség esetén botlások és ütközések imitálásával tanítják a kutyát a helyes vakvezető munkára. A kiképzés végére a kutyának nagy biztonsággal kell vezetnie lefedett szemű kiképzőjét minden egyes feltételezhető közlekedési szituációban. Ezt egy kiképzést lezáró vizsgán bizonyítania is kell a leendő vakvezetőnek.

Amikor megtörtént a kutya kiképzése, hogyan dől el, hogy ki lesz a gazdája?

– A döntéshez ismernünk kell a kutyát és a leendő gazdáját is, hiszen nekik kell majd a továbbiakban együttműködniük, együtt dolgozniuk. Ismernünk kell egyebek közt a leendő gazdi habitusát vagy közlekedési szokásait. Nem mindegy, hogy nagyvárosban vagy egy kistelepülésen él, milyen helyeken és több vagy kevesebb ember között mozog-e. Járástempó, szokások és igények – fontos szempontok, ezek a párosítandó tulajdonságok.

Ha tömegközlekedési eszközön vagy az utcán találkozunk egy vakkal és az őt kísérő kutyával, mi a helyes viselkedés? Segíthetünk nekik, vagy az csak megzavarja a kutya munkáját?

– A legjobb, ha megkérdezzük tőle, hogy segíthetünk-e valamiben. Megzavarni akkor tudjuk a kutyát, ha etetjük vagy simogatjuk a gazdája engedélye nélkül. Ne feledjük el, hogy a kutyán lévő hám munkaidőt jelez számára, ami egyenlő a feszült figyelemmel. Szólítsuk meg tehát a gazdáját, s közben érintsük meg a karját, így jelezve, hogy hozzá szólunk. Ha a buszon nincs hangjelzés, igény esetén jelezhetjük, hogy hol járunk. Vagy a buszmegállóban közölhetjük az érkező busz számát, hiszen a kutya azt nem tudja leolvasni. Ugyanúgy, ahogyan a piros vagy zöld színeket sem látja a zebránál. Tehát számos olyan helyzet adódhat, amikor a látók segítségnyújtásának is van helye a páros munkájában.

Olvasson tovább: