Kereső toggle

Hogyan nyer értelmet a munkád?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ahogy a munka egyre több teret foglal el a modern emberek mindennapjaiban, úgy erősödik az igény, hogy az alkalmazottak nagyobb jelentőséget tulajdonítsanak a feladataiknak, hogy motiváltak maradjanak. A fiatal munkavállalók legnagyobb vágya, hogy olyan munkahelyekre kerülhessenek, ahol talentumaikat a lehető legnagyobb mértékben hasznosíthatják, mégpedig olyan módon, hogy értéket hozzanak létre a társadalom számára. Az elmúlt években számos felmérés készült arra vonatkozóan, hogy melyek azok a szakmák, amiket az emberek a legnagyobb elégedettséggel űznek, illetve jelentős kutatási területté nőtte ki magát annak vizsgálata, hogy milyen eszközökkel vagyunk képesek értelmet adni látszólag értelmetlen elfoglaltságoknak.

„Ha mindnyájan többet utaznánk, jelentősen nagyobb békében élhetnénk a földön” – az amerikai Travelzoo vezérigazgatója ezzel a szlogennel igyekszik motiválni az utazási iroda alkalmazottait, akiknek semmi egyéb dolguk nincs, mint hogy a nap nyolc órájában a legelőnyösebb ár-érték arányú nyaralásokat segítenek kiválasztani a vásárlóknak. Első hallásra ez csupán egy remek marketingszövegnek tűnhet, ám az adóügyekkel és könyvvizsgálással foglalkozó nemzetközi cég, a KPMG kutatása szerint igenis komoly jelentősége van annak, hogy a dolgozók tulajdonítanak-e magasabb rendű értelmet tevékenységüknek a pénzkeresésen kívül. A szervezeten belüli felmérés szerint azok az alkalmazottak, akiknek a feletteseik többet beszéltek a vállalat társadalomra gyakorolt pozitív hatásáról, 42,2 százalékkal nagyobb valószínűséggel vallották remek munkahelynek a KPMG-t, és 68 százalékuk nem is gondolkodik munkahelyváltáson. Ezzel szemben, ahol a menedzserek nem fektettek hangsúlyt arra, hogy munkatársaikat ilyen módon buzdítsák, a dolgozók 62 százaléka tervezi a továbblépést egy másik munkahelyre.

De miért ennyire fontos, hogy jelentőséget tulajdonítsunk munkavégzésünknek? Egy amerikai társadalomkutató cég szerint az ország munkavállalóinak csupán 30 százaléka érzi magát erősen elkötelezettnek a munkája, vállalata iránt, míg 70 százalék nem különösebben erőlteti meg magát, sőt sokan nyíltan ki is fejezik az elégedetlenségüket és boldogtalanságukat, panaszkodásaikkal felemésztve feletteseik és munkatársaik értékes idejét, lelkesedését. Egy Gallup-kutatás szerint a dilettáns munkatársak miatt az amerikai vállalatok évente körülbelül 500 milliárd dollár (140 ezer milliárd forint) bevételtől esnek el, mivel a nem elkötelezett munkavállalók sokkal hajlamosabbak, hogy lopjanak a vállalattól, rosszul kezeljék az ügyfeleket, és kihagyjanak munkanapokat.

Nemcsak vállalati, hanem személyes szinten is sokat profitálhatunk belőle, ha hasznosnak érezzük a munkánkat. Az értelmes munkavégzés életigenlést eredményez, valamint jobb egészségi állapotot és kevesebb depressziót. A Guardian kilenc angol és amerikai felmérést összegezve megállapította a két ország hét „legboldogabb” szakmáját. Az élen a mérnökök végeztek, őket követték sorrendben a tanárok, ápolók, orvosok, kertészek, építőipari munkások és személyi asszisztensek. Arra a kérdésre, hogy mi teszi boldoggá a munkájával kapcsolatban, Stuart Berry, szerszámipari formatervező mérnök azt felelte, hogy szereti látni a munkája eredményét, ahogy az általa feltalált dizájn kereskedelmi forgalomba kerül. Sok mérnök nem is érzi munkának, amit csinál, mivel a tevékenysége átfedésben van a hobbijával.

A bostoni egyetem professzora, Michael G. Pratt szerint azok az emberek, akik valamilyen kétkezi mesterséget végeznek, sokkal inkább képesek pozitív jelentéstartalommal megtölteni a mindennapjaikat, ahogy a kertészek, építőipari munkások és mérnökök is teszik. Minderre saját nagyapját hozta fel példaként, aki üvegesként dolgozott, és ha megkérdezték tőle, mivel foglalkozott aznap, meglepő részletességgel ecsetelte a munkafolyamatot. Ezzel szemben a szellemi munkát végző Pratt nem feltétlen tudja egyértelműen körülhatárolni, mit is csinál pontosan, és nem annyira hangzana izgalmasan, ha a nap végén a többórás értekezletekről mesélne a családjának.

Van még két fontos tényező, amelyek miatt az emberek kiteljesedettnek érezhetik magukat munkahelyeiken: a szolgáltatások és a kapcsolatrendszerek. Az angol és amerikai társadalmakban meglepően sokan lelik örömüket abban, hogy munkájuk során „másoknak szolgálnak”, segítenek megoldani a problémáikat. Pontosan ez volt a valódi motiváló erő azon tanárok, ápolók, orvosok és személyi asszisztensek számára, akiket kilenc kérdőív alapján a hét legboldogabb foglalkozás körébe soroltak.

Egy másik tengerentúli felmérésben azt vizsgálták, hogy melyek azok a szakmák, melyeket a művelőik leginkább, illetve legkevésbé tartanak értékesnek. Az eredmény szerint a papság és más egyházi szolgálatban álló személyek tartják a legértékesebbnek a saját munkájukat, őket követik szorosan az orvosok és az oktatás résztvevői. A lista végén találjuk a hoszteszeket, divattervezőket, vendéglátó-ipari dolgozókat és gyorséttermi szakácsokat.

Ismét a menedzsment oldalról szemlélve azonban elmondhatjuk, hogy azon személyek közül kerülnek ki a legjobb alkalmazottak, akik valamiféle „elhívástudattal” rendelkeznek a szakmájuk, tevékenységük iránt. Ezek az emberek képesek a kisebb részfeladatoknak is nagy jelentőséget tulajdonítani a munkához való személyes kötődésük miatt, valamint ők azok, akik erősebben kötődnek a munkatársaikhoz, sokkal inkább egy közösségnek látják a vállalatot.

A coloradói egyetem pszichológiaprofesszora szerint a mások segítésén kívül a saját talentumok használata az, ami igazán értelmet ad egy munkának. És ez az, ami az elhivatottsággal rendelkező személyeket különösen értékessé teszi a vállalatok számára.

Olvasson tovább: