Kereső toggle

Tanulás a konyhaasztal körül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Napjainkban egyre többen vállalkoznak az otthonoktatás fárasztó, de rendkívül kreatív feladatára. Az otthonoktató szülők úgy vélik, csemetéik fejlődése számára az államinál jobb minőségű környezetet tudnak biztosítani, szeretnének személyre szabottabban foglalkozni gyerekeikkel.

Sir Ken Robinson, oktatási szakértő 2006-ban tartotta azt a nagy sikerű előadását az amerikai TED konferencián, amely azóta világszerte ismert és sokat idézett alapgondolatává vált a közoktatást megreformálni kívánók számára. A nem túl biztató című („Az iskolák megölik a kreativitást”) előadást már 31 millióan tekintették meg az interneten. A professzor szerint a kreativitás egyik kulcskérdése, hogy a személy mekkora mértékben képes az úgynevezett divergens gondolkodásra, ami azt teszi lehetővé, hogy egy problémát több szemszögből közelítsen meg, és gyors megoldást találjon. Egy felmérés szerint az óvodás gyerekek valóságos géniuszok divergens gondolkozás terén, ám ahogy iskolába kerülnek, ez a képességük látványosan leépül. Ennek fő oka, hogy az iskolákban megtanulják, hogy csak egy jó válasz van, ehhez a típusú kihíváshoz pedig a konvergens gondolkozás szükséges, ami arra irányul, hogy a már ismert információk segítségével egy darab megoldást találjon a problémára.

A professzor szerint a mai oktatási intézményekben standardizált oktatás folyik, melynek filozófiája még az ipari forradalom idején alakult ki, s célja csupán annyi volt, hogy az iskolák olyan képzett munkaerőt bocsássanak ki magukból tömeges méretekben, amely a fellendülő iparágakat tudja kiszolgálni. Robinson szerint ez a nézet máig megmaradt, az iskolák csupán arra koncentrálnak, hogy a jelen gazdasági berendezkedések számára biztosítsák az utánpótlást. Azokat az embereket, akik nem képesek beilleszkedni ebbe a rendszerbe, a gépezet „kiköpi” magából. Robinson azonban azon az állásponton van, hogy ezek az emberek nem szükségképpen buták és tehetségtelenek, csupán ez a fajta oktatási berendezkedés nem enged utat a bennük rejlő képességek kibontakozásának.

Vekerdy Tamás pszichológus határozott véleménye, hogy az iskolák ma túlterhelik a gyerekeket, nagy nyomást helyeznek rájuk jó eredmények reményében, ám ez többnyire felesleges, ugyanis a tananyag terjengőssége miatt egy átlagos felnőtt ma az iskolában tanultak mindössze 9 százalékára emlékszik. Ezzel szemben egy nyolcvanéves sokkal jobban emlékszik, mit tanultak annak idején, s ennek fő oka, hogy kevesebb, de jól rendszerezett információt sajátítottak el. Vekerdy szerint a mai oktatási rendszer szorongó gyerekeket nevel, akik szorongó felnőttek lesznek, és valószínűleg sosem fognak a képességeik maximumán teljesíteni.

„Régen, ha információt szerettünk volna szerezni valamiről, el kellett mennünk egy speciális intézménybe, azonban ma a technológia világában élve már bármihez hozzáférhetsz a telefonod segítségével. Egy paradigmaváltásnak vagyunk tanúi. Többé nem az a kérdés, hogy hogyan érjük el az információt, hanem hogy hogyan használjuk fel azt, hogyan tudok egy bizonyos információt az életemre alkalmazni. Ez egy sokkal fontosabb képesség, de ezt az iskolák nemigen hajlandóak elismerni” – érvel Jeremy Stuart, aki az otthonoktatásról készített dokumentumfilmet. A filmben szerepel Samantha Cook két fia, akik bár a helyesírást még okostelefonjukról puskázzák, éppen üzleti tervet készítenek. Az anya szerint ma olyan emberek tudnak sikeresek lenni az életben, akik kreatívak és vállalkozó szelleműek, ám a gyerekeink aligha válhatnak ilyenné egy olyan oktatási rendszerben, ahol egész nap megmondják nekik, hogy mit csináljanak. A Cook apuka nem mellesleg egy szilícium-völgyi vállalat magas beosztású dolgozója. Nem csoda, hogy a startupok és technológiai újítások bölcsőjében hódítanak leginkább az alternatív oktatási módok, hisz pont az adja e régió sikerét, hogy megpróbálják új szemszögből megközelíteni az átlagemberek számára evidensnek számító dolgokat, és mindig felteszik a kérdést: „ennek valóban ez a legjobb módja?”

Mire szocializálunk?

Bár a meggyőződésből otthonoktatók száma hazánkban is növekszik, a magyar gyakorlatban leginkább olyan gyerekek válnak magántanulóvá, akiket súlyos hátrányos megkülönböztetés ér a társaik részéről valamilyen testi vagy szellemi fogyatékosságuk okán, vagy a tanáraik igyekeznek elszigetelni őket összeférhetetlen magatartásuk miatt.

Amerikában napjainkban több mint kétmillió 3 és 18 év közötti gyermek részesül otthonoktatásban, s számuk továbbra is dinamikusan növekszik. Egy felmérésben a szülők legfőbb indokként a gyermekeik biztonságát emelték ki: nem szeretnék, ha negatív nyomásnak, drogoknak lennének kitéve, mások az oktatás színvonalával elégedetlenek. Az otthon iskoláztató szülők 64 százaléka hivatkozott vallási indokokra, ugyanis nem értenek egyet az iskolában oktatott liberális nézetekkel, evolúciós szemlélettel, vagy csupán szeretnék  meggyőződéseiket és értékeiket jobban a gyermekeik mindennapjaiba integrálni.

Amikor Kathleen Berchelmann gyermekorvos megszülte negyedik gyermekét, férjével az otthonoktatás mellett döntöttek, mivel úgy ítélték meg, hogy kevesebb bonyodalommal fog járni a család számára, ha nem kell napi 4-5 órát az autóban töltve egyik iskolából, edzésről és szakkörről a másikra sietni egy újszülöttel a fedélzeten. Ez természetesen anyagi áldozatvállalást jelentett a család részéről: Kathleen és férje is csupán részmunkaidőben dolgoznak, hogy elég idejük maradjon a gyerekeik oktatására és a házimunkára. De mindent összevetve elégedettek a mostani életükkel. A doktornő blogjában úgy nyilatkozott, hogy jelentősen közelebb kerültek egymáshoz a férjével és a gyerekeivel, és rendkívül élvezik, hogy nem csak leharcoltan, fáradtan láthatják gyermekeiket az iskolából hazajövet. A napi beosztásuk nem olyan zavaros, mint volt, a házban sokkal nagyobb rend uralkodik, s mindössze napi négy órát töltenek tanulással a konyhaasztaluk körül, ahol a kisebbek együtt tanulnak a nagyobbakkal, szabad-idejüket pedig az érdeklődési körüknek megfelelően töltik el.

Az otthonoktatás ellen az egyik legtöbbet hangoztatott érv, hogy így kiszakítják a gyerekeket a társadalomból, nehezebben fognak a jövőben beilleszkedni, mivel nélkülözni fogják azt a tapasztalatot, amit az iskola ad az életről. Németország legismertebb „iskolaelutasító” édesanyja, a biológus Dagmar Neubronner azonban úgy véli, az iskolában a gyerekek „legfőképpen azt tanulják meg, hogyan alkalmazkodjanak, hogyan ne tűnjenek fel, vagy hogyan viselkedjenek durván. Ez is egyfajta szocializáció, jóllehet nem az, amit mi szeretnénk.” Külföldi, átfogó tanulmányokban kimutatták, hogy az otthon tanulók felnőttként nagyobb valószínűséggel mennek el szavazni, gyakrabban vesznek részt közhasznú tevékenységekben, hivatásukban sikeresek, s mindenekelőtt elégedettebbek az életükkel.

Hasonló véleményen van Polgár László, három magyar sakkvilágbajnok édesapja, aki 2008-ban jelentette meg Nevelhetsz zsenit című könyvét, melyben éles kritikát fogalmaz meg az iskolarendszerrel szemben, mivel szerinte az nem alkalmas kiválóságok nevelésére. A Polgár házaspár otthon nevelte fel és tanította lányait, és az a meggyőződésük, hogy gyermekeik így sokkal inkább az életben nőttek fel, mint iskolába járó társaik. Polgár László szerint a szülőknek nem egy szükséges rossznak, hanem örömnek, kihívásnak, sőt hivatásnak kellene tekinteniük a gyermeknevelést. „Rendkívül fontos, hogy a gyerek szeresse azt, amit csinál, hiszen csak így fogható hosszabb távon eredményes munkára. A különleges érdeklődés kialakításának igen nagy szerepe van a személyiség fejlődésében, különösen a képességek fejlesztésének terepén. Ha a gyermek nagy érdeklődéssel folytat tevékenységeket, kisebb energiabefektetéssel és nagyobb eredménnyel végzi a munkáját, kevésbé fárad a személyiség egésze” – írja Polgár László.

 

Akinek bejött

Sárosdi Virág, a Gyereketető blog szerzője 40 évesen, hat gyermek édesanyjaként döntött úgy, hogy két legkisebb gyermekét otthon fogja iskoláztatni. Bár a magyar oktatási rendszer nem túl rugalmas ebben a kérdésben, a szülők saját tanítási módszereit nem szabják meg, így Sárosdi Virág, aki maga is pedagógus, számos kreatív módszer kifejlesztésével igyekszik fogyaszthatóbbá tenni a tananyagot gyermekei számára, akik egyébként maguktól is szívesen tanulnak. Véleménye szerint azonban az otthonoktatás nem való mindenkinek. Úgy véli, érdemes először egy rövidebb időszakban tesztelni, hogy sikeres lehet-e egy ilyen együttműködés a szülő és gyerekei közt.

Olvasson tovább: