Kereső toggle

Kiborult hallgatók

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A legtöbb ember számára eljön a pillanat, mikor kilép a közoktatás kapuján, s egy új, kihívásoktól sem mentes korszak kezdődik el az életében, melynek célja a „nagybetűs” életre való felkészülés. Ennek eléréséhez a társadalom többsége szerint szorgalmi, valamint vizsgaidőszakokkal kikövezett út vezet. A diploma megszerzése alatt a diákok számos nehézséggel néznek szembe, a legnagyobb megmérettetés azonban mégis az aggódással, stresszel való küzdelem, mellyel az egyetemi diákok szinte mindegyike találkozik vagy éppen küzd tanulmányai során.

A rangos felsőoktatási intézmények világszerte rendkívül magas követelményeket támasztanak tanulóikkal szemben, s a túlterheltség mellett a stressz olyan csalhatatlan jelei jelentkeznek a diákok körében, mint a tartós fáradtságérzet, álmatlanság, étvágytalanság vagy éppen túlzott éhségérzet. Stresszről akkor beszélhetünk, amikor olyan helyzettel találjuk magunkat szemben, melyre viselkedésváltoztatással reagálunk, s minél fenyegetőbbnek érezzük az adott szituációt, annál hevesebb reakciókat vált ki belőlünk. Az egyetemi évek alatt a diákok pontosan ilyen kihívások sorozatával küzdenek, mikor a félév végén vizsgáikat próbálják sikeresen letenni. Nem beszélve arról, hogy hazánkban sok helyen maguk a tanárok nehezítik meg a hallgatók dolgát. Vajon mekkora stresszérzettel mennek azok a diákok vizsgázni, akik korábban magukra haragították oktatójukat, vagy milyen lehet lányként egy nőgyűlölő tanár előtt tételt húzni? Előfordulnak esetek, amikor a hallgatókat a tanszékek tévesen tájékoztatják a vizsgakövetelményekről, és hallani olyan professzorokról is, akik a dolgozatokat random módon, értelmes kritika nélkül osztályozzák. Ilyen tárgyak esetében bizonyára még a legfelkészültebb hallgatóknak is lehet félnivalója.

Stresszhelyzetben a szervezetünk fokozott készültségben tartja a test izomzatát, így tartós stressz esetén az immunrendszer elgyengül, könnyebben válik a szervezet fertőzötté, különösen gyakoriak az egyetemisták körében a vizsgaidőszak alatti vagy utáni légúti megbetegedések, a kevésbé szerencséseknél azonban gyomorfekély, szív- és érrendszeri problémák is megjelenhetnek. A tartós stressz tünetei, valamint azok nem megfelelő kezelése könnyen egy ördögi körré alakulhat. Egy, a Chicagói Egyetemen végzett kutatás bebizonyította, hogy az alkoholfogyasztás nem segít a stressz oldásában, mivel pontosan egy olyan hormon termelődését gátolja, melyet a szervezet a stressz leküzdésére termel, így csak tovább növeli az alkohol utáni vágyat, ami egy egyetemista esetében akár közelgő vizsgájának elbukását jelentheti.

Külföldön sem könnyű a diákok sorsa. Bár a nálunk megszokott 6-10 vizsgával szemben az 5 év végi számonkérés már rengetegnek számít, s általánosságban elmondható, hogy kevesebb elméleti, magolós tárggyal kell megküzdeniük a félévek során. Stressz szempontjából viszont a különbség csupán annyi, hogy míg a magyar diákok hozzáállását gyakrabban jellemzi a „csak menjek át” hozzáállás, addig külföldi egyetemeken a minél jobb jegy a cél, rangosabb egyetemeken, mint például a Harvard, a kiváló osztályzat egyenesen elvárás. E követelmények hatására 2013 decemberében a Harvard egyik húszéves diákján olyannyira eluralkodott a vizsgától való félelem, hogy beélesített bombákat jelentett be a kampusz négy épületében.

2009-ben az MTV egy felmérést készített 40 főiskola hallgatói közt az Államokban, mely szerint a diákok csaknem 80 százalékának vannak gondjai iskolai stressz miatt, valamint 10 diákból 6 jelezte, hogy már volt úgy, hogy nem tudta elvégezni a feladatát az erős stressz miatt. A felmérés szerint a megkérdezett tanulók közül minden tizediken jelentkeznek a depresszió tünetei, e hallgatók 7 százaléka pedig már kísérelt meg öngyilkosságot a múltban. Közülük azonban elég kis százalék fordul szakemberhez, annak ellenére, hogy tisztában van a kampuszon található lehetőségekkel. Az iskolapszichológusnál tett látogatásokat a tanulók általában a gyengeség jelének tekintik, vagy nem is tartják elég súlyosnak saját helyzetüket ahhoz, hogy szakmai segítséget kérjenek. Szintén elkeserítő eredményeket mutat egy Kanadában készült 2013-as felmérés, amelyben a megkérdezett 30 ezer diák 90 százaléka túlterheltnek érezte magát az elmúlt évben, 1,3 százaléka pedig – mintegy 400 fő – már próbálkozott öngyilkossággal főiskolai évei alatt.

A stresszt számos módon lehet enyhíteni: ilyen például a sport, a társasági élet, az alvás, de néhányan egy kiadós hisztire esküsznek. A vizsgaidőszak kezdetén több amerikai egyetem honlapján megjelennek a diákok tájékoztatását szolgáló felhívások különböző stresszoldó lehetőségekre a kampuszon belül. A Northern Illinois University olyan stresszmentes zónákat tart fenn tanulói számára, ahol különféle kártya- és társasjátékokat játszhatnak, színezéssel, gyurmázással vonhatják el figyelmüket a gondjaiktól, kutyaterápiákon vehetnek részt, valamint a végzős hallgatók számára egy egész délutános program kerül megrendezésre, ingyenes joghurtkóstolással egybekötve. A Harvard egészségtudományi karának könyvtárában pedig egy Cooper nevű, kis termetű Shih Tzu kutyus vidámítja a bent tanulókat keddenként és csütörtökönként, több száz hallgatót ismer az iskolából, s a könyvespolcok között sétálgat, hogy bármelyik diák megsimogathassa, játsszon vele, vagy kiöntse neki a szívét. A legtöbb egyetemen hazánkban is találhatók tanácsadó irodák, ahol frusztrált diákok kérhetnek segítséget.

A Columbia University professzora szerint a felsőoktatásban részt vevő hallgatók a felnőtté válás azon szakaszába jutnak, amikor elkezdenek felelősséget vállalni a saját életükért, szakmát, karriert választanak, egzisztenciát alapítanak, ami különösen stresszessé teszi számukra egyetemi éveiket, s ennek feldolgozásához igen kevés segítséget kapnak. Dr. Su-Ting Teo, a torontói Ryerson Egyetem egészségügyi igazgatója is úgy látja, hogy a diákok helyzete ma kifejezetten nehéz, ráadásul a társadalomban még mindig fennáll az a feltevés, miszerint a diákok mindezeket az akadályokat könnyen veszik. S bár a felmérések ezt cáfolják, a diákok számára még rosszabb lehet a tudat, hogy egyedül maradnak a problémáikkal.

Olvasson tovább: