Az atlantai professzor történetekkel illusztrálva látja el számos jól használható tanáccsal olvasóit olyan kérdéseket illetően, melyek az emberek nagy részének problémát okoznak. Megállapítja, hogy a legtöbb sikertelen ember gondolkodását egy komoly betegség, az úgynevezett „kibúvókór” támadja meg. Minél sikeresebb valaki, annál kevésbé hajlamos arra, hogy teljesítményét, cselekedeteit különböző kibúvókkal indokolja meg. A siker felé vezető út egyik lépése, hogy az ember a kibúvókór ellen immunitást szerez. E kór legelterjedtebb formái: az egészségügyi kibúvókór, az értelmi képességek kibúvókór, az életkor kibúvókór és a szerencse kibúvókór.
Vannak, akik testi gyöngeségükre hivatkozva nem tesznek meg dolgokat, amiket állítólag nagyon szeretnének elvégezni. Ez a kifogás a „nem érzem jól magam” mondattól a legkülönbözőbb egészségügyi panaszokig terjedhet. A szerző szerint el kell zárkózni a betegséget elemző beszélgetésektől, mert a legegyszerűbb náthából is komolyabb probléma lehet. Illetve nem árt tudatosítani, hogy a panaszkodással csupán némi részvétet lehet kicsikarni az emberekből, de tiszteletet és elismerést sosem. Schwartz további jó tanácsa, hogy nem szabad aggodalmaskodni az egészség felől, ehelyett inkább őszintén hálásnak kell lenni a meglévő egészségért, ami hathatós ellenszere a betegségeknek.
Vannak, akik alábecsülik a saját eszüket, a többi emberét pedig túlbecsülik. Az értelmi képességek kibúvókór áldozatai némán szenvednek e betegségtől. Pedig nem a tudás a döntő, hanem a gondolkodás. A szerző szerint a szellemi mozgékonyság fontosabb, mint a tudás. A pozitív, optimista, együttműködő ember lényegesen több megbecsülésre, sikerre, jövedelemre tehet szert, mint az, akinek jóval nagyobb tudása van, de a beállítottsága ellenkező. Tehát a hozzáállás fontosabb, mint a tudás! Sok embert a gondolkodásának merevsége akadályoz meg abban, hogy sikeresebb életet élhessen.
2014. 06. 20. (XVIII/25)
