Kereső toggle

Támadásban a kaméleon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A januárt világszerte a pajzsmirigybetegek hónapjaként tartják számon. A Nemzetközi Pajzsmirigy Társaság legújabb adatai szerint több mint 300 millió az érintett betegek száma, és 150 millióra becsülik a nem diagnosztizáltak számát. A téma kapcsán Prof. dr. Balázs Csabával, a Budai Endokrinközpont immuno-endokrin szakemberével beszélgettünk.

Mit kell tudni a pajzsmirigyről, melyek a pajzsmirigybetegségre utaló leggyakoribb tünetek?

– A pajzsmirigy a nyelőcső két oldalán elhelyezkedő, pillangó alakú szerv. Két fontos hormont termel: a tiroxint és a trijód-tironint, melyek az alapanyagcsere szabályozása révén a szervezet valamennyi sejtjének működésére hatást gyakorolnak. A pajzsmirigybetegségek kialakulásában nagy szerepet játszik az öröklött hajlam, bizonyos autoimmun betegségek, a fokozott stressz, életmódbeli tényezők éppúgy, mint a túl kevés jód fogyasztása, vagy a szervetlen jód túlzott bevitele. A pajzsmirigy betegségei gyakran fordulnak elő nők körében, ennek egyik oka, hogy terhesség és szoptatás alatt megnő a szervezet jódszükséglete, illetve – különösen a fiúgyermeket szült anyukák esetében – hormonális tényezők is hozzájárulnak a szülés utáni pajzsmirigygyulladás kialakulásához.

Gyakori, hogy a betegség tünetei közül csak egy-kettő tűnik fel a páciensnek, például érthetetlen módon nő a koleszterinszint, gondok vannak a vérnyomással, kiugróan alacsony vagy magas a vér vastartalma, szapora szívverés lép fel vagy hajhullás és fáradtság. Ilyenkor mit érdemes tenni?

– Erre a népegészségügyi problémára már felfigyeltek a szakemberek, az esetek többségében azért nem ismerik fel a betegséget, mert nagyon sokféle formában, „kaméleonként” viselkedik. Az ismeretlen eredetű elhízás, szívritmuszavarok, depresszió, menstruációs panaszok, meddőség, korai változókor, csökkent libidó, csontritkulás (osteoporosis), emelkedett koleszterinszint csak néhány olyan tünet, illetve betegség, amelynek hátterében a pajzsmirigy betegségei állhatnak. A betegek nem kis hányadánál találkozni valamilyen autoimmun betegséggel, inzulinos cukorbetegséggel, Sjögren-szindrómával, szklerózis multiplexszel, cöliákiával stb., amelyet kezelnek, de a pajzsmirigy gyulladása homályban maradt. Szintén gyakori a meddőségi probléma, illetve az ételallergiák jelenléte, melyek a pajzsmirigy kezelésével megoldhatók! Ha gyanús tüneteket észlelünk, érdemes kivizsgáltatni.

A diagnosztizálás során gyakran a laboratóriumi értékek rendben vannak, ezért megnyugtatják a beteget, hogy nincs semmi gond, miközben fennáll a betegség. Elegendő egy hormonszintmérés a diagnózishoz?

– Ez valóban gyakori és komoly gond. Sok orvos megelégszik a leggyakrabban mért TSH (pajzsmirigy stimuláló hormon) „normális” szintjével, miközben óriási viták vannak ezen értékek körül. Fontos leszögezni, hogy a hormonmérések során nem az élettani szempontból fontos hormonok mennyiségét mérjük, hanem az úgynevezett immunreaktív hormonok vagy antitestek szintjét. Emellett a tapintásos vizsgálat, az ultrahang és a beteg kikérdezése is elengedhetetlen. Épp ezért fontos az egész embert figyelembe vevő gyógyítás, hogy ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget!

A becsült betegszám alapján népbetegséggel van dolgunk, vagy csak a jobb diagnosztizálási módszerek miatt növekszik évről évre a pajzsmirigybetegek száma?

– Régen is ismert volt a betegség, J. F. Kennedy, az idősebb Bush házaspár, Nicolas Sarkozy és Rod Stewart szintén ismert pajzsmirigybeteg. A legújabb, nagy európai populációban végzett vizsgálatok eredményeit látva a pajzsmirigy betegségei már népbetegségnek számítanak. A statisztikai adatok alapján a betegek számának növekedése nem magyarázható csak a jobb orvosi módszerekkel. Ha csak egyes laboratóriumi értékeket vennénk alapul, akkor az USA-ban a pajzsmirigybetegek száma 60 millió felett lenne. Nyilvánvaló azonban, hogy nem az úgynevezett TSH-érték alapján kell a betegség fennállását megállapítani. Az adatok „tisztítása” után is azt találták, hogy a betegek száma 13 millió és 50 millió között található. Rendkívül megrázó, hogy a pajzsmirigydaganatok száma gyors ütemben növekedett 2002 óta.

Mi okozza a betegek számának ilyen méretű növekedését?

– Természetesen több tényező együttesen tehető felelőssé. Az örökletes tényezők mellett döntőek a környezeti vagy rizikófaktorok. Ezek közül a legismertebb a dohányzás, a stressz vagy a radioaktív sugárzás, de egyre nyilvánvalóbb azoknak a mérgező vegyületeknek a hatása is, amelyek EDC-anyagokként ismertek. Ezek a hormonális bombáknak nevezett anyagok a hétköznapi életben növényvédőszerek, műanyagok, kozmetikai és háztartási-vegyipari termékek összetevői, amelyekről bebizonyosodott, hogy a hormonháztartás egyensúlyát súlyosan megzavarják, illetve az immunrendszerben autoimmun folyamatokat indítanak el. A következmények súlyosak lehetnek: autoimmun betegségek, elhízás, meddőség, sterilitás, bizonyos esetekben akár megváltozó nemi jelleg!

Az EDC-anyagok közé sorolják a xenoösztrogén anyagokat is, mik ezek?

– A xenoösztrogén (idegen ösztrogén) anyagok valóban ide tartoznak, egyik ismert fajtája a dioxin, mely a növényvédőszerekben, hús- és tejipari termékekben is felbukkant az elmúlt évtizedekben. Elsősorban olyan termékekben található meg, amelyek fehérítési eljáráson estek át, mint például a tamponok, betétek, a fehérített toalettpapír, zsebkendők, pelenkák. A kozmetikumok is gyakran tartalmaznak xenoösztrogéneket, melyek ráadásul a bőrön keresztül nagyobb mértékben tudnak felszívódni, mint a táplálékkal.

Egyre gyakrabban hallani a növényi hormonok, fitoösztrogének negatív hatásáról is, különösen a szója fogyasztását tartják aggasztónak. Mások a távol-keleti emberek hosszú életkorát és egészségét éppen a szójával magyarázzák. Mi az igazság?

– A fitoösztrogének és az EDC-anyagok között lényeges különbség van, előbbiek lebontási folyamata lényegesen jobb és gyorsabb. Ennek ellenére igaz, hogy a szója növényi eredetű ösztrogéneket (női hormont) tartalmaz, amelynek lehetnek kedvező és kedvezőtlen hatásai. A férfiakban egyértelműen káros a hatása, nőkben alkalmas lehet arra, hogy az ösztrogénhiányos tüneteket (például változó korban) csökkentsék. Fontos azonban tudni, hogy az ösztrogének képesek bizonyos daganatok (emlő és petefészek) növekedését, illetve kiújulását okozni. A pajzsmirigybetegségek, az emlőrák és a női nemi szerveket érintő daganatok között is összefüggéseket fedeztek fel. A szójában több hormonszerű anyag van, de ezek általában nem hatnak az élettartamra. Ezt bizonyítják azok a megfigyelések, hogy az USA-ba került keleti emberek élettartamát a szója fogyasztása nem növelte. Hozzá kell tenni azt is, hogy a fitoösztrogének lebontása egyénileg is rendkívül eltérő.

Jódhiány vagy épp a szervetlen jód túlzott fogyasztása válthatja ki a pajzsmirigybetegséget? Egyesek szerint műtéti beavatkozás után jelentkezik a betegség, mások vírusfertőzéssel összefüggőnek tartják…

– A jód hiánya köztudott, hogy göbös pajzsmirigybetegséget, golyvát okoz. A kiterjedt jódpótlás (jódozott só, jódtabletta) azonban nem oldja meg a problémát, mint ahogy az afrikai országok példájából látszik: ahol a jódozást kiterjedten alkalmazták, gyakorlatilag eltűnt a kreténizmus, és csökkent a göbös megbetegedések száma, ugyanakkor az autoimmun eredetű betegségeké viszont emelkedett. Az egészséges embereknél tehát a jódpótlás alapvető, de ellenkező esetben autoimmun pajzsmirigybetegséget válthat ki, különösen szervetlen formában, túlzott mértékben bevíve. Ez szívgyógyszer, sebfertőtlenítő, kontrasztanyag alkalmazásánál is előfordulhat. A pajzsmirigybetegség kiváltó okai között még valóban szerepelnek a vírusok és baktériumok is, mely nem új kutatási eredmény, de az utóbbi időben bizonyították szerepüket.

Az autoimmun betegségek, így a pajzsmirigy esetén is egyre gyakrabban alkalmaznak immunmodulánsokat. Miben tér el ez a hagyományos  szteroidkezeléstől?

– Az immunrendszerre ható gyógyszereket többféleképpen osztályozzák, az immunrendszert gátló készítmények közé tartozik például a szteroid. Az immunmodulánsok ezzel szemben a kisiklott immunfunkciókat állítják helyre. Az utóbbi időben már az immunológia terén utóbbiak alkalmazása a cél, mert nem az immunrendszer szétrombolása, hanem az élettani működés helyreállítása a feladat. Többek között a szelén ezt képes produkálni megfelelő indikáció és dózis esetén (kontroll nélkül nem célszerű adni, mert toxikus, mérgező tüneteket lehet vele kiváltani!); sőt daganatos betegségek kezelésében is hatásos kiegészítő.

A pajzsmirigybetegek jó részét a fantomtünetek miatt „képzelt betegnek” szokták tartani. A világszervezet legújabb ajánlása az orvosok képzése mellett a felvilágosításra fókuszál: képzelt betegek helyett képzett betegeket szeretnének? Ezt hatékonyabbnak látják a diagnosztizálásban, kezelésben?

– Találó a kifejezés. A 150 millió látens beteg elérése pusztán az orvosok továbbképzésével nem elérhető a tapasztalatok szerint. Az emberek felvilágosítása, aktivizálása is feladat, hogy ők maguk is felismerjék, mi a problémájuk gyökere. Jellemző, amit az egyik beteg írt nekem: „Tisztelt Professzor Úr! Tessék szíves a leleteim alapján tanácsot adni kezelőorvosomnak, mert elmondása szerint ő nem tudja, mit tegyen…” Ezen szeretnénk változtatni, hogy a hiányos ismeretek miatt ne elkallódjanak a betegek, hanem gyógyuljanak.

NÉVJEGY: Prof. dr. Balázs Csaba

1968-ban végzett orvosként Debrecenben, ahol kezdetben immunológiai, endokrinológiai betegségekkel, genetikával foglalkozott. 1978-ban védte meg kandidátusi disszertációját, 1994-ben írta és védte meg az MTA doktori disszertációját a Basedow-Graves-kór pathomechanizmusa és kezelése témaköréből. 1981-től a Kenézy Oktató Kórház immuno-endokrin, reumatológiai profilját alakítja ki és vezeti, 1995 és 2000 között a Kenézy Kórház klinikai, oktatási és tudományos igazgatóhelyettese is. 2003-tól a Budai Irgalmasrendi Kórház Belgyógyászati Osztályának vezetője. 2013. augusztus 1-től a Budai Endokrin és Immunológia Központ munkatársa egyetemi tanárként. Az MTA doktoraként (1994) több külföldi és hazai tankönyv, ill. kézikönyv társszerzője. Legfontosabb szakmai kitüntetései: Sub Auspiciis Rei Publicae Popularis, Bocskai-díj, Pro Sanitate.

Működési zavarok

A pajzsmirigy leggyakoribb betegsége az alulműködés (hypothyreosis). Jellegzetes tünetei a fáradékonyság, koncentrációs képesség romlása. Súlyosabb esetben: kimerültség, alvási zavarok, aluszékonyság; fertőzésekre való hajlam; fej-nyakizom fájdalmai; emésztési rendellenességek; gyulladások; szemszárazság, -égés, látászavar; körömtöredezés; hajhullás; bőrszárazság; lelassul az anyagcsere, a mozgás, a beszéd, a gondolkodás; érdektelenség, passzivitás; fázékonyság, hideg végtagok; felpuffadt arc; csökkent nemi vágy, meddőség; végtagzsibbadás; vérnyomásproblémák; testszerte vizenyő (ödéma) lép fel.
– Amikor a pajzsmirigy túlműködik (hyperthyreosis), a kelleténél több hormont termel. Ennek oka lehet: túl sok jódbevitel; a pajzsmirigy jóindulatú, sok hormont termelő daganata; mérgezés; fertőzés; az agyalapi mirigy túlzott TSH-termelése. Leggyakoribb formája a Basedow-kór, amely főleg nőket érintő autoimmun betegség, és a pajzsmirigy megnagyobbodásával (golyva), valamint a hormonszint hirtelen megemelkedésével jár. Tünetei: szem kidülledése, kettős látás; gyors mozgás, beszéd és gondolkodás; szapora pulzus, szívritmuszavar; ingerlékenység, idegesség és álmatlanság; jó étvágy mellett fogyás, hasmenés; izzadás, csökkent melegtűrés, valamint a meleg, nedves bőr.

Olvasson tovább: