Kereső toggle

Támad a mesevilág

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A sztriptíztáncos baba négy éven felüli gyermekeknek ajánlott, rúddal együtt jön. A Playmobil-tolvajhoz a feltörendő széfen kívül menekülőautót adnak. Ugyancsak négy éven felül. A tetkószett már az idősebb korosztálynak javasolt, a Hitler-babáról pedig nem tudni, hogy kinek ajánlott. Ugyancsak kérdéses, hogy mire gondoltak a tervezők, amikor kitalálták a sötétben világítós zombifigurákat vagy a múmiaplüsst. A játékok és a játékfilmek szerepéről a gyermekek életében Jantek Gyöngyvér pszichológust kérdeztük.

Mi a legalapvetőbb funkciója a játéknak egy gyerek életében?

– A gyerekek számára kis túlzással a játék maga az élet. Minden más, ami a játék előtt, közben vagy után történik, csak töltelék. Játék egyenlő tanulás. A legalapvetőbb funkcióktól: hogyan kell megfogni egy tárgyat, a legbonyolultabb szociális interakciókig: igazságtevés egy társasjáték-helyzetben, szinte mindent játékokon keresztül tanulnak meg a gyerekek. A játék fejlődése az egyik fontos markere a gyermek kognitív és érzelmi fejlődésének, ha egy gyerek nem tud játszani, akkor biztos, hogy baj van. 

A játék hat a gyermek személyiségére, de természetesen a hatás mértéke sok tényezőtől függ. Például, hogy mennyi ideig játszik az adott játékkal, mennyire válik az fontossá számára, vannak-e olyan tevékenységek, amik ellensúlyozzák azt stb. A személyiségfejlődése egy nagyon komplex, hosszan tartó folyamat, amire leg-inkább a családon belüli kapcsolatok, a szeretet kifejezésének módja, a kommunikáció, a nevelési elvek vannak hatással. A család légköre és a család által meghatározott szabályrendszer (vagy a szabályok hiánya) jelentős hatással van arra is, hogy a gyerekek milyen játékokat választanak. Ha egy gyerek egészen kiskorától fogva azzal és annyit játszik, amennyit akar, és a szülők efölött semmilyen kontrollt nem gyakorolnak, nyilvánvaló, hogy a nevelés egyéb részeire sem fordítanak nagy figyelmet. Ha a gyerek személyiségfejlődése rossz irányt vesz, nehéz eldönteni, hogy a gyilkolós játék tett-e nagyobb kárt, vagy az odafigyelés hiánya. Azt lehet mondani, hogy utóbbi az igazi ok, minden más csak következmény.

Mi a véleménye arról, hogy a legújabb animációs filmeket már inkább felnőtteknek, mint gyerekeknek írják?

– Nem gondolom, hogy ez egy mai jelenség lenne. Vegyük például a Doktor Bubó című rajzfilmet, vagy éppen a Macskafogót. A poénok többségét a gyerekek egyáltalán nem értik, ők azon nevetnek, hogy valakit fejbe vágtak vagy elesett stb. A legtöbb rajzfilm egyszerre szól gyerekeknek és felnőtteknek, és ha ezt ügyesen csinálják a filmkészítők, a két szint jól meg is fér egymás mellett, anélkül, hogy ez a gyerekek lelkét sértené.

Hogyan tudnak a gyerekek feldolgozni olyan „trendi” jelenségeket, mint például a zombik, vámpírok stb?

– A legtöbb népmese szereplői között vannak boszorkányok, szörnyek, ördögök, tehát nem csak a mai gyerekek találkoznak a meséken keresztül ilyen személyekkel. Az viszont nagyon nem mindegy, hogy ez milyen formában történik. Egy könyvből olvasott mese esetében általában a szülő is jelen van, értelmezi a történetet. Egy rajzfilm vagy film, ahol minden realisztikus, egy gyerek számára nagyon ijesztő lehet. A film a valóság leképeződése számára, tehát ha egy kisebb gyerek lát egy vámpírt, nehéz lesz megértetni vele, hogy ez csak mese. „De hát láttam!” – mondhatja. Sok rém-álomnak, szorongásnak a forrása lehet egy rosszul megválasztott film vagy akár mese is.

Sokszor játszanak gyerekek lövöldözőset. Nyilván ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de mit jelent a halál és az ölés a gyerekek számára?

– A gyerekeket nagyon is foglalkoztatja a halál kérdése, akár már egész kicsi koruktól kezdve. Hogy mit jelent számukra a halál, nagymértékben függ a családban vallott nézetektől. Az elmúlás, hiány fájdalmát ők is ugyanúgy átélik, ha közeli személyt vagy éppen a kedvenc háziállatukat vesztik el. Szükségük van valamilyen magyarázatra, amit a szülőtől, illetve a körülöttük élő felnőttől várnak. A legtöbb gyerek számára megnyugtató az élet túlvilágra való kiterjesztése, amivel a legtöbb szülő él is („a nagyi az égből figyel rád” stb.). A szándékos gyilkosság, aminek egy filmen keresztül tanúja lesz a gyerek, szintén felkavaró lehet. Ilyenkor sokat segít, ha a szülő magyarázza a történteket, valamilyen keretbe helyezi azokat.

Mennyire lehet a gyerekekre bízni egy film feldolgozását?

– Fontos, hogy minden életkorban a gyerek érettségének megfelelő mesét/filmet válasszunk. Nem tartom jónak, hogy már 2-3 éves gyerekekkel is meséket nézetnek a szülők. Lehet, hogy az értelmével felfogja a történéseket, de a kognitív és érzelmi érettség két külön dolog. A közös családi filmnézés jó program lehet minden életkorban, különösen akkor, ha utána beszélgetnek is a látottakról. Kamaszokkal akár megrázóbb filmeket is meg lehet nézni, ha annak van valamilyen releváns mondanivalója. Mindez persze nem jelenti azt, hogy mindent a gyerekek szájába kellene rágni feldolgozás címszó alatt, vagy totális kontrollt kellene gyakorolnunk. A lényeg az, hogy ismerve az adott gyereket mint önálló személyt, tudjuk, hogy valami épp megviselte-e a látottakból, és lehetősége legyen bármit, akár kényes témákat is szóba hozni a szülők előtt, legyen szó erőszakról vagy szexről. Ehhez kell a nyitottság, mert ha a gyerek kérdéseire állandóan rosszalló válaszok érkeznek, vagy egyáltalán nem kap választ, egy idő után nem is fog kérdezni.

Netkódex

Nagy kihívás a szülők számára a számítógépes-internetes kultúra terjedése. Az interneten ott van az egész világ, erőszakos, pornográf tartalmak, kontrollálhatatlan beszélgetések, idegenekkel való ismerkedés stb. Lassan nincs olyan ötéves, aki ne kezelné magabiztosan a számítógépet vagy az okostelefont.
Az internet a fent említett veszélyes tartalmak mellett ugyanakkor egy nagyszerű tudástár, fejlesztő hatású játéktér, kapcsolattartási lehetőség is egyben, amit bármennyire is szeretnénk, nem tudunk megkerülni.
Öt megfontolandó szempont gyakorló szülőknek:
1. Biztosítsunk megfelelő szintű kontrollt! 12-13 éves korig semmiképpen nem ajánlott, hogy a gyerekszobában korlátlan internet-hozzáféréssel (sőt, akár anélkül is) számítógép legyen. Később is kérdezzünk, nézzünk rá, hogy mivel foglalkozik „gépezés” címszó alatt.
2. Legyünk képben! Ismerjük azokat az oldalakat, játékokat, amik a gyerekünket aktuálisan foglalkoztatják.
3. Játsszunk vele! Ha azt látjuk, hogy a gyerekünk sokat játszik valamilyen játékkal, üljünk oda mellé, és szerezzünk saját tapasztalatokat az adott játék terén, mielőtt kritikával élnénk. Így sokkal hitelesebben tudunk véleményt mondani róla, amit nem mellékesen a kamasz gyerekünk sem fog olyan könnyedén lesöpörni az asztalról.
4. Mutassunk példát! Ha egy szülő napi 3-4 órát ül a TV előtt, vagy maga is céltalanul bóklászik a világhálón, nem csodálkozhat, ha hiába kéri a gyerekét, hogy ne számítógépezzen olyan sokat. A gyerekek számára nagyon fontos a hitelesség.
5. „Immunizáljuk” a gyereket! Tanítsuk meg a gyerekeinket a megfelelő és hasznos számítógép-használatra. A gyerek az iskolában mindenképpen találkozik a társain keresztül a világhálóval, ezért ne adjuk át ilyen téren a kezdeményezést a haveroknak. Immunizáljuk a gyereket a megfelelő szintű, életkorának megfelelő tudással, és így nagyobb eséllyel fogja az internet pozitív hatásait élvezni.

Olvasson tovább: