Kereső toggle

Terítéken a parlagfű

Gyomnövény vagy gyógynövény?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rajongói már lekvárként vagy akár vajas kenyérre szórva is fogyasztják a parlagfüvet. Allergiaellenes, őssejtstimuláló és immunerősítő hatást tulajdonítanak neki. Az ellentábor viszont tűzzel-vassal irtaná ezt a trendet. Felmerül a kérdés: kinek higgyünk?

A parlagfű úgy tűnik, megosztja az allergiások táborát. Most végül is gyomnövény vagy gyógynövény?

– Jelenleg gyomnövénynek tekintjük, mert gyógyászati haszna nem ismert, ugyanakkor kifejezett károkat okoz. Észak-amerikai növényfaj, amelynek magja mezőgazdasági termények szennyezéseként került be Európába. Magyarországon 1888-ban jelent meg, és bár Európa területén nagyrészt megtalálható, hazánk a „fertőzés” egyik gócpontja. A növény terjedését az is segíti, hogy Amerikával szemben Európában nincs természetes ellensége. A híresztelésekkel ellentétben a parlagfű Amerikában sem tartozott, tartozik a jelentős gyógynövények közé. Természetesen azzá válhat, ha sikerül a gyógyászati értékeit feltárni, de eddig egyetlen vélt gyógyhatását sem bizonyították.

Európában az egyik legveszélyesebb allergénként tartják számon. Miért?

– A növény fizikai érintése, valamint a pollen belélegzése egyaránt okozhat allergiát, igaz, utóbbi jóval gyakoribb. A két típusú allergiás reakció jellege és az azokat kiváltó anyagok különbözőek. A légúti allergiát a légutak nyálkahártyáján megtapadt virágpor indítja el. A virágpor felületén lévő fehérjék gyulladásos, a hörgők beszűkülésével, vízszerű orrfolyás kialakulásával járó szénanáthát okoznak. Bár a virágzás előtti parlagfű nem okoz szénanáthát, a növény érintése csalánkiütéseket idézhet elő. A kiütések nem fehérje típusú anyagok következményei, ezért aki a növénytől csalánkiütést kap, az nem feltétlenül allergiás a virágporra, és ez fordítva is igaz.

Miért kell irtani?

– A növény által okozott szénanáthában szenvedők aránya Európán belül hazánkban a legmagasabb, és a lakókörnyezet parlagfűmentesítése sokat javít az allergiások életminőségén. Ez persze csak tüneti kezelés, a növény visszaszorításának kulcsa a földek szakszerű művelése lehet. Termeszteni egyébként tilos – az eddigiek fényében talán érthető, miért. Csak remélni tudom, hogy a parlagfűtermékek előállítói a vadon termő állományokból szerzik be az alapanyagot. Ha így tesznek, legalább az irtással társadalmilag hasznos tevékenységet fejtenek ki.

Egyesek szerint a parlagfűirtást a gyógyszergyárak finanszírozzák, hogy eltüntessék ezt a kiváló „gyógynövényt”…

– Gondoljunk csak bele, mennyire logikus, hogy az allergiaellenes szerek gyártói éppen azt a növényt akarják eltüntetni, amelynek köszönhetően egyre több gyógyszert tudnak eladni? Az összeesküvés-elmélet nemcsak alaptalan, hanem logikátlan is.

A parlagfüvet tudatosan fogyasztók tábora növekszik. Van ennek tudományos alapja?

– Ha a marketinget tudománynak tekintjük, akkor igen. Körülbelül 2-3 évvel ezelőtt jelentek meg a parlagfű „csodálatos hatásairól” beszámoló írások az interneten. Nem sokkal ezután a beszámolók szerzői parlagfűtermékekkel jelentek meg a piacon… Az ok ebben, vagyis a nagyon ügyes marketingben keresendő, amely a gyógyszergyárakkal szembeni gyanakvásra, a növényi termékek iránti vonzalomra, az emberek összeesküvés-elméletek iránti fogékonyságára építve a parlagfüvet gyógynövénnyé változtatta.

Vannak veszélyei annak, ha mondjuk valaki a saját szakállára „besalátázik” a parlagfűből?

– Ezt nem tudhatjuk. A parlagfű toxicitását szisztematikusan nem vizsgálták. Az azonnali mérgező hatás kizárt (ezt már észlelték volna), de a késleltetett következmények, például a máj- és vesekárosító vagy az esetleges rákkeltő hatás felderítése még nem történt meg. Nem ismert, hogy a hosszú távú fogyasztás jár-e kedvezőtlen hatásokkal, ugyanis a növény „legelése” újkeletű jelenség: valószínűleg még az észak-amerikai indiánok sem ettek meg annyi parlagfüvet, mint egyes honfitársaink.

Mit jelent az, hogy a parlagfű „őssejtstimuláló hatással” rendelkezik?

– Ezt talán az tudná elmagyarázni, aki ilyet állít. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy az ilyen szlogeneket hangoztatók között egyetlen őssejtkutató sincs, jellemzően még laboratóriumot sem látott lelkes forgalmazókról van szó. A szakirodalomban mindenesetre nincs nyoma az „őssejtfokozásnak”. A kontrollálatlan őssejtstimulálás egyébként kifejezetten veszélyes, akár rák kialakulását is eredményezheti. Tipikusan „hályogkovács-jelenség”, amit a parlagfű kapcsán tapasztalhatunk: a Mikszáth novellájában hályogot műtő kovácsmester csak addig bátor, amíg nem tudja, hogy ügyködésével mások szeme világát veszélyezteti. Sajnos, a parlagfű „barátai” még nem jutottak el a növénnyel kapcsolatos tények, a lehetséges összefüggések felismeréséig. Még nagyobb probléma, hogy nemcsak az ismeret, hanem a nyitottság is hiányzik: például a témával kapcsolatos egyik internetes fórumról engem szó nélkül kizártak, amikor vitatni kezdtem a megalapozatlan állításokat.

A parlagfű körüli ellentmondás tipikusan magyar vagy nemzetközi szinten is tapasztalt jelenség?

– Úgy tűnik, magyar jelenségről van szó. És ez nem is meglepő, hiszen világszinten minket sújt leginkább a parlagfű probléma. Abszurd, hogy a nyilvánvaló tények kiforgatásával milyen hatalmas tömegek téveszthetőek meg. Mindez persze csepp a tengerben, és jól mutatja, milyen nagy problémák vannak a természettudományos oktatásban, milyen alacsony szintű az átlagos természettudományos műveltség. Az is kortünet, és az általános bizalomhiány megnyilvánulása, hogy többen hisznek a hangzatos téveszméket hirdető sarlatánnak, mint az unalmas tényeket ismertető szakembernek.

Olvasson tovább: