Kereső toggle

Fügeszüret

Fontos tápanyagforrás a mediterrán gyümölcs

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A globális klímaváltozás következtében lassan mediterrán ország leszünk, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a déli szomszédoknál közkedvelt füge évről évre egyre bőségesebb termést hoz. Nálunk sokan legfeljebb csak egyszer, többnyire karácsonykor találkoznak vele, pedig érdemes kipróbálni a rendkívül egészséges friss gyümölcsöt is: teljesen más élményt nyújt, mint aszalt verziója, sőt izgalmas finomságok főszereplője is lehet.

Ősidők óta termelik az eperfafélék családjába tartozó, jellegzetes osztott levelű, puha gyümölcsöt. A Jordán folyó völgyében például 2006-ban olyan több ezer éves fügemaradványokra bukkantak, amelyeket emberi beavatkozással szaporítottak. A Biblia az Ígéret földjének egyik áhított gyümölcseként említi, de a fáraók is csemegeként tartották számon, sőt az ókorban gyógyírként is használták sebgyógyításhoz. Athénban állami monopólium lett a kereskedelme, tiltották az exportját, nehogy túl sok jusson az olimpiai ellenfeleknek, Platón szerint ugyanis ez volt az atléták tökéletes tápláléka.


Az egyik legősibb kultúrnövényünk eredeti hazája Izrael és Kis-Ázsia, ám termelik Észak-Afrikában, Dél-Európában és természetesen Amerikában (főleg Kaliforniában) is. A magas rosttartalmú gyümölcs egy körülbelül 800 fajtát számláló családhoz tartozik: a termések között van fekete és fehér, valamint arany, zöld és lila színben is pompázhatnak. A Földközi-tenger vidékén jelentősége vetekszik az olajbogyóéval, a szőlőével vagy a gabonáéval. Hosszú életű bokrai vagy kis fái elválaszthatatlanok a mediterrán hangulatú tájaktól.
Hazánkban – egyes feljegyzések szerint – a 14. században jelentek meg az első bokrok, talán a Gellért-hegy déli lejtőin. Ma már az ország több vidékén is akadnak bőven termő fügebokrok: főleg a napsütötte, szélvédett domboldalakon, házfalak tövében. A szubtrópusi növény 3-4 méter magas bokrot nevel, amelynek arasznyi, zömök törzse és szétterülő, laza koronája van. Cserjéjén 3-5 cm nagyságú, körte vagy csepp alakú termések jelennek meg: ideális állapotában lágy, édes-savanykás ízű, felszíne kissé töredezett, az alján apró gyöngyszemként tejszerű folyadék jelenik meg.
Palacskó Anita kertész a Hetek kérdésére elmondta: „Mi tizenöt éve forgalmazunk fügét. Eleinte Olaszországból származó importfügével foglalkoztunk, az úgynevezett adriai fajtákkal. Később rájöttünk, hogy vannak nagyon jó hazai fajták is, így mára azokat termesztjük. Szaporítása nagyon egyszerű, dugványozással történik: egy fás hajtást kell gyökereztetni. Talajra nem érzékeny, viszont érdemes védett, déli oldalra ültetni, ahol sok napfény éri. Vízigénye sem nagy, valamint permetezni sem kell. A téli hidegre azonban érzékeny: mínusz 15 fok környékén elfagyhat, ezért célszerű télre gondosan betakarni. Tavasszal aztán újra kihajt, de 2-3 évig alig vagy egyáltalán nem terem. Termését júliustól késő őszig lehet szüretelni: folyamatosan hozza a zamatos gyümölcsöket.”
Dugványgyökereztetésére a nyár vége vagy a kora tavaszi időszak alkalmas. Ha kora tavasszal akarjuk szaporítani, akkor előző ősszel, lombhullás után kell vesszőket vágni, amelyeket nyirkos, tápanyagban gazdag földbe tűzdeljünk. A fügebokrok nem kényesek: viszonylag jól fejlődnek a szennyezett, városi környezetben is. Ha edénybe ültetjük (pl. erkélyen), akkor különböző tápoldatokkal rendszeresen öntözni kell. A vesszők jó beérése érdekében – hasonlóan a gránátalmához – a tápanyagok adagolását és az öntözést (edényes növényeknél) az ősz beköszöntétől fokozatosan csökkenteni kell.
A pompás ízű füge sok szőlőcukrot, kalciumot, káliumot, vasat, cinket, foszfort,  valamint A- és különféle B-vitaminokat tartalmaz. Számos betegség esetén is hasznos: köhögésre, gyomorbántalmakra, valamint az immunrendszer és a csontok erősítésére is alkalmas. Jótékonyan hat a szívre és az emésztésre is. Magas szénhidráttartalmának köszönhetően kiváló energiaforrás: e tulajdonsága szárított gyümölcsként érvényesül igazán.
Frissen leszedett állapotban csak néhány napig tárolható. Az érett termések legismertebb felhasználási formái: a fügelekvár, a fügebor és a fügepálinka. Kellemes tölteléke süteményeknek, de lehet kísérője mediterrán húsételeknek is (fügével töltött pulyka vagy csirke), valamint bátran kínálhatjuk köretként és salátákhoz is.
Hazájában különleges csemegék készülnek belőle: fügerétes, fügesajt, fügepogácsa, fügekalács, fügekávé. Ízesítésükre mandulát, mogyorót, pisztáciát és még sokféle fűszert használnak. Tunéziában például ecetet és bort (Boukha) készítenek belőle. Az olaszok frissen, héjával együtt eszik, sokszor karikákra vágva, pármai sonkával vagy mozzarella sajttal. Portugáliában nemzeti desszert a mandulás száraz füge. A különböző kompótoknak, dzsemeknek (citrom- vagy szőlőlé hozzáadásával) szintén jó nyersanyaga. Marcipánnal és tejszínhabbal kombinálva könnyű és felséges finomság, forralt tejjel pedig kitűnő turmix válik belőle. A szmirnai fügét nagy mennyiségben aszalják: az apróbbakat hordóba rakják hosszabb eltartásra, majd koszorúba fűzik, így télen is értékes táplálék lesz.

Fügetorta

Hozzávalók: 500 g friss füge, leveles tészta, 70 g porcukor, kevés kardamom és fahéj.
Elkészítés: A leveles tésztát kinyújtjuk, 12 cm-es korongokat vágunk belőle, kivajazott sütőpapírra fektetjük, majd hűtőbe tesszük 30 percre. Kivesszük, megszurkáljuk, és 12 percre 200 fokos sütőbe rakjuk. Ezután hagyjuk kihűlni.
A fügét meghámozzuk, villával pürésítjük, kevés kardamommal, fahéjjal ízesítjük, és hozzáadjuk a cukor kétharmadát. A fügekrémet elosztjuk a tésztakorongokon, meghintjük a maradék porcukorral, és 5-6 percre visszatesszük a 220 fokos sütőbe.

Olvasson tovább: