Kereső toggle

Babatoalett - Pelenka nélkül? Na ne!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Aki rendelkezik némi gyakorlattal pelenkázás terén, nyilván találkozott már a pelenkázóasztalon tomboló, arról menekülni igyekvő, izgága csecsemővel, a pelenkacsere pillanatában jelentkező „szökőkúteffektussal”, a frissen feladott pelenka azonnali összepiszkításával és ezekhez hasonló kellemetlenségekkel. Létezik azonban a csecsemők ürítési szükségleteinek egy olyan ellátási módja, mely nem feltétlenül jár együtt ezekkel a problémákkal. E szerint a babák pelenkázást szabotáló viselkedése valójában a veleszületett tisztasági igényükből adódik, melyet a pelenkázással először elfeledtetni igyekszünk velük, hogy aztán a dackorszak kezdetén aktuálissá váló biliztetéssel ugyanezt újratanítsuk nekik.

A fejlett nyugati civilizációkban felnőtt emberek számára szokatlan lehet, ha egy gyermek már akkor nem igényel pelenkát, mielőtt még beszélni vagy járni tudna. Mégis, a fejlődő világ nagy részén – ahol az eldobható pelenka luxuscikk vagy ismeretlen fogalom – ez történik.
Ingrid Bauer írónőnek afrikai utazásai során tűnt fel, hogy kisgyermekes anyák akár órákon át is képesek az egészségügyi ellátáshoz sorban állni pelenka nélkül, egy szál kendőben hordott kisbabáikkal, a ruházatuk szennyeződése nélkül. Érdeklődésére készségesen elárulták, hogy mire a babák mászni tudnak, a dolgukat önállóan, a kunyhón kívül végzik el. Addig pedig édesanyjuk segítségével.
Titkuk felől tudakozódva alaposan utánajárt a módszernek, és Diaper Free-The Gentle Wisdom of Natural Infant Hygiene [Természetes csecsemőhigiénia] címmel könyvet írt róla.
A módszer egyik angol rövidítése (EC: Elimination Communication) rá is világít a lényegre: a szülő és a csecsemő közti kommunikációra. Valószínűleg ezzel a módszerrel hamarabb következik be a teljes szobatisztaság, de a témában megjelent publikációk szerzői szerint ez csak mellékjelenség, nem maga a cél. A lényeg a csecsemővel való kapcsolat, a baba közléseinek felismerése, szükségeinek mihamarabbi betöltése, visszajelzéseinek bátorítása. Ez a kommunikáció teszi olyan izgalmassá és örömtelivé az önálló szobatisztaságig vezető utat.
Hogyan fogjunk hozzá?
Szükségünk lesz egy csecsemőre, egy jelszóra, sok türelemre, kitartásra, néhány textilpelenkára, esetleg a babának megfelelő méretű edényre.
Akár újszülöttkorban is elkezdhetjük, mindenesetre legjobb, ha a baba még hat hónaposnál fiatalabb, s megvan a veleszületett tisztaságigénye. Idősebb babákkal is meg lehet próbálni, legfeljebb nehezebb lesz a helyzet, ha már megtanulták a pelenkájukat bilinek használni.

Megfigyelés
Először megfigyeljük a baba szokásait. Milyen napszakban, milyen gyakran ürít? Milyen arckifejezéssel, hangadással, viselkedésmintával kíséri a műveletet? Ennek a megfigyelése persze vízhatlanra csomagolt gyermek esetében nem lehetséges, ezért ekkor célszerű textilpelenkát használni, vagy a babát pelenka nélkül egy vízhatlan alátétre helyezett nedvszívó rétegre fektetni. Ürítést követően a baba alatt mihamarabb szárazra cseréljük a felületet.

Jelszó
Ürítés észlelésekor azonnal mondjuk ki a baba számára hallható módon az általunk választott jelszót. Célszerű olyan hangutánzó szót („Sss-sss”, „Psss-psss”, „csob-csob-csob”, „ö-ö-ö”) választani, ami a vízcsobogásra vagy az erőlködésre emlékeztet, de bármi megfelel, amit következetesen tudunk majd használni.

Póz
Ha már valamelyest kiismertük csecsemőnk ritmusát, bevezethetjük az edény (tálka, vödör, bili, mosdókagyló, vécécsésze) használatát is. A megfelelő időpontban a csecsemőt egy meghatározott pózban (lebegőülésben combját alátámasztva, a vécén menetiránynak háttal ülve ölben, mosdóperemre guggoltatva stb.) a kiválasztott edény fölé tartjuk, és a jelszót hangoztatva várjuk a baba reakcióját. A babák viszonylag hamar megtanulják az ürítést az ismert hanghoz és pózhoz asszociálni, és azok észlelésekor magukat elengedni. Ha 1-2 percig nem történik semmi, visszavonulunk – valószínűleg nem volt alkalmas az időzítés.

És mégis mikor?
Az asszisztált szobatisztaság módszerének négy alappillére szolgál annak eldöntésére, hogy pontosan mikor érdemes a csecsemőnek ürítési lehetőséget ajánlani.
A baba ritmusának ismeretében meg lehet próbálni szabályos időközönként. Jó, ha ez az időköz épp egy kicsivel rövidebb a baba spontán ürítési ciklusánál, ami persze függ az életkorától, az étrendjétől és a napszaktól is.
A következő pillér a baba napirendi pontjaihoz igazodik: ébredés után azonnal, étkezés után 10-15 perccel, elindulás előtt közvetlenül, megérkezés után azonnal, fürdés előtt és után, lefekvés előtt, illetve minden pelenkacserénél.
A harmadik pillér a csecsemő jelzéseire épül. Ennek alkalmazásához kitartó figyelemre van szükség, viszont ez a babával való kommunikáció alapja. A babák nem egyformák, ürítési szándékukat jelezhetik grimasszal, fészkelődéssel, nyöszörgéssel, nyögdécseléssel, kiáltással, megdermedéssel, vagy egyszerűen egy határozott szemkontaktussal. Beszélni, mászni, járni tudó babák esetleg a jelszó utánzásával, a célra kijelölt edény becserkészésével, illetve a vécéajtó döngetésével is jelezhetik szükségüket. Ha a baba megerősítőleg választ kap a jelzéseire, egyre határozottabban jelez majd, és nem fog frusztráltan sírni a meg nem értés miatt. Sőt, sokszor ürítés közben vagy utána hálás pillantással nyugtázza a szülő közreműködését.
Végül a negyedik pillér a szülő (gondozó) intuíciója, vagyis az a gondolat, hogy „szerintem most kell mennie”, ami általában némi gyakorlat után alakul ki.
Az asszisztált szobatisztaság a napjainkban egyre népszerűbb kötődő nevelés egyik eleme, de tulajdonképpen önmagában – a csecsemőhordozás, együttalvás, igény szerinti szoptatás nélkül – is működőképes.
A módszer követői és népszerűsítői közt akadnak olyanok, akik éjjel-nappal pelenka nélkül nevelik gyermeküket, mások naponta kijelölnek egy-két pelenkamentes órát, és akad, aki biztosításképpen pelenkázza a gyermekét, de úgy hordja az illemhelyre, mintha nem is lenne rajta semmi.
A népszerűsítő weboldalakon a módszer megkönnyítését célzó felszerelésekről, speciális babaruházatról és egyéb hasznos ötletekről is lehet tájékozódni.
Mint minden alternatív nevelési módszernek, az asszisztált szobatisztaságnak is vannak kritikusai. Lehetséges, hogy nem sokkal hamarabb lehet elérni a teljes szobatisztaságot, mint a hagyományos pelenkázós, majd arról leszoktatós módszerrel, de tény, hogy amellett, hogy ez az alternatíva igen jó hatással van a gyermek kiegyensúlyozottságára, a szülő-gyerek kapcsolatra, még gazdasági és ökológiai haszna sem elhanyagolható.
Aki nem hiszi, járjon utána!

Egy apuka szemszögéből

Mielőtt megszületett volna első gyermekünk, fogalmam sem volt, hogy milyen lesz, hogyan fog megváltozni az életünk, de egy dologban biztos voltam: a pelenkázás körüli teendők jelentős ellenérzéseket fognak belőlem kiváltani, hiszen sokkal szalonképesebb anyagokat is nehezen tűrök a kezemen, lemosom vagy letörlöm amint tehetem. Idegenkedésemet fokozatosan, apró lépésekben, de kitartóan igyekeztem legyűrni, és az első három hét alatt odáig jutottam, hogy egy apró esetet már el mertem vállalni. Ekkor olvastunk először a babavécéztetésről, és az alapelvek ismeretében azonnal elkezdtük alkalmazni a saját elképzeléseink alapján, miközben külföldről megrendeltünk egy-két erről szóló könyvet. Kislányunk körülbelül 3 hónapos korától már egyre egyértelműbb jelei mutatkoztak, hogy valójában érzékeli a felajánlott WC-lehetőséget, és egyre inkább együttműködik, valamint a maga módján jelzi is, amikor mennie kell. Ez a sikeresen megspórolt pelenkák, és a csodálkozva hümmögő rokonok, ismerősök számában is lemérhető volt. Kislányunk most lett 9 hónapos, az utolsó 3 hónapban valójában egyszer sem kakilt a pelenkába, és ha sikerül egy nap végig jól odafigyelni rá, nemritkán előfordul hogy egyetlen pelenkát használ el a nap során.

Bevallom, nagy megkönnyebbülés számomra, hogy fintorgás és ellenérzések nélkül tudok részt venni a babánk ellátásában és tisztán tartásában, miközben (néhány „potya kör" mellett) sok sikerélmény, rácsodálkozó elismerés is ér minket. A legjobb persze maga az együttműködés a kisbabánkkal. Minden apukát csak bátorítani tudok, hogy próbálja ki - felesége örömére és a baba épülésére. (ScS)

Olvasson tovább: