Kereső toggle

Rend a lelke…

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Közeledik a KARÁCSONY! Egy átlagos háziasszony ilyenkor szépen kitakarítja a lakást, talán alaposabban a szokásosnál: ablakot tisztít, leszedi az összes függönyt, előkészíti a karácsonyi dekorációkat, megtervezi az ünnepi menüt, és még sorolhatnánk a tornyosuló teendőket. De vigyázzunk, hogy ne vigyük túlzásba!

Bármennyire meglepő, de még olyan egyszerű tevékenység is, mint a takarítás vagy rendteremtés, igen könnyen mániába fordulhat. Szakértők szerint, amennyiben ez a fajta tevékenység indokolatlanul napi egy óránál többet vesz igénybe, akkor már kényszerbetegségről, mentális-szorongásos zavarról, vagy akár neuropszichiátriai kórképről is beszélhetünk. Ergo a túlzott rendetlenség, illetve rendmánia általában depresszió, szorongás, gyász, félelem állapotára is visszavezethető. A fenti jelenségeket többségében magas beosztásban dolgozók között figyelték meg, hiszen maximális precizitásuk, szigorú szabályrendszerük és „tökéletes” munkavégzésük kiemeli őket az „átlagemberek” közül.

Hogyan működik?

A kényszerbetegséget a kényszergondolat (obszesszió), majd az erre adott válasz, azaz a kényszercselekvés (kompulzió) jellemzi. A leggyakoribb kényszercselekvések közé a túl gyakori, szinte már állandó kézmosás, mosakodás, mosás, takarítás, állandó ellenőrzés (kávéfőző, ajtó, gáz stb. kikapcsolása, bezárása, elzárása), rendrakás, a kínosan precíz elrendezés, a szimmetriaigény, gyűjtögetés, munkamánia stb. tartozik, melyeket olyan kényszergondolatok aktiválhatnak, mint például a beszennyezettségtől, a veszteségtől való félelem, a különböző kétségek, az agresszív viselkedés miatti aggodalom, a tökéletességre való törekvés, a túlzott rendmánia vagy a kóros szexuális tartalmú gondolatok.
Soltész Kriszta életvezetési tanácsadó az ATV Jam light című reggeli műsorában kifejtette, hogy nem kategorizálható jóként vagy rosszként az a személy, aki bármelyik jelenségtől szenved. Természetesen vannak lazább, rendezetlenebb típusok, akiket ez nem zavar. Az elszenvedő sokszor saját tudattalan, felgyűlt szorongását, illetve betegségektől való félelmét kényszeres tisztaságmániával, mint pótcselekvéssel vezeti le, azaz ha takarít, kevésbé szorong. A következmények oly mértékűvé válhatnak, hogy az illető képtelen helytállni munkahelyén, sőt előfordul, hogy a lakást sem tudja elhagyni, mivel folyamatosan takarít.
A szakértő úgy véli, hogy a másik véglet, a rendrakási képtelenség egyfajta bénultságot okozhat: „ugyanis a páciens képtelen rendet rakni maga körül. Ennek a bénultságnak ambivalencia, kettősség lehet az oka, mivel képtelen két nagyon fontos dolog között dönteni, és kizárólag feltáró munkában derül ki, hogy valójában miből fakad az illető saját ambivalenciája, és miért képtelen előrelépni az életében. Ha ez a rendetlenség például egy bizonyos területre szorítkozik, csak a konyhában rendetlen, vagy az irodai dolgokban, nagyon sokszor az élet azon területén jelez szorongást, stresszt, elakadást, és érdemes különösen azzal a területtel foglalkozni.”

Otthonról hozzuk?

Hogy honnan eredeztethető a rend- vagy tisztaságmánia, a szakemberek szerint az egyénre szabott feltáró terápia során derülhet ki. Kazimir Ágnes gyermekpszichológus tapasztalata szerint a rendetlen felnőtt általában rendetlen gyerek is volt. Ezért fontos, hogy a szülő pozitív példaként legyen jelen a gyermek mindennapi életében. Azok a gyerekek, akik megszokják, hogy iskolából hazaérve édesanyjuk alkoholos vattával letörli a cipőik talpát, vagy édesapjuk íróasztalát, vagy könyvespolcát tilos megközelíteni, felnőttkorukban is továbbviszik a hagyományt.
A felnőttekkel szemben a gyerekekre teljesen más szabályok vonatkoznak. A gyerek képes megtanulni a rendet. A mintát megtanulja, és könnyedén alkalmazza: „Ami gyerekkorban megvalósul, vagyis hogy például »kész a házi feladat«, vagy »rend van a szobámban«, azzal egy nyugalmi állapot alakul ki. Felnőttként már ezt soha nem élhetjük át. Ha káoszt, illetve sok rendezetlen ügyet hagyunk magunk után az életben, az komoly szorongásokat okozhat” – vallja a pszichológus-terapeuta.
Dr. Mórotz Kenéznek, a kényszeres betegségek specialistájának magyarázata szerint „a pedáns rend a gyerek körül intő jel lehet a szülőknek. Egy gyereknek általában könyörögni kell, hogy valami kötelezőt (pl. rendrakás) megtegyen. Ha mindent első szóra teljesít, nem biztos, hogy jó jel. Megfigyelések szerint, ha egy három-négy éves gyermek körül megbomlik a megszokott rend, arra a tárgyak rendezgetésével reagál. A szülők elutaznak vagy elválnak, zűrzavar van a családban, vagy éppen csak az ágyát cserélik le, mindez egy kisgyermek lelkében megoldhatatlan problémaként jelentkezhet. Mivel nincs ráhatása a környezetére, legalább ott rak rendet, ahol tud: a maga kis világában, a játékok között. Ha a környezet rendeződik, a gyermek kényszeres tevékenysége is elmúlik. Kényszerességet okozhat az is, ha a gyermek úgy érzi, nem tud megfelelni a szülei elvárásainak. Nem szerencsés, ha nincsenek megfelelő támpontjai. Azt az utasítást kapja, hogy mossa meg jól a fogát. De mit jelent a jól? Azt nem tudja meghatározni, de a fogmosás időtartamát igen, ezért tíz percig sikálja a fogait. Meg kell értetni a gyermekkel, hogy mi a szülő számára megfelelő szint. Szerencsére a gyerekek elég rugalmasak, nem lehet őket helytelen nevelési szokásokkal könnyen tönkretenni” – teszi hozzá a professzor.
Kihat a házasságra?

Egy házaspár kezdeti csiszolódási időszakában Katinak titáni problémákkal kellett megküzdenie: a férje számára természetes volt, hogy a távirányítót minden alkalommal az asztal szélével párhuzamosan, és szigorúan a terítőt nem érintve kell letenni az asztalra; a frissen mosott zoknikat párjával együtt, kisimítva, egyenlő hosszúságra és távolságra kell elhelyezni a fregolin; Robi felesége pedig napi szinten belső késztetést érez arra, hogy kipakolja a szekrényt, hogy újrahajtogassa az összes pulóvert, majd ha végzett, kivasalja a teljes „gardróbot”.
„Ha a felek eltérően gondolkodnak erről a kérdésről, bármelyik típus problémát okozhat a párkapcsolatban. Előfordul, hogy a rendetlenséget nem egy esetben bizonyos eszközül használja az egyik fél, hogy a másikon bosszút álljon. Sajnos gyakran találkozom olyannal, amikor az egyik páciensem tudja, hogy azért rendetlen, mert tudattalanul manipulálja a társát, akit ezzel idegesít. Ha a környezetet zavarja a rendetlenség, az problémaként definiálható” – fogalmaz Soltész.
John Gillis amerikai történészprofesszor szerint „a háztartás rendben tartása egész napos elfoglaltság, amiről manapság az embereknek az alvás és a munkaidő közötti néhány óra alatt kell gondoskodniuk”. Mint sok minden másban, ezen a területen is történt generációs váltás. Az otthon rendjére vonatkozóan készült egy szociológiai felmérés, melyben a megkérdezett házaspárok harminc százaléka egységesen elhanyagoltnak ítélte a saját háztartását. Elmondásuk szerint gyerekként nem ezt látták a szülői házban, de időhiány miatt nem tudják az otthon látott színvonalat megteremteni. Amikor még több generáció élt közös fedél alatt, a családi munkamegosztás ideje járta. A családfő (általában a férfi) gondoskodott az anyagi javak előteremtéséről, a főzés, a mosás, a takarítás a nagymama, a feleség és a nagyobb gyerekek között került kiosztásra, a tehetősebb családoknál pedig személyzet felelt a rendért és a tisztaságért. Ténylegesen ma is az asszony viseli a háztartás terhét, bár a legtöbb esetben mindkét szülő dolgozik, így érdemes már a kapcsolat elején tisztázni a háztartási feladatok közös elosztását.

Hogyan segíthetünk?

Mivel az ösztön nagyon mélyen gyökerezik, a kényszerek nem gyógyulnak maguktól, sőt pusztán akaraterővel sem lehet legyőzni vagy leszokni róluk, legfeljebb kordában tarthatóak. Szélsőségek esetén mindenképp szakemberhez kell fordulni, de a segítő, figyelmes környezet, a támogató család is sokat nyom a latban. A pszichológus segítségével a feltáró munka során sokszor maga a beteg is rájön a szorongás okára, mivel ha megosztja problémáját olyan személlyel, aki őszintén meghallgatja, azzal már helyre is teszi a gondolatait – csak sajnos a mai világban nincs idő a beszélgetésre.

Olvasson tovább: