Kereső toggle

Jön a Google-könyvtár

Egy hatalmas ötlet, vagy a világ legnagyobb jogsértése?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Google Inc. 1998 szeptemberében alakult, neve a „googol” szakszóból ered, mely egy matematikai fogalom. Mivel többször helyesírási hibával írták le a szót, az elírások eredményeként végül is Google-nek nevezték el a céget. Tizenegy év alatt elérték, hogy az internet legértékesebb márkanevévé váljon a vállalkozás, mely a világhálós piac szinte minden területét igyekszik meghódítani –Űvalljuk be, igen nagy sikerrel.

2004-ben a Google Library Project keretein belül az addigra már kifinomult, és világszerte népszerű keresőjéről „hírhedtté” vált cég elindította a nagyobb amerikai könyvtárak tartalmának a digitalizálását a Harvard Egyetemmel és a New York-i közkönyvtárral karöltve. Céljuk, hogy a könyvek és a bennük rejlő értékek mindenki számára korlátlanul, maradandóan elérhetővé váljanak, köztük azok a művek is, amiket nyomtatott formában már nem lehet beszerezni. Eddig közel 8 millió könyvet digitalizáltak, terveik szerint 15 millió kötetet szeretnének elektronikus formában elérhetővé tenni a nagyközönség számára a világhálón. Mivel a cég a kiadók és a szerzők engedélyét elmulasztotta kikérni a könyvek beszkennelhetőségét és nyilvánosságra hozatalát illetően, joggal merült fel a szerzői jogsértés kérdése. A legnagyobb amerikai könyvkiadók az Author’s Guilddel összefogva pert indítottak, majd egy éve, 2008-ban a jogvitát közös megegyezés címén lezárták. Megállapodásuk értelmében a Google tovább folytathatja tevékenységét, ellenben az ebből származó bevételéből a szerzőknek és a kiadóknak is részesedést kell biztosítania. Ezen túlmenően pedig 125 millió dollár megfizetését is vállalta, mellyel pontot tett az ügy végére, és szabad utat nyert Amerikában az e-könyvek internetes publikációja.
Európában már nem ment ilyen olajozottan a könyvdigitalizációs projekt. Kontinensünkön igencsak felháborítónak találják, hogy a Google olyan könyveket is beszkennel, melyeket szerzői jogok védenek. Ezt a tevékenységet akkor sem támogatják, ha azokat nem publikálja a nagy nyilvánosság előtt, csupán az adatbázisában fellelhető a címe. Némelyek a vállalat ténykedését „világkulturális rablóhadjáratnak”, illetve a „történelem legnagyobb szerzői jogsértésének” titulálják. Igen elgondolkodtatóak azon felvetések , hogy egy magáncéget mennyire lehet mindenféle korlátozás nélkül monopolhelyzetbe engedni, mivel idővel maximálisan fel tudja térképezni az emberek olvasási igényeit és szokásait. Ez a kontroll aztán a keresője optimalizálását szolgálja, és végül a világ kulturális értékeinek szálai egyetlen kézben futnak össze.
Ezekből és a szerzői jogsértésekből kiindulva több európai kiadó és szervezet beadványt küldött a New York-i bírósághoz, melyben megtámadták a keresőóriás stratégiáját. Mivel a Google semmilyen közleményben nem adott tájékoztatást a megállapodásról, a szerződés véleményük szerint áthágja a szerzői jogi alapszabályokat. A nemzetközi szerződések pedig az Egyesült Államokat is korlátozzák. Az amerikai Igazságügyi Minisztérium sem támogatja a megállapodást, mivel az egyezség következtében jogtalan előnyre tehet szert a cég, többek között a későbbiekben kialakuló konkurenciával szemben. Ezekre reagálva nemrég egy újabb javaslattal rukkolt elő a Google: rugalmasabb, könnyebb elérést tenne lehetővé, és a szerzői jogokat jobban szem előtt tartaná. Természetesen erre az ötletre is elutasítóan reagáltak az érintett európai szervezetek.
Akadnak, akik egyenesen „Google-törvényt” hoznának annak érdekében, hogy a cég ne kerülhessen uralkodó helyzetbe a beszkennelt könyvek birtokában. Jeanette Hofmann, a Berlini Tudományos Központ munkatársa úgy véli, hogy a cég tevékenysége igencsak hasznos, többek között azért is, mert a már forgalomban nem kapható, de szerzői jogvédelem alatt álló, elhunyt íróktól származó szerzeményeket tenné elérhetővé. Hofmann  ugyanakkor meggátolná, hogy a Google egyeduralkodóvá váljon, és ezzel visszaéljen az elektronikus közkincsekkel.
Többen inkább konkurenciaharcot látnak az európai elutasítás mögött, hiszen egy Europeana (EP) nevű projekt  konkurens tevékenységet folytat, igaz, csak az európai kulturális művek területén. A keresőmamut pont ennek a gyűjteménynek az értékeit veszélyezteti. Az EP meg akarja gátolni, hogy olyan megegyezés szülessen, melyben az európai művek angol nyelvre fordításával, digitalizálásával kizárólag az amerikaiak olvashatnák az európai szerzeményeket. Így az összecsapások kereszttüzében Európában csak 150 évnél régebbi könyveket szkennel be a keresőóriás, hogy ezzel is elkerülje a szerzői jogok megsértését.
A mamutcég nem adja fel egykönnyen, a közelmúltban ugyanis bejelentést tett Frankfurtban, miszerint 2010 első felében beindítja online digitális könyvesboltját, azaz a Google Editionst.

Olvasson tovább: