Napjaink szintetikus világában egyre nagyobb az igény arra, hogy természetes dolgokkal vegyük körül magunkat, ideértve az egészségmegőrzéssel, gyógykezelésekkel kapcsolatos termékeket is. Földünk növényei számtalan gyógyhatású vegyületet rejtenek, melyek hatásáról ma már nemcsak népi hagyomány, hanem egyre több kutatási eredmény tesz tanúságot.
Körömvirág, lándzsás útifű, menta, levendula, zsálya. Csak néhány a számos jól ismert gyógynövény közül, s még számosabban vannak talán a kevésbé ismertek. Sőt, a gyógyszeripar néhány komoly terméke is növényből származik, mint például a digoxin a gyűszűvirágból, a köszvényre használt colchicin az őszi kikericsből, a morfium, papaverin, codein a máktejből, az acetilszalicilsav, vagyis az aszpirin a fehérfűz kérgéből, a kemoterápiás szerként használt taxol pedig a tiszafából nyerhető ki.
A vadgesztenye jótékony hatással van az erekre, különösen a vénákra, éppen ezért gyakran alkalmazzák visszérbántalmak, lábszárfekély és vérkeringési zavarok esetén. De hasonlóképp visszérre használatos egy narancshéjkivonatot tartalmazó vény nélküli tabletta. A tökmag pedig a fitoszteroloknak köszönhetően jótékony hatást fejt ki a jóindulatú prosztatamegnagyobbodásra. A szennalevél a magyar gyógyszerkönyv hivatalos jegyzékében is megtalálható, mint erős hashajtó.
A gyógynövények nagy előnye, hogy élvezeti cikk formájában is fogyaszthatók, azaz sokukból tea, lekvár, szörp készíthető, vagy beledőlhetünk egy jó kádfürdőbe is.
Fontos azonban, hogy ahogyan hatásuk van, úgy mellékhatásuk is, illetve bizonyos betegségek fennállása esetén egyes növények hatóanyaga káros lehet, ezért mindenképpen javasolt konzultálni orvossal.
Aloe vera
Az utóbbi idők „celeb” növénye az aloe vera, amit már az ókorban is használtak, és a Biblia is több helyen megemlíti. Az Aloe nemzetség a liliomfélék családjába tartozik, mintegy háromszáz faja van. A legtöbb pozsgás lágyszárú, de vannak köztük félcserjék, cserjék, sőt fatermetű fajok is. Eredeti hazájuk Afrika, Ázsiában és a Földközi-tenger mellékén mindenütt elterjedtek. A ma tudományos nevén Aloe veraként ismert fajt Barbados szigetén gyógynövényként 1650 óta termesztik óriási ültetvényeken. Európába a 18. század legelején kerülhetett, marketing okokból csak mostanra tudott befutni.
Gyógyszeralapanyagként a növény gyantáját hasznosítják. Régebben tapasztalati úton drasztikus hashajtóként, illetve sebgyógyulás elősegítésére alkalmazták. Ma tudományosan is bizonyított, hogy a növény gyulladáscsökkentő és sejtregeneráló hatású, égési sérülések, horzsolások esetén meggyorsítja a gyógyulási folyamatot, valamint hidratálja a bőrt. Felületi alkalmazás esetén egyes bőrbetegségek, mint a pikkelysömör által érintett bőrterületek nagyságát csökkenti. Mérsékli a gyulladás helyén kialakult duzzanatokat, bőrpírt és a fájdalmat. Az aloélében lévő antrakinon származékok az erős hashajtók közé tartoznak, hosszú ideig tartó használat esetén felborulhat az elektrolit-egyensúly, főleg a káliumsók hiánya alakulhat ki. #Az aloélé szájon át történő alkalmazása nem javasolt 12 év alatti gyermekeknek, terhes és szoptatós kismamáknak.
Flavonoidok
Szintén nagy népszerűségnek örvendenek manapság a flavonoidok. Nevüket arról kapták, hogy a növények sárga színanyagát szolgáltatják, de más színben is előfordulnak. Kémiai szerkezetüket tekintve úgynevezett polifenolos vegyületek. Több mint négyezer képviselőjük ismert. Antioxidáns, immunrendszert erősítő, rákmegelőző, gyulladáscsökkentő, vírusellenes és baktériumellenes valamint májvédő szerepet töltenek be, és asztmaellenes hatást is kifejtenek. Szent-Györgyi Albert és munkatársai már 1936-ban kimutatták, hogy a citrusfélékben található flavonoidok a véredényrendszer működését jótékonyan befolyásolják.
Néhány kezdeti kutatás szerint egyes vegyületek hólyag- illetve veserákot okoztak patkányokban, de ma már arra jutottak a kutatók, hogy összességében a flavonoidok rákmegelőző hatása a jellemző.
A zöldségek közül a hagymafélék, a petrezselyemgyökér, a spenót, a zeller és különböző hüvelyesek tartalmazzák a legnagyobb mennyiségben, de főzéssel akár a flavonoidtartalom fele is elveszhet. A gyümölcsök közt az eper és a szeder, bodzából, kék szőlőből, fekete ribizliből nyert levek, az olajos magvak közül pedig a dió bizonyult jó flavonoidforrásnak. Növényi olajok közül az olívaolajban mutathatók ki.
Több európai országban is elvégzett vizsgálatokból kiderül, hogy azoknak, akik 1,5-3 deciliter vörösbort isznak naponta, mintegy ötven százalékkal kisebb az esélyük arra, hogy szív- és érrendszeri betegségben haljanak meg, s átlagosan 10-12 évvel hosszabb ideig élnek, mint akik egyáltalán nem isznak vörösbort. A vörösbor kedvező élettani hatása a szőlőből származó polifenolos vegyületeknek tulajdonítható. Az alkoholtartalomnak köszönhetően ráadásul a flavonoidok könnyebben felszívódnak a tápcsatornán keresztül. A bor gyógyszerként való alkalmazása sokak számára alkoholizálásuk alibije, ám rajtuk éppen az segítene, ha egyáltalán nem vennék magukhoz.
Fontos megjegyezni, hogy a beteg, vagy betegségektől tartó emberek rendkívül jó piacot jelentenek, így áltudományos kutatások tömkelege lát napvilágot. Ráadásul minél betegebb valaki, annál nagyobb sületlenségeket igyekeznek rásózni tudományos köntösben. Ezért mielőtt bármilyen ismeretlen termék fogyasztásába belefognánk, alaposan érdeklődjünk, de ne csak az üzletkötőtől, hanem szakembertől is.
