Napjaink szintetikus világában egyre nagyobb az igény arra, hogy természetes dolgokkal vegyük körül magunkat, ideértve az egészségmegõrzéssel, gyógykezelésekkel kapcsolatos termékeket is. Földünk növényei számtalan gyógyhatású vegyületet rejtenek, melyek hatásáról ma már nemcsak népi hagyomány, hanem egyre több kutatási eredmény tesz tanúságot.
Körömvirág, lándzsás útifû, menta, levendula, zsálya. Csak néhány a számos jól ismert gyógynövény közül, s még számosabban vannak talán a kevésbé ismertek. Sõt, a gyógyszeripar néhány komoly terméke is növénybõl származik, mint például a digoxin a gyûszûvirágból, a köszvényre használt colchicin az õszi kikericsbõl, a morfium, papaverin, codein a máktejbõl, az acetilszalicilsav, vagyis az aszpirin a fehérfûz kérgébõl, a kemoterápiás szerként használt taxol pedig a tiszafából nyerhetõ ki.
A vadgesztenye jótékony hatással van az erekre, különösen a vénákra, éppen ezért gyakran alkalmazzák visszérbántalmak, lábszárfekély és vérkeringési zavarok esetén. De hasonlóképp visszérre használatos egy narancshéjkivonatot tartalmazó vény nélküli tabletta. A tökmag pedig a fitoszteroloknak köszönhetõen jótékony hatást fejt ki a jóindulatú prosztatamegnagyobbodásra. A szennalevél a magyar gyógyszerkönyv hivatalos jegyzékében is megtalálható, mint erõs hashajtó.
A gyógynövények nagy elõnye, hogy élvezeti cikk formájában is fogyaszthatók, azaz sokukból tea, lekvár, szörp készíthetõ, vagy beledõlhetünk egy jó kádfürdõbe is.
Fontos azonban, hogy ahogyan hatásuk van, úgy mellékhatásuk is, illetve bizonyos betegségek fennállása esetén egyes növények hatóanyaga káros lehet, ezért mindenképpen javasolt konzultálni orvossal.
Aloe vera
Az utóbbi idõk „celeb” növénye az aloe vera, amit már az ókorban is használtak, és a Biblia is több helyen megemlíti. Az Aloe nemzetség a liliomfélék családjába tartozik, mintegy háromszáz faja van. A legtöbb pozsgás lágyszárú, de vannak köztük félcserjék, cserjék, sõt fatermetû fajok is. Eredeti hazájuk Afrika, Ázsiában és a Földközi-tenger mellékén mindenütt elterjedtek. A ma tudományos nevén Aloe veraként ismert fajt Barbados szigetén gyógynövényként 1650 óta termesztik óriási ültetvényeken. Európába a 18. század legelején kerülhetett, marketing okokból csak mostanra tudott befutni.
Gyógyszeralapanyagként a növény gyantáját hasznosítják. Régebben tapasztalati úton drasztikus hashajtóként, illetve sebgyógyulás elõsegítésére alkalmazták. Ma tudományosan is bizonyított, hogy a növény gyulladáscsökkentõ és sejtregeneráló hatású, égési sérülések, horzsolások esetén meggyorsítja a gyógyulási folyamatot, valamint hidratálja a bõrt. Felületi alkalmazás esetén egyes bõrbetegségek, mint a pikkelysömör által érintett bõrterületek nagyságát csökkenti. Mérsékli a gyulladás helyén kialakult duzzanatokat, bõrpírt és a fájdalmat. Az aloélében lévõ antrakinon származékok az erõs hashajtók közé tartoznak, hosszú ideig tartó használat esetén felborulhat az elektrolit-egyensúly, fõleg a káliumsók hiánya alakulhat ki. #Az aloélé szájon át történõ alkalmazása nem javasolt 12 év alatti gyermekeknek, terhes és szoptatós kismamáknak.
Flavonoidok
Szintén nagy népszerûségnek örvendenek manapság a flavonoidok. Nevüket arról kapták, hogy a növények sárga színanyagát szolgáltatják, de más színben is elõfordulnak. Kémiai szerkezetüket tekintve úgynevezett polifenolos vegyületek. Több mint négyezer képviselõjük ismert. Antioxidáns, immunrendszert erõsítõ, rákmegelõzõ, gyulladáscsökkentõ, vírusellenes és baktériumellenes valamint májvédõ szerepet töltenek be, és asztmaellenes hatást is kifejtenek. Szent-Györgyi Albert és munkatársai már 1936-ban kimutatták, hogy a citrusfélékben található flavonoidok a véredényrendszer mûködését jótékonyan befolyásolják.
Néhány kezdeti kutatás szerint egyes vegyületek hólyag- illetve veserákot okoztak patkányokban, de ma már arra jutottak a kutatók, hogy összességében a flavonoidok rákmegelõzõ hatása a jellemzõ.
A zöldségek közül a hagymafélék, a petrezselyemgyökér, a spenót, a zeller és különbözõ hüvelyesek tartalmazzák a legnagyobb mennyiségben, de fõzéssel akár a flavonoidtartalom fele is elveszhet. A gyümölcsök közt az eper és a szeder, bodzából, kék szõlõbõl, fekete ribizlibõl nyert levek, az olajos magvak közül pedig a dió bizonyult jó flavonoidforrásnak. Növényi olajok közül az olívaolajban mutathatók ki.
Több európai országban is elvégzett vizsgálatokból kiderül, hogy azoknak, akik 1,5-3 deciliter vörösbort isznak naponta, mintegy ötven százalékkal kisebb az esélyük arra, hogy szív- és érrendszeri betegségben haljanak meg, s átlagosan 10-12 évvel hosszabb ideig élnek, mint akik egyáltalán nem isznak vörösbort. A vörösbor kedvezõ élettani hatása a szõlõbõl származó polifenolos vegyületeknek tulajdonítható. Az alkoholtartalomnak köszönhetõen ráadásul a flavonoidok könnyebben felszívódnak a tápcsatornán keresztül. A bor gyógyszerként való alkalmazása sokak számára alkoholizálásuk alibije, ám rajtuk éppen az segítene, ha egyáltalán nem vennék magukhoz.
Fontos megjegyezni, hogy a beteg, vagy betegségektõl tartó emberek rendkívül jó piacot jelentenek, így áltudományos kutatások tömkelege lát napvilágot. Ráadásul minél betegebb valaki, annál nagyobb sületlenségeket igyekeznek rásózni tudományos köntösben. Ezért mielõtt bármilyen ismeretlen termék fogyasztásába belefognánk, alaposan érdeklõdjünk, de ne csak az üzletkötõtõl, hanem szakembertõl is.
