Gyanús és színes

Az előzményt a brit Élelmiszerszabványügyi Hivatal, a Sout-­hampton Egyetem és a St. Mary’s kórház közös tanulmánya jelentette, amelyben főszerepet játszott ezerkétszáz gyerek, plusz hat úgynevezett azo-színezék és a benzoesav nevű tartósítószer. A négy héten át tartó kutatás során azokat az ételszínezékeket vizsgálták, melyek jellemzően a gyerekek által preferált édességekben és más „üres kalóriákat” tartalmazó nassolnivalókban találhatók meg leggyakrabban. Az eredmény nem lett egybehangzó, de így is gondolatébresztő: a szülők megfigyelései összefüggést mutattak gyermekeik hiperaktív viselkedése és a mesterséges színezékek benzoesavval együtt való fogyasztása között. A klinikai tesztek ezt nem tudták számszerűen alátámasztani, de nem alaptalan a gyanú, így a felmérést végzők az unió illetékes szervéhez fordultak. Az eredményeket az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) is értékelte idén tavasszal, de további vizsgálatok elvégzését látják szükségesnek, mivel a lakosság egészére nézve nem mondható reprezentatívnak a tanulmány.
Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) szakembere lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a mostani problémát eddig nem regisztrálták. A tanulmány hatására az OFE is az azo-színezékek kivonását követeli. Javaslatuk az eddigi gyakorlatnak is megfelel: ha felmerül a gyanú, hogy egy adalékanyag káros, kivonják a forgalomból, amíg az „ártatlansága” be nem bizonyosodik. Épp ezért váltott ki az OFE szakértője szerint felháborodást, hogy az Európai Élelmiszervizsgálati Bizottság mindössze egy javaslatot tett, miszerint a gyártók a színezék használata mellett kötelezően tüntessék fel az élelmiszeren, hogy „esetleges aktivitási és koncentrációs zavarokat idézhet elő gyermekeknél”.
A fogyasztóvédők keményebb fellépést, illetve szigorítást követelnek. Dömölki Lívia ugyanakkor rámutatott, hogy eddig is szigorúan meghatározott volt, mennyit és mihez használhatnak az azo-színezékekből. Az ENSZ illetékes szervezete, a FAO/WHO folyamatosan vizsgálja, ellenőrzi az adalékokat, tavaly például kitiltottak egy piros színezéket Angliából.
Az ellenőrzésnek köszönhetően a fogyasztást figyelembe véve változtatják az adalékanyagok határértékét is, így például a megnövekedett édesség- és kényelmi termékek fogyasztása miatt csökkentették a színezékek és édesítőszerek használatának engedélyezett mennyiségét. Másik oldalon viszont Dömölki szerint azt is látnunk kell, hogy nemcsak a gyártók kedvelik az azo-színezékeket könnyebb kezelhetőségük miatt, hanem a fogyasztók körében is népszerűek, mivel a természetes adalékoknál jóval vonzóbb külsőt adnak a termékeknek.
Dr. Gergely Valéria, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének képviselője a Hetek kérdésére hasonlóképp válaszolt: álláspontjuk szerint a mesterséges vegyi anyagok használatát a lehető legkevesebbre kellene csökkenteni az élelmiszeriparban. Mindenképp az említett élelmiszeripari produktumok fogyasztásának csökkentését vagy kizárását javasolják az étrendből, különösen gyermekek, várandós anyák és nem egészséges emberek esetében.
Dr. Sohár Pálné, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ (MgSzHK) tudományos tanácsadója, korábban az OÉTI toxikológiai főosztályvezetője úgy nyilatkozott lapunknak, hogy nem látja kétséget kizáróan bizonyítottnak a Southampton Egyetem végkövetkeztetéseit. Mindemellett úgy véli, hogy egész biztosan nem származik kára egyetlen fogyasztónak sem abból, ha az üdítőitalok és édességek mesterséges színezékektől mentesek. Ezeknek az anyagoknak – meglátása szerint – nincs semmiféle, az emberi szervezet számára előnyös hatása, még akkor sem, ha nem egészségkárosítóak az elvégzett toxikológiai vizsgálatok eredményei szerint.
A fogyasztók egy részében kiváltott, az allergiához hasonló, nemkívánatos tünetek (intolerancia) azonban véleménye szerint nem köthetők kizárólag a szóban forgó anyagokhoz, nagyon gyakran a természetes színezékek, de még maguk az élelmiszerek is okozhatnak ilyen tüneteket. Ez a gyerekek esetében a hiperaktivitáshoz hasonló viselkedésben nyilvánulhat meg, esetleg „ronthatja” az egyébként is hiperaktív kisgyerek állapotát. Megoldásként az elővigyázatosságot és a fokozott odafigyelést javasolja a fogyasztóknak. Ha a legkisebb gyanú is felmerül, hogy valaki érzékeny, netán túlérzékeny valamire, az kerülje el! Kívánatosnak tartja azt is, hogy a piacon – elérhető áron – mesterségesszínezék-mentes üdí­tőital és édesség is kapható legyen.
Az OFE és az OÉTI szakemberei szerint a követendő példát e tekintetben a skandináv államok nyújtják, ahol a kormány nagyon szigorúan lép fel a fogyasztók érdekében. Sohár Pálné ennek okát abban látja, hogy az északi államokban különösen sok az azo-színezékekre érzékeny ember. A norvégok épp ezért – mivel nem tagjai az uniónak – nem is engedélyezik azok használatát. Az azo-színezékek világméretű betiltásának viszont szerinte még nem jött el az ideje. Az egyoldalú uniós korlátozás hátrányosan érintené az európai gyártókat, de nem védené kellően az európai fogyasztókat. Mivel a világszabványnak megfelelő, az unión kívüli országokból származó élelmiszerek importja nem tiltható, az üzletekben továbbra is kaphatók lesznek azo-színezéket tartalmazó élelmiszerek. A legnagyobb befolyást az azo-színezékek használatának visszaszorítására – a megkérdezettek szerint – a fogyasztók gyakorolhatják azzal, hogy a boltban az esetleg „sápadtabb”, de egészségesebb élelmiszereket választják.