Kereső toggle

Kertterápia

Gyógyító természet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Úgy érzi, hogy sok stressz érte? Netán depressziós, ideges, beteg? Nem kell
rögtön orvoshoz menni, gyógyulást nyújthat akár egy kert is. Ez nem csupán a
kertbarátok szlogenje, hanem napjaink tudományos vizsgálatainak eredménye is.

A növényvilág jótékony hatása régóta ismert, de csak az 1980-as évek közepe
óta kezdték el módszeresen is vizsgálni – méghozzá az orvostudománynak
köszönhetően – a kertek gyógyító hatását. Roger Ulrich operált betegein végzett
vizsgálatai nyomán elsőként bizonyította be 1984-ben, hogy a kórházi ápolási idő
hossza összefügg a fájdalomérzet erősségével, és végeredményben azzal, hogy a
fekvő beteg az ablakon keresztül természetet lát-e, avagy szürke kőfalat. Azok a
páciensek, akiknek az ablaka kertre vagy természetes tájra nézett, hamarabb
gyógyultak, és kisebb volt a fájdalomérzetük, kevesebb fájdalomcsillapítót is
fogyasztottak.

A gyógyító kert és a terápiás táj jótékony hatása abban áll, hogy az ember
jólléte – akár aktívan munkálkodva, akár passzívan élvezve, mélázgatva – a
kertben eltöltött idővel párhuzamosan javul.

A gyógyító kert általában egy olyan hely, amelyet gyógyításra szántak, célzottan
a lelki, érzelmi és fizikai egészség megőrzése érdekében. A gyógyító kertek
között ezért vannak emlékhelyek vagy háborús emlékművek, de olyanok is,
amelyeket járványok vagy egyéb tragikus események emlékére állítottak. A
terápiás tájtervezés egy-egy speciális betegséggel, illetve konkrét gyógyítási
folyamattal kapcsolatos. A terápiás tájat úgy alakítják ki, hogy mérhető
hatással legyen egy adott betegségre, betegre, illetve pontosan illeszkedjék a
páciensek igényeihez. Hazánkban még kevés hasonló hely létesült, ilyen például a
Városligetben található Vakok Kertje.

A gyógyító kertészet gondolata akkor keletkezett, amikor az 1960-as években
szegény betegekkel kerti munkákat végeztettek gyógyíttatásukért cserébe. Az
orvosok észrevették, hogy ezek a betegek gyorsabban gyógyultak, és a kezelésük
is eredményesebb volt, mint a többieké. Előfordult, hogy a világháború után
leszerelt katonák terápiás céllal kerti munkát végeztek, hogy sebesült
végtagjaik működése javuljon, szellemi képességeik fejlődjenek, de azért is,
hogy új szakmai ismereteket sajátítsanak el.

Manapság a kertterápia „hívei” az internetes fórumokon is szívesen megosztják
tapasztalataikat: „Férjem balesetet szenvedett, és térdműtétei után
depresszióval küzdött – számol be az egyik hölgy. – Pontosan emiatt egy éve egy,
a Bükk hegység lábánál lévő kis faluba költöztünk, ahol a gyönyörű környezet
pozitív irányban változtatta meg, a táj szépsége már télen is sokat javított az
állapotán. Lakásunk bármely ablakából kinézünk, ötven méterre a hegyek vannak, a
kert végében egy patak csörgedez. A kert színei, a természet adta gyönyörűségek
tavasszal csakúgy, mint ősszel, mindkettőnket elkápráztatnak. Most tavasszal
férjem a kertünkben tesz-vesz. Mind a hangulata, mind a mozgása rengeteget
javul. A tavaszi madárcsicsergés, a téli madáretetés, a látvány feledteti azokat
a szociális problémákat – legalábbis egy időre –, melyeket sajnos hatvanéves
korunkra alacsony nyugdíjunk miatt át kell élnünk. Igaz, csak dísznövényeink
vannak, de pusztán a zöld növekedésének, a virágok nyílásának figyelése
boldogsághormonokat indít el az emberben, és segít a nehézségek áthidalásában.
Élvezzük a munkánk örömét.”

A kertészetterápiával foglalkozó szakemberek elmondása szerint a kertben töltött
idő és tevékenység jó fizikai változásokhoz vezethet, például megmozgatja a nem
használt izmokat, javítja a mozgáskoordinációt. Emellett a szellemi, lelki
gyógyulást is segíti. Többek között növeli a stressztűrést, az önuralmat,
magasabb önértékelést eredményez, fejleszti a megfigyelőképességet, a
döntés- és problémamegoldó képességet, csökkenti a szétszórtságot, javítja az
együttműködési készséget. A tengerentúlon több intézményben – a Michigani Állami
Egyetemen már 1955-től – egyetemi oklevelet is lehet szerezni kertterápiából.
Mára ezt a módszert kórházakban, szociális intézményekben, rehabilitációs
központokban, iskolákban, börtönökben, táborokban, napközikben, hajléktalanok,
drogfüggők esetében vagy közösségi központokban is sikerrel alkalmazzák.

Több nyugati, amerikai városban az önkormányzat vagy annak révén egy civil
szervezet tart fenn olyan kerteket, ahol hajléktalan emberek haszonnövényeket is
termesztenek. A rendszeres kerti munka segít nekik visszaszerezni az
önbecsülésüket, alkotómunkát és sikerélményt biztosít, motivál az újrakezdéshez:
„A kertészkedés sokakban felébresztette azokat az időket, amikor még szebb
napokat éltek meg. Néhányukat távoltartotta az ivászattól, másoknak az
egészségét adta vissza. Akárhogy is, de kiutat jelentett, reményt, új energiát
ahhoz, hogy ismét saját otthont teremtsenek, hogy megint legyen saját kertjük” –
számol be egy külföldön dolgozó szociális munkás.

A jellemzően erős civilszférával bíró országok jó példáját eddig kevés hazai
kezdeményezés követte. Áttörést jelentett, amikor most április elején a Dózsa
György úton található hajléktalanszálló belső udvarát ültették be bokrokkal,
virágokkal – Kristin Faurest kertépítész tervezői útmutatása nyomán – maguk a
szálló lakói. Az udvarszépítés a Lélegzet Alapítvány „Zöld Levél” városzöldítő
programjának keretében zajlott le, egy magyar jótékonysági alapítvány
finanszírozásával. A program célja minél több zöldterület létrehozása, illetve
rendbetétele. Ennek keretében nonprofit szervezetek, társasházak, közintézmények
pályázhatnak zöldfelületet javító, bővítő támogatásra. Az egyik legfontosabb
részvételi feltétel, hogy a szervezet legalább öt éven át tartsa is rendben,
szükség esetén pótolja a létrehozott, illetve rendbetett zöldterületet.

Olvasson tovább: