A világ legnagyobb luxushajója kívülről...
A fedélzeteken mindaz megtalálható, ami a szárazföldön, csakhogy
luxuskivitelben és csillogóra fényezve: jégpálya, több ezer főt befogadó
nézőterű színház, mozi, nagyáruház, szörfözőtó, és mindez ötcsillagos szállodai
kiszolgálással körítve. Mintha a Kempinski Hotel egyik reggel kikötne
Budapesten, másnap Bécsben, harmadnap Prágában – éjjel pedig akár 500 kilométert
is képes megtenni.
1950-ig az Atlanti-óceánon való átkelés egyetlen eszközét az óceánjáró hajók
jelentették, a személyforgalom virágzott – mindaddig, míg 58-ban meg nem jelent
az óceánjáró-iparág riválisa, az első transzatlanti repülőjárat. Ezt követően a
menetidő egy csapásra öt napról tizenöt órára csökkent. Úgy tűnt, az óceánjárók
aranykorának végérvényesen leáldozott. A luxus-óriáshajó iparág azonban nem
tétlenkedett: a 90-es évekre a rengeteg szórakozási lehetőséget egyre magasabb
színvonalon tálalva visszahódította utasait. Azt ígéri, hogy gyönyörködhetünk a
karibi naplementében, és szinte megtapintható közelségbe hozza az élővilágot: az
Antarktisz vizein pingvineket, a Tűzföldön gleccsereket fotózhatunk közvetlen
közelről, miközben a hajón golfozhatunk, szörfözhetünk, úszhatunk,
szórakozhatunk, felfrissülhetünk, szépítkezhetünk, és minden reggel más és más
országban ébredhetünk. A luxusszint és a férőhelyek növelése egyre több embert
fókuszál egy helyre, akik egy ötcsillagos szállodai kiszolgálást élvezve, teljes
kényelemben, az összes hobbijuknak hódolva egy helyen, gyönyörű és egzotikus
tájakra utazhatnak. A fényűző, minőségi és igényes, csillogó belső terek a
vizuális és a komfortélményt erősítik.
...és belülről
2008. 01. 04. (XII/1)
