Kereső toggle

Mellbevágó problémák

Interjú dr. Demeter Jolánnal, a Szent János Kórház Emlőszűrő Centrumának vezetőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Hány éves? Volt már emlőszűrésen? Hallott már az emlőszűrő programról?” –
szegezi nekem kérdéseit dr. Demeter Jolán, a Magyar Rákellenes Liga alelnöke,
amint leülünk beszélgetni. „Nem” – vallom be kissé meghökkenve. „Akkor elég
rosszul kommunikálunk!” – vágja rá a doktornő. Tény és való: egyes
nyugat-európai országokban a rákbetegeknek jóval magasabb a gyó-gyulási aránya,
mint hazánkban, és ennek fő oka nem a gyógyítás színvonalában, hanem a hatékony
megelőzésben, a szűrésben keresendő.

Igaz-e, hogy az emlőrák az egyik legnagyobb halálozási arányt produkáló
rákfajta?

– Európában, így Magyarországon is a nőket valóban a mellrák érinti a
legsúlyosabban. Európában évente mintegy 250 ezer esetet, hazánkban 6200
megbetegedést diagnosztizálnak, és ez a szám egyre nő. Sajnos a halálozási arány
is emelkedik – nálunk évente mintegy 2300-2400 halálesetet regisztrálnak. De
jelentős mértékben csökkenne a halálozás, ha minél többen vennének részt az
emlőszűréseken.

Hogyan segíthet a szűrés?

– A korai stádiumban észlelt daganatok esetében nagyon jó, 90 százalékos a
betegek túlélési esélye. De az előrehaladott állapotban felfedezett emlőrák
esetében kevés az esély.

A kötelező szűrés bevezetését megelőzően a megbetegedések 80-90 százalékát a nők
maguk észlelték, a legtöbbször azonban túlságosan későn. Ma félnek eljönni a
szűrésre, pedig az emlőrák már nem jelent halálos betegséget, sőt: míg a
hetvenes években majdnem minden műtét melleltávolítással végződött, manapság már
a daganatos megbetegedések 60-70 százalékában emlőmegtartó műtétek történnek. Az
időben felfedezett daganat (5–10 milliméter közötti) a műtétes eltávolítás és a
megfelelő kezelés után gyakorlatilag teljesen meggyógyul, az élettartamot nem
rövidíti. Ha a daganat 10–20 milliméter nagyságú, illetve e fölötti, az áttétek
száma arányosan nő.

Ha bármi változás van, menni kell a szűrésre?

– Nem: előbb, mert ha észlel valamit, akkor már sokszor késő! A mammográf
vizsgálatok a mellben lévő elváltozás felfedezésében 95 százalékos biztonságúak.
Ám a halogatás más rákbetegségek kapcsán is halálos kimenetelű lehet. Volt olyan
férfi orvoskollégám is, akinek évek óta véres volt a vizelete, de nem
vizsgáltatta meg magát, mert félt attól, hogy rákos. Túl késő volt, mire
orvoshoz fordult, és hamar elvitte a húgyhólyagrák.

Úgy tudom, önt is megtámadta az emlőrák.

– Édesanyám és a bátyám is rákban halt meg, így szinte nem is lepődtem meg,
amikor megbetegedtem. Radiológus vagyok, mindig én vigasztaltam és bátorítottam
a betegeket, sőt egy emlőrákklubot is alapítottam. Hat évvel ezelőtt azonban egy
gyorsan növekvő daganatot találtam a saját mellemben. Pontosan tudtam, hogy ha a
rákot idejében diagnosztizálják, gyógyítható. Három gyermekem – ahogy az emberek
általában – úgy fogta fel, hogy a pozitív eredmény egyenlő a halálos ítélettel,
ezért nagyon megijedtek. Orvos férjem szintén nagyon aggódott, így én
vigasztaltam a családomat is. Hívő vagyok, így bármi is legyen a sorsom,
elfogadom, de azért reménykedtem abban, hogy a teremtőm gondoskodik rólam, és
minden rendben lesz. A műtétre 2001 márciusában került sor, és utána hamar
felépültem.

Mely korcsoportot érint leginkább az emlőrákbetegség?

– A szűrésre 45 és 65 év közötti nőket hívunk kétévente, a meghívót postán
kapják meg, és a vizsgálat ingyenes. Ám sajnos a nők 40 százaléka egyáltalán nem
megy el szűrővizsgálatokra. Viszont érdekes módon a halálozási statisztikák azt
mutatják, hogy a mellrák valójában nem a szegénység, hanem a jólét betegsége.

Hogyhogy?

– Általánosságban elmondhatjuk, hogy korunk civilizált, városias életmódja
erősíti a megbetegedési hajlamot. Ilyenek az étkezési szokások: a magas
kalóriatartalmú, zsíros ételek, szénhidrátok és a kevés zöldség- vagy
gyümölcsfogyasztás. Kiemelném továbbá az alkoholfogyasztás és a dohányzás
szerepét, és legfőképp a mozgásszegény életmódot, az elhízást. Hogy csak egy
példát mondjak: az amerikaiak körében, amióta megváltoztatták az étkezési
szokásaikat – reggel nem nehéz ételekkel, tojásrántottával, felvágottal,
süteményekkel kezdik a napot, hanem gyümölccsel és friss zöldséggel, müzlivel –,
látványosan csökkent a rákos megbetegedések és a rákban meghaltak száma is.
Ennyit jelent a változás. Hozzátenném, Japánban és a keleti országokban
kifejezetten az étrend miatt a legalacsonyabb a világon a mellrákos
megbetegedések száma. Hal, csirke, szója, rizs, sok zöldség és gyümölcs, ez a
titkuk.

Hogyan áll országunk az emlőrákszűrés tekintetében a nemzetközi ranglistán?

– Nem rosszul, de vannak nálunk sokkal jobb eredmények is – igaz, máshol a
propagandának is nagyobb múltja van. Viszont a hatékonysághoz elengedhetetlen az
egymásra való odafigyelés a rokonok, barátok, szomszédok között. Ezen a
területen főleg vidéken vannak jó tapasztalatok. Több olyan polgármester van,
aki buszt bérel az asszonyoknak, hogy mindenki eljusson a városba a vizsgálatra.


Melyek a főbb rizikófaktorok, az életmódbeli szokásokon kívül, amiket még
szem előtt kell tartanunk?

– Nagyobb a rizikó a nem szült nőknél, illetve olyan asszonyoknál, akik
csecsemőjüket nem szoptatták, vagy akik későn vállalnak gyermeket, továbbá akik
hormonpótló kezelésen estek át. A sugárkezelés és a környezetszennyezés is
súlyosan veszélyeztető tényezők. Az eseteknek csupán 5 százaléka alakul ki
„örökletes” (genetikai) alapon.

Gondolom, a stressz is befolyásoló.

– Ugyan, ki ne stresszelne manapság? Én inkább a depressziót említeném.
Sokéves megfigyelések igazolják, hogy a depresszióban szenvedő emberek közül
több lesz rákos beteg, mint a nem depressziósak közül. Akárcsak a többi esetben,
itt is az immunrendszer legyengüléséről beszélhetünk.

Milyen tévhitek léteznek a rák körül?

– Talán az a legdrámaibb, hogy számos olyan beteget veszítettünk el, aki –
már tapintható daganatával – nem megfelelő képzettségű természetgyógyászhoz
fordult, nem megfelelő kezelésben részesült, és emiatt későn került orvoshoz. Ha
időben jött volna, még élne.

Névjegy



dr. Demeter Jolán

• a Magyar Rákellenes Liga alelnöke

• az European Cancer League vezetőségi tagja

• a Betegjogi Közalapítvány szaktanácsadója

• a Szent János Kórház Emlőszűrő Centrumának vezetője

• Az emlőrákról mindenkinek című könyv szerzője (2004)

Olvasson tovább: