Kereső toggle

Óvakodj a haragtól

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Már az ókori bölcsek is foglalkoztak a negatív érzelmeknek a szervezetre
gyakorolt hatásával, s ezeket a megfigyeléseket ma már objektív tudományos
kutatások támasztják alá.

Seneca szerint a harag „rövid ideig tartó őrület, annak testi és lelki
jeleivel”, akiket pedig hatalmába kerít a tartós harag mint szenvedély, azokon
„a pillanatnyi őrültség tartós jeleit” láthatjuk. „Amíg az ember a többi
jellemhibáját, gyengeségeit elég jól el tudja leplezni, el tudja titkolni mások
előtt, a harag esetében ez lehetetlen, ez azonnal kiül a nő vagy a férfi arcára,
mimikájára, és eltorzítja azt…”

Az ókori bölcsesség és filozófia szerint a harag tartós fennállása esetén
szenvedéllyé válik, mértéktelen lesz, és sem mások, sem maga a haragvó nem tudja
többé megzabolázni. A haragvók gondolkodásmódja a feje tetejére áll, amit
szaknyelven katatím érvelésnek neveznek. Normálisan az érzelmeink másodlagosak,
azt fejezik ki, ahogyan egy adott dologról gondolkodunk.

A dühös személy viszont az érzelmein át szemléli az objektív valóságot, ezért
mondják, hogy a harag rossz tanácsadó. A gyűlölet fenntartásában szerepet játszó
tényezőként a személyiség éretlenségét, önszabályozásra és problémamegoldásra
való alkalmatlanságát emelik ki, és nem meglepő, hogy kiváltó okaként az
irigységet, féltékenységet, mások elismertségét, vagyonát, hírnevét sorolták fel
már a régi bölcsek is.

Mára az orvostudomány meglehetősen jól feltérképezte a harag belső szervekre,
ideg- és hormonrendszerre gyakorolt hatását. A harag nyomán izomfeszülés,
pupillatágulat, belső szervek remegése, a vérkeringés fokozódása lép fel, a
tartósan fennálló harag pedig megváltoztatja az immunrendszer működését is.

Egy amerikai kutatás 255 frissen végzett egyetemistát vizsgált, akiket
pszichológiai vizsgálat alapján nagyon ellenséges, illetve nem vagy kevéssé
ellenséges csoportba soroltak. Huszonöt év múlva azt tapasztalták, hogy az
ellenséges érzelmű csoportból 13 százalék halt meg, míg a nem ellenségesek közül
3 százalék. Az elsődleges halálok a szívinfarktus volt.

Egy másik, fiatal férfiakat harminchat éven át követő vizsgálat szerint a harag
vagy düh háromszor nagyobb rizikót jelent a szív- és érrendszeri betegségek
korai megjelenésére. Finn kutatások bizonyították be a magas vérnyomás és a
harag közötti összefüggést, valamint hogy a legharagvóbb férfiak
szélütéskockázata kétszer akkora, mint a kirohanásra kevésbé hajlamosaké.

Kimutatták továbbá, hogy a megbocsátási készség (forgiveness) a testi-lelki
egészség megőrzésének egyik védőfaktora. Olyannyira, hogy Amerikában 1942 óta
létezik a Nemzetközi Megbocsátási Készség Intézet. Ma már a családterápiától
kezdve a társadalmi konfliktusokon át a békekutatásig széles körben alkalmazzák
a forgiveness-kutatás eredményeit. A megbocsátásra képtelenek lelkileg
bebetonozva ragaszkodnak gyűlöletük tárgyához még akkor is, amikor annak vélt
vagy valós kiváltója esetleg rég halott. Azáltal hogy a múltat konzerválják, a
belső ártó folyamat tovább tart bennük, egyre torzítja érzelmeiket,
gondolataikat, és belső tüneteik is jelentkeznek. Kimutatták, hogy a meg nem
bocsátás nem csak szív- és érrendszeri betegségeket, hanem bélrendszeri
panaszokat is okozhat, így például a puffadással, hasi fájdalommal, szorulással
vagy éppen hasmenéssel járó irritábilis bélszindrómát.

A meg nem bocsátók olyan tünetképzési mechanizmusba kerülnek, amiből egyedül
soha többé nem tudnak kikecmeregni. Nem véletlenül mondja a kínai bölcsesség: „A
bosszúálló ember jobb, ha azzal kezdi, hogy rögtön két sírt ás, az egyiket saját
magának.”

Olvasson tovább: