Még el sem temették az augusztus 20-ai tragédia áldozatait, a sebesültekjelenleg is kórházban fekszenek, mindez azonban nem tántorította el a Budapest
Parádé szervezőit a soron következő buli levezénylésétől. A főváros hivatalos
nyárbúcsúztató fesztiválján a kultúra jegyében okádtak, vizeltek, székeltek vagy
éppen szeretkeztek nyilvánosan a merészebb résztvevők.

„Hiánypótló a tánc és a kollektív vonaglás” – summázta tömören Bulipest
lényegét Till Attila, az idei Új Budapest Parádé reklámarca.
A fesztiválon több mint félmillióan vettek részt, és közel kétszázötven köbméter
szemetet takarítottak el utánuk. Délután fél ötkor, ami még a családos programok idősávja lett volna, már a teljes lerészegedés és önkívület lett úrrá a tömegeken. Ahogy közeledett az este, mind gyakoribb látvány volt az utcai
zugokban és a tereken a vizelés, a hányás, néha egy kis szeretkezés. A
kulturális eseménynek aposztrofált rendezvényen szép számmal voltak jelen
családosok és kisgyerekek is: négy-ötéves kislányok teljes átéléssel utánozták a platókon mozgó nők erotikus vonaglását.
Az Andrássy úton délután már gigászi tömeg hömpölygött, italozó fiatalok és
félmeztelen lányok raja követte a mozgó színpadokat. A dübörgő technozenére
felvonuló huszonnyolc kamionon bikinis táncoslányok tömkelege, a járművek között
még egy-egy vidéki főiskola is képviseltette magát.
18-20 éves fiatal pár a tömegből:
– Jó a buli itt a szabadban, jól érezzük magunkat.
Nem találjátok furcsának, hogy még el sem temették a tűzijáték halottait, és
máris itt tombolnak az emberek?
– Nem találok benne párhuzamot.
Köszi. Sziasztok.
Két tinilány unottan vonogatta a vállát: – Tavaly jobb volt, sokkal
jobbra számítottunk – adtak hangot nemtetszésüknek.
A zömében fiatal közönség és a röviditalok tömegkarambolja délután hatra már
megtette a hatását. A Burger King előtt tizenéves srác fetrengett fakósárga
arccal: a haveri kör szerint nem komoly a gond, csak össze-vissza ivott mindent.
Eközben a közelben posztoló mentőstől azt is megtudjuk: egyelőre nem történt
semmi, de mindjárt fog, és jelentőségteljesen a közeli fa tetejére mutat, ahol
egy kissé illuminált, napszemüveges fiatal járja a technocsárdást.
Lehúzott redőnyök, becsukott ablakok és kapuk sora jelzi: a körút lakói vagy
elrejtőztek, vagy elmenekültek. Egy lány a nagydolgát végzi egy fa tövében, két
fiút támaszként használva, el ne dőljön dolga végezte közben.

Közeli étterem, huszonéves biztonsági őr őrzi az udvart, nehogy betérjenek
a randalírozó fiatalok:
– Sok a lerészegedett fiatal, éppen most vitt el egy gyereket a mentő. Ez nem
jó. Túllőnek a célon. Dolgoztam idén több nyári fesztiválon, de ott nem volt
ilyen.
Rövidnadrágos, ősz hajú hatvanas férfi a Délibáb utcánál:
– Ez nem egy rendezvény. Elállatiasított, ittas, kábítós emberek tömege.
Ezek a fiatal lányok lesznek a jövő anyái? Erős kétségeim vannak efelől. Hát
nézze ezeket a szép épületeket, nem méltatlan egy világörökséghez? Gondnok
vagyok ebben a házban, a huligánok beugranak a kertbe, és összevizelnek mindent,
tudja milyen büdös az, még egy hétig is érezni. Tavaly még szerencsésen
megúsztuk, csak két okádás volt az ajtó előtt. Kívánnám a Demszky úrnak, hogy
legközelebb az édesanyja ablaka alá szervezze a parádét. Ráadásul ez egy
diplomáciai negyed!
Beszélgetésünket megszakítja a tömeges vizelés az út szélén. Rendőrök jelennek
meg, csatlakozunk hozzájuk. Beszélgetőtársam odaszól a biztos úrnak:
– Kérem, ez közszeméremsértés. Miért nem tesznek valamit?
– Nem tehetek semmit. Ez egy ilyen ország. És nem is nyilatkozhatok, hivatalból
tilos. Gyűjtsenek aláírásokat, menjenek az önkormányzathoz, keressék meg az
országgyűlési képviselőt, írjanak levelet, készítsenek fotókat – hadarja egy
szuszra.
Továbbhaladva a Felvonulási tér felé, padokon ülő drogos és erősen ittas
fiatalok szegélyezik az utat, maguk elé borulva a kábulattól.
Két idősebb hölgy egy kapu előtt:
– Mi itt állunk 2-től este 11-ig, hogy össze ne vizeljék a kaput, látja ott
a másik kapunál már csinálják. Borzasztó ez a hangzavar, hiába csukjuk be az
ablakot, bent még jobban dübörög a bum-bum zene. Mi történt ezen a napon, hogy
ezeknek a fiataloknak hülyére kell inniuk magukat?
A Felvonulási téren újabb öntudatlan állapotban lévő fiatalt emelnek be a
mentőautóba. Közben a járdaszéleken virágzik a felvonulással együtt mozgó
bazármarketing: az italokon kívül műanyag sípot és csiricsáré villogókat árulnak
mindenfelé: idén a foszforeszkáló, fröccsöntött ördögszarv a sláger, ezer
forintért.
Egy söröző, negyvenes férfi:
– Nekem tetszik a látvány, volt néhány jó kamion. Szerintem jó.
És nem zavarja a sok szemét és a beszívottak tömege ezt az idillt?
– Nem. Én éppen alkoholmentes sört iszom.
BKV-jegypénztáros hölgy a földalatti-állomáson:
Lehetett hallani valamit a fenti zenéből?
– Igen, a metró zajánál hangosabb volt a föld feletti dübörgés. Az ember belső
szervei is megremegtek a decibelek hatására.
Húsz év körüli tántorgó lány az utcasarkon:
Kötelező végiginni a parádét?
– Naná, máshogy nem lehet ezt az egészet kibírni.
A program szerint az ingyenes buli a Hősök terén este tízig tartott, majd a
Népstadion kertben folytatódott kifulladásig. Bár a monumentális afterpartyra a
belépőjegyek már 4000-4500 forintos áron voltak kaphatók, a rendezvény
összköltségvetéséről nem adott ki adatokat a szervező Sziget Kft. A tömeg egy
része a belvárosban töltötte el a levezető szakaszt – vendéglátóipari
felhajtóerőként. Utcai verekedések, majd egy fiatal fiú, aki egy lopott órát
akart eladni, hogy folytathassa a mulatozást – ennyit az éjszakai összképről
hazafelé menet.