Nem író -nem olvasó találkozó

Százezerre tehető a hazai analfabéták száma, emellett azonban egyre nagyobb
és növekvő mértékű a funkcionális analfabéták aránya is – jelentette ki Csoma
Gyula oktatáskutató a VIII. Közművelődési Nyári Egyetemen. Az Oktatási
Minisztérium többfajta programmal igyekszik változtatni a helyzeten.

Fotó: ShutterStock

A probléma egyáltalán nem új keletű. Már a 2000-ben végzett, nemzetközi
szintű PISA (Programme for International Student Assessment) felmérési adatai is
arról tettek bizonyságot, hogy a tizenöt éves magyar fiatalok nagy része komoly
gondokkal küzd a szövegértés terén, 25 százalékuk pedig funkcionális
analfabétának tekinthető. Ez az állapot kihat az egyének boldogulására,
munkavégző képességére és – végső soron – az egész társadalom állapotára. A
teljes magyar népesség tíz százaléka funkcionális analfabéta.

Funkcionális analfabétának azokat az embereket tekintjük, akik megtanultak ugyan
valamilyen fokon írni és olvasni, de nem – vagy nem megfelelően – tudják
feldolgozni és alkalmazni az őket érő információkat. Ez a helyzet előállhat az
újabb kommunikációs technikák megjelenésével is, ami alapvetően megváltoztatta
az információszerzés és az oktatás állapotát: amíg néhány évtizeddel korábban a
pedagógia csupán a tankönyvre és a pedagógus felkészültségére épült, addig ma
már az iskolában szerzett ismereteknél nagyságrenddel több információt szereznek
a diákok a modern kommunikációs eszközök, elsősorban az internet révén – mondta
lapunknak Váczi Zsuzsa. Az Oktatási Minisztérium közoktatási osztályvezetője
elismerte, hogy a fenti felmérések valóságos adatokat tükröznek, azonban – mint
megtudtuk – már több minisztériumi program is kezdetét vette, amelyek célul
tűzték ki a helyzet megváltoztatását.

Míg a PISA-felmérés tizenöt éves diákokra vonatkozik, addig más felmérés, mint
például a PIRLS (Progress in International Reading Literacy Study), tíz-éves
gyermekeket vizsgál. Ez utóbbi felmérés esetén Magyarország jó eredményekkel
büszkélkedhet, vagyis ebben a korban még kiváló a hazai diákok olvasási és
szövegértési képessége. Ebből az következik, hogy „a kettő között” romlanak el a
dolgok, és itt kell keresni a probléma gyökerét. „A fiatalok olvasási készsége
tizenegy-tizenkét éves korig fejleszthető a legkönnyebben, ezen a koron felül
már egyre nehezebb. Az olvasás alapjaira nagyon gyorsan megtanítják a diákokat,
az alapismeretek begyakorlása viszont már hiányos. A felső tagozatban ugyanis a
rengeteg új információ, új fogalom, új tudományág megismerése mellett nem marad
elég idő az alsó tagozatban megalapozott készségek továbbfejlesztésére” –
mutatott rá Váczi Zsuzsa az eddig feltárt okokra. A minisztérium által
kidolgozott és kísérleti jelleggel bevezetett program is ezeket az okokat
igyekszik felszámolni, megcélozva az olvasás-szövegértés, a matematikai logika,
az idegen nyelvek, az információs és kommunikációs technológia, a szociális,
valamint az életpálya-építési kompetenciák fejlesztését.

Az új eszközöket, új módszereket egyelőre csak százhúsz iskolában, pályázati
úton alkalmazták. Az egy éve futó programmal kapcsolatos, teljes körű
hatásvizsgálat még nem áll rendelkezésre, azonban a visszajelzések már most
reményt keltőek, és elsősorban az olvasás-szövegértés és a matematikai logika
fejlesztése terén kiemelkedően pozitívak.