Kereső toggle

Hubertus, sör, tandíj

EFOTT 2006

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nyolcezer forintos tandíj turhetetlen, a kétszázötven forintos sör
turheto, az ingyen Hubertus viszont király. Legalábbis egyetemistáink,
foiskolásaink körében, akik a Balatonból akár négy koncertet is hallgathattak
egyszerre.

Dél körül érkeztünk Zamárdiba, ahol alvó fiatalok sokasága lepte el a Balaton
partját. „Este tízkor kezdodött itt az élet, és hajnalig tartott. A többség most
piheni ki az alkoholmámort meg a másnaposságot” – értelmezte a látványt Döme,
egy muegyetemista. Azt ugyan nem tudta megmondani, hogy a 3500 forintos
napijegyünk másnap hajnalig érvényes-e, de nem is szerepelt a tervünkben, hogy
eddig maradjunk. Csodálkozva néztük a negyvenfokos melegben a zsúfolt és poros
sátortábort, és nem értettük, mi ebben az élvezet. „A felfrissülésben és a
tisztálkodásban a Balaton segít – ezért jobb itt, mint a Szigeten” – okosított
fel bennünket Lajos, Döme orvosi egyetemista társa. Úgy tunt azonban, hogy a
Balaton mellett a Borsodi Világos az, ami a por lemosásának másik legfontosabb
eszköze, az út mentén pedig a legnépszerubbnek az a pavilon bizonyult, ahol a
Hubertus gyártója tartott ingyenkóstolót. A vízpart mentén 400 forintért
kínálták a hot dogot, de 350-ért üdítot is adtak (volna) hozzá.

Íme, ez itt a tizennyolcadik EFOTT (Egyetemisták és Foiskolások Országos
Turisztikai Találkozója), ahol öt napon át több tízezer fiatal múlatta az idot.
A rendezvényt sokan a Sziget Fesztivál elozeteseként tartják számon.

A tábor másik fele, a VIP-oldal már viszonylag kulturált és rendezett állapotban
volt. Negyven civilszervezet pavilonja várta a látogatókat, a HÖOK (Hallgatói
Önkormányzatok Országos Konferenciája) sátra vetélkedoknek adott teret, az
Európai Parlament támogatásával létrehozott gömbsátorban pedig jutalmakkal
díjazták, ha valaki értelmes válaszokat tudott adni az EU-ra vonatkozó
kérdésekre. Igaz, ez a sátorozók többségét nem nagyon érdekelte. A tábor immár
említett, zsúfoltabb felén még arról is csak igen kevesen értesültek, hogy két
jeles vendég érkezett a kormányfo és az oktatási miniszter személyében. Csak
százegynéhány beavatott érkezett a helyszínre, akiknek többsége tiltakozó
transzparensnek beillo pólót viselt. A tiltakozás oka a „fer” (fejlesztési
részhozzájárulás) névvel illetett tandíj bevezetése. Gyurcsány Ferenc és Hiller
István a HÖOK-kal történt tárgyalásuk után egy tikkasztóan meleg sátorban
találkoztak a hallgatókkal.

„Az elmúlt egy évtizedben a négyszeresére, százezerrol négyszázezerre nott a
hallgatóság létszáma a felsooktatásban. Azt gondolom, hogy a mennyiségi
változások idoszaka befejezodött, és elérkezett a minoségi változások kora” –
fejtette ki az oktatási tárca vezetoje. Hiller a régi szisztéma számlájára írta,
hogy a felnott lakosságnak csak az egynegyede beszél valamilyen idegen nyelvet,
azonban a közönséget a forróság ellenére is hidegen hagyta a miniszter
okfejtése. Ok inkább arra voltak kíváncsiak, mi lesz a tandíjjal.
„Különválasztjuk a tanulmányi és a szociális ösztöndíjat. Így egy szegény
családból származó, tehetséges és szorgalmas diák jobban jár ebben az új
rendszerben” – próbálta meg nyugtatni a kedélyeket Hiller.



Gyurcsány Ferenc az EFOTT-on. Barátságtalan fogadtatás

Fotók: Somorjai László

Gyurcsány Ferenc kormányfo azt az elvet próbálta elmagyarázni a tisztelt
publikumnak, hogy egy fejlett országban mindenkinek részt kell vennie a
közszolgáltatások finanszírozásában. Az öntudatos állampolgár pedig éppen ezt
teszi: egyrészt adózik, másrészt részesül a közszolgáltatások áldásaiból. Ekler
Gergelyt, a HÖOK elnökét azonban nem hatották meg a szép szavak. Ekler szerint a
tandíj kérdésében a kormány fordítva ülte meg a lovat: ilyen hordereju kérdésben
a döntés meghozatala elott hatástanulmányokra, szakmai koncepció kidolgozására,
valamint társadalmi vitára lett volna szükség. „Ha a parlament elfogadja a
törvényjavaslatot, akkor megkezdjük egy oszre tervezett demonstráció
elokészítését” – jelentette ki a HÖOK-vezeto a hallgatóság nagy tetszésére. „Ott
leszünk, ott leszünk” – skandálták.

A tandíj kérdése – mely mintegy havi 4000–12 000 forint megterhelést jelenthet a
hallgatók számára – lényegében ki is merítette a fórum témáját. Szinte minden
hallgató úgy gondolkodott, hogy „nem fair a fer”, sot, két érettségi elott álló
diák még azzal is megpróbálkozott, hogy a kormányfovel is aláírassa a
tandíjellenes petíciójukat. „A táskámban van egy tervezet, amely a tandíj
bevezetésérol szól. Ha ezt aláírják, akkor én is aláírom a petíciót” – ígérte
Gyurcsány Ferenc a két fiatalnak, majd amikor beleegyezésüket adták a
kormánytervezet aláírásához, így folytatta: „Ebbol látom, hogy maguk
kétkulacsosak. Én viszont csak egykulacsos vagyok, így mégsem írhatom alá a
petíciót.”

Személyes érdeklodésünk során árnyaltabb lett a kép, és többen elismerték,
hogy azok a hallgatók, akik fizetnek érte, komolyabban veszik a tanulást,
felkészülést. Horváth Kolos, a Pécsi Tudományegyetem frissen végzett
építészmérnöke egy vízparti beszélgetés során elmondta, hogy társai 20-30
százaléka úgy tervezi: a diploma birtokában más országban keres munkát. Orvosi
egyetemista ismerosei körében ez az arány jóval nagyobb: mintegy ötven százalék.
Egyesek a diákhitel gyorsított visszafizetését remélik a rövidebb-hosszabb ideig
való külföldi munkától, másokat egyértelmuen a hazaihoz képest sokszoros fizetés
vonz.

Felmerült bennünk a kérdés: ha valaki külföldön szeretné kamatoztatni itthon
megszerzett tudását, akkor miért ragaszkodik a tandíjmentességhez, azaz hogy az
adófizetok költségén tanuljon? Az adott helyen és hofokon azonban nehéz lett
volna további, érdemi vitát folytatni.

A kormánytagok távozása után nem sokkal már hangoltak a zenekarok, a Balaton
partjáról akár több együttes zenéjét is élvezhettük – egyszerre. A hangzavar
egyre nagyobb lett, és ez inkább menekülésre, mint maradásra késztetett. Zamárdi
vasútállomásának restije elott már „igazi” kocsmai hangulat várt minket: a
kocsmabejárat elott fekvo részeg diákot több EFOTT-os próbálta félretolni az
útból.

Olvasson tovább: