Kereső toggle

Halálos csobbanás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy öttagú családból mindössze a hétéves kisfiú élte túl a múlt heti,
olcsvaapáti strandolást: szülei és testvérei mind belefulladtak a Szamosba. A
család tagjai nem nagyon tudtak úszni, ráadásul egyik mentette a másikat, ami
tipikus veszélyhelyzet, s a végén egy szál híján mind odavesztek. Idén eddig
csaknem hetven halálos vízibaleset történt Magyarországon, jóllehet a főszezon
még csak most kezdődik.

„Olcsvaapátinál először a tizenhárom éves fiú ment be a vízbe, és amikor a
többiek látták, hogy fuldoklik, utána ment az apa, majd az édesanya, legvégül
pedig a két testvére is” – mondta el érdeklődésünkre a Szabolcs-Szatmár-Bereg
Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője. A révész, aki felfigyelt a
segélykiáltásra, csak az utolsó kisgyereket tudta megmenteni, a szülőket holtan
húzta ki a vízből. A tizenhárom éves fiú és a tízéves kislány holttestét a
hétvégén találták meg a folyóban.

A rendőrség a helyi médián keresztül rendre figyelmeztet: tilos a fürdés a
Szamos teljes szakaszán! A folyó kiismerhetetlen, az egyik lépésnél sekély, a
másiknál hirtelen hatméteres mélység tátong az ember lába alatt. „Ez a vidék
idén fekete terület – mondja a szóvivő. – Július 3-án a Túr folyónál történt egy
tragédia, három tizennyolc-tizenkilenc éves fiatalember csónakkal felborult,
ketten odavesztek, az egyiket sikerült kihúzni a vízből. Egyikőjük sem tudott
úszni.”

A Tiszába az idén tizenegyen fulladtak bele április vége óta. Kijelölt
fürdőhelyen még nem történt tragédia. Amióta a fizetős strandok elterjedtek, az
emberek nagy sokasága megy a nem kijelölt helyekre fürdeni, ami a legtöbb
tragédia okozója – különösen hogy becslések szerint Magyarországon az emberek
kétharmada nem tud úszni.

Még aki medencében jól úszik, azt is meglepetések érhetik a szabad vízben, ahol
örvény, sodrás, vihar fenyeget. Megfelelő helyismeret szükséges a kijelölt
strandokhoz is, amelyekből a Tisza minden szakaszára jut, ilyen szempontból itt
sokkal jobb a helyzet, mint a Dunán. Fürdésre kijelölt hely ugyanis csak három
Duna-mellékágban van: a ráckevei, a mosoni és a bajai részen. A Duna fő medrében
mindenhol tilos a fürdés, egyrészt a folyó kiszámíthatatlansága, másrészt a
szennyezettsége miatt. Amúgy pedig a fürdőhely-kijelölés és -üzemeltetés nagyon
sok vesződséggel és költséggel jár, amit az önkormányzatok nem szívesen
vállalnak fel.

„Ittasság, nem megfelelő úszástudás, nem kijelölt helyeken való fürdés, a
felhevült testhőmérséklet következményei, állandó vagánykodás” – sorolja a
tipikus problémákat Csobay Balázs, a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság
bűnügyi csoportvezetője. Tájékoztatása szerint a Dunába idén harminchatan
fulladtak bele, ebből két személy ittas volt.

Összességében az arányok hosszú évek óta változatlanok: évi
kétszázötven-háromszáz haláleset történik Magyarország vizein, aminek jelentős
része elkerülhető lenne. A nyári idények áldozatainak többsége úszni tudó,
felnőtt korú és férfi.

A vízi közlekedésnél Csobay szerint a gyakorlatlanság, az ittasság és a jármű
túlterhelése okozza a legtöbb balesetet. Továbbá a mentőeszközök hiánya:
különösen a mentőmellény használata nem divat nálunk, ez a vakmerőség tőlünk
nyugatabbra elképzelhetetlen lenne.

A Balatonba „idényjelleggel” eddig hárman fulladtak bele. Bagyó Sándor, a
Vízimentők Magyarországi Szakszolgálat Egyesületének elnöke lapunknak
kifejtette: bár az arányok javulnak, nemzetközi viszonylatban még mindig
kirívóan sok a fulladásos eset hazánkban. Ennek legfőbb oka az emberi mulasztás,
ami kollektív mulasztásnak is nevezhető, hiszen semmilyen előrelépés nem
történik annak érdekében, hogy az emberek felkészültebben és körültekintőbben
viselkedjenek vízközelben. Ennek oktatását – a jelenleginél jóval hatékonyabb
úszásoktatás mellett – végre az iskolai nevelés részévé kellene tenni. Így
kisebb lenne az esélye annak, hogy egy pedagógus kettes viharjelzésnél bevigye
az osztályát a Balatonba, vagy hogy egy hajózó társaság tagjai egy kiadós
sörözés után fejest ugorjanak a tó közepén.

Általános tapasztalat, hogy a kijelölt strandokon kevesebb baj történik, részben
azért is, mert ezeken a helyeken civil vagy önkormányzati erőbedobással
jól-rosszul, de működik valamiféle szervezett vízimentés. Azonban évről évre
kevesebb az életmentő, aminek oka főként az anyagiakban és a tisztázatlan jogi
viszonyokban keresendő. Az alapvetően állami hatáskörbe tartozó mentés
finanszírozása akadozik – olyannyira, hogy az egyesület idén önerőből kénytelen
gazdálkodni. Ráadásul a szakmai alkalmasságnak ma nincs egységes képzés- és
feltételrendszere: vízimentő sokszor az, aki annak mondja magát.

Jóllehet ma már a legtöbb balatoni strandon szakképzett vízimentők teljesítenek
szolgálatot, de nem a legmegfelelőbb technikai feltételek állnak a
rendelkezésükre. „A legnagyobb problémánk sokszor a felszerelés hiányossága.
Volt, hogy az életmentő csónakunkhoz csak felemás evezőlapátot tudott
biztosítani a szolgálat. Csak a szerencsén múlott, hogy nem kellett ezekkel az
eszközökkel élesben menteni – mondta el lapunknak egy balatoni strand
életmentője. – Előfordult az is, hogy darázscsípéssel kellett egy fürdőzőt
elszállítani a gyógyszertárba, mert az elsősegélydobozokból idén már kihagyták a
kalciumtablettákat. Azonban az emberi butaság ellen a mi kezünk is meg van
kötve.”

Aranyszabályok

• A folyók és a tavak még az úszni tudók számára is rejtenek veszélyeket,
ezért csak a fürdőzésre kijelölt helyeken menjenek vízbe!

• Vízijárművek használatakor mindig viseljenek mentőmellényt!

• Éjszaka vagy ittasan soha ne fürdőzzenek!

• Felhevült testtel ne ugorjanak vízbe!

• Kisgyermeket soha ne hagyjanak egyedül a víz közelében!

Olvasson tovább: