Kereső toggle

Veseügyek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy kétségbeesett ózdi asszony nemrégiben az interneten hirdette meg
eladásra az egyik veséjét. A kétgyermekes Sebián Ildikó férjével együtt évek óta
munkanélküli. Ám a veseeladás, még ha enyhít is a pillanatnyi anyagi gondokon,
hosszú távon még katasztrofálisabb helyzetbe sodor: életre szólóan
munkaképtelen, beteg emberré teheti az eladót.

– Ózd mellett egy faluban, Farkaslyukon laktunk egy kis házban a férjemmel.
Ott volt egy bánya, amit bezártak, így ő is munkanélküli lett, ahogy mindenki.
Akik itt élnek Pesten, el sem tudják képzelni, micsoda nagy nyomorban élnek ott
emberek. Sokan segélyből tengődnek, vagy bejárnak Ózdra. De ott is nagyon kevés
a munka, és ha valaki talál állást, azt bármilyen feltételekkel elfogadja. A
bányásznyugdíj éppenhogy elég, de a fiatalok számára nincsenek kilátások. Sokan
a házakban egy szobát fűtenek, vagy kiköltöznek a konyhába. A közeli erdőket már
szinte teljesen elhordták tűzifának. Én gyeden voltam, a férjemnek néha voltak
alkalmi munkái, de elég rossz körülmények között dolgozott kint télen is, ezért
egymás után sokszor kapott tüdőgyulladást, a végén tüdőembóliát. A számlák meg
csak gyűltek. Ezért úgy döntöttünk, hogy eladjuk a házat, és felköltözünk
Pestre.

Ez mikor történt?

– 2002-ben jöttünk fel, miután sikerült hárommillióért eladni az ózdi
házunkat. Ennyi pénzért itt semmit sem kaptunk volna, ezért fel kellett vennünk
hiteleket egy újabb otthonra. Most három személyi kölcsönünk van és egy
jelzáloghitel, munkánk viszont nincs. Közben felkerültünk a banki adósok
listájára. A bank hamarosan át fogja adni az ügyünket a végrehajtónak.

Hogyan jött a szerveladás gondolata?

– Ha elveszítem az otthonomat, ott vagyok az utcán két gyerekkel. A
kölcsönök visszafizetése miatt is munkára lenne szükségem, de évek óta hiába
keresek. Azon gondolkodtam, mit tudnék eladni. A házat biztos nem, mert jelzálog
van rajta. Akkor ötlött föl bennem a béranyaság gondolata. Hallottam olyanokról,
akiknek így sikerült komoly pénzekhez jutniuk. Viszont én a nehéz császármetszés
után már nem kockáztathattam még egy szülést. Akkor jött a gondolat, hogy miért
ne adhatnám el az egyik vesémet? Rengeteg ember él egy vesével.

Tisztában volt azzal, hogy egy ilyen műtét után egy életre munkaképtelenné
válhat?

– Bizonyára nem veszélytelen egy ilyen operáció, de nem fogtam föl még ennek
a kockázatát sem, annyira akartam ezt a pénzt.

Kitől tudta meg, hogy a szervek eladásával is lehet pénzhez jutni?

– Hallomásból, meg a televízióból tudom, hogy a szervkereskedelem nemzetközi
méretű. Már nemcsak Ázsiában, hanem Európában is állítólag megjelentek a
szervkereskedők. Sokan az interneten próbálják felkínálni szerveiket, így tettem
én is. A neten tényleg minden kapható azoknak, akik meg tudják fizetni az árát.
Tudtommal számos ország orvosai vadásznak – főleg az elmaradottabb országok
nyomornegyedeiben – eladó szervekre, pénzért cserébe. Ez így morbidnak hangzik,
de higgye el, amikor az ember végleg el van keseredve, sok mindenre képes. Ha
még egyszer ilyesmire vállalkoznék, biztos, hogy nem Magyarországon hirdetném
meg a vesémet.

Tisztában volt vele, hogy a világon szinte mindenütt tiltott a
szervkereskedelem?

– Nem. Miután a Startlap apróba föladtam egy hirdetést, a
Vesetranszplantációs Intézetbe is betelefonáltam. Elmondtam nekik, hogy tudom,
nagyon nagy a hiány donorokból, és én szívesen adnék egy vesét. Mivel azonban
sok a tartozásom, nem tudom ingyen adni. Egy kis idő múlva kaptam egy levelet az
Egészségügyi Minisztériumból, tudatták velem, hogy az emberi szervvel való
kereskedelem bűncselekmény. De mivel nem adtam el a vesémet, nem indítottak
ellenem eljárást.

Ön szerint jó lenne, ha legalizálnák a szervkereskedelmet?

– Nem, mert ha legalizálnák, akkor a társadalom perifériáján élő embereket
fizikailag is teljesen ki lehetne semmizni.

Miért pont ötmilliót kért a veséjéért?

– Kiszámoltam, hogy most ennyi pénz kell ahhoz, hogy legalább az összes
személyi kölcsönömet és a hátralékaimat ki tudjam fizetni.

A legtöbben vesére várnak

Magyarországon a szervátültetéshez szükséges szervadományozás kizárólag
ingyenes formában lehetséges – megfelelő feltételek esetén halott vagy agyhalált
szenvedett ember szerve kerülhet átültetésre, illetve rokoni alapon való
adományozás jöhet szóba. Vesét, májlebenyt élő ember is adhat, ellentétben a
szívvel, tüdővel, hasnyálmiriggyel. A hazai szervátültetések széles körű
koordinációját a 2002-ben életre hívott Hungarotransplant Kht. végzi.

2004-ben hazánkban mintegy 1100 ember várt valamilyen szervre – közülük
1021-en vesére –, és 361-en kapták meg a várt szervet.

Az EU-ban a csatlakozás előtt 40 ezren vártak veseátültetésre, 15-30 százalék a
várakozás közben meghalt. Uniós számítások szerint a most átlagosan hároméves
várakozási idő 2010-re tíz évnél is több lesz, a kínálat és a szükséglet közti
különbség egyre nő.

A szervkereskedelem világszerte tiltott, kivéve Indiát, Iránt, Afganisztánt és
Kínát. A BBC által kirobbantott botrány óta – miszerint a halálra ítéltek
szerveire alapozva sajátos turizmus virágzik Kínában –, Kína úgy döntött, idén
júliustól betiltja a szervek kereskedelmét. Az interneten ugyanakkor kiterjedt
adásvétel zajlik, és a milliárdokat jelentő üzletben szinte minden kontinens
érintett. Az európai sajtóban hosszú évek óta nyíltan cikkeznek arról, hogy
Ázsia után Európában is megjelent ez a fekete iparág. Különösen Oroszországban,
Moldova Köztársaságban, Ukrajnában, Albániában, Törökországban máig nyíltan
virágzik a vámpíripar. Egy indiai internetes oldalon egy szívért, egy veséért
vagy egy szaruhártyáért 3000–15 000 eurót, egy heréért viszont akár egymillió
eurót is elkérnek.

Romániában 2004 óta uniós nyomásra a különféle szigorítások része a
szervkereskedelem elleni fokozott fellépés is. 2003-ban még hétköznapi
jelenségnek számított, hogy emberek nyíltan kínálták eladásra a szerveiket helyi
újságok hirdetéseiben, s ha megvolt a fizetőképes delikvens, a helyi
közkórházban el is végezték a műtétet némi ajándékért cserébe. Ennek a világnak
vége – állítják egybehangzóan ottani újságírók és lakosok – a donorlelőhely
Moldvába szorult, ahonnan izraeli vagy török kapcsolatokon keresztül értékesítik
a szerveket. Az egyik legfőbb felvevőpiacnak Izraelt tartják. Az EU tavaly óta a
teljes tilalom elvét követi. Nem véletlenül: fekete szervátültetések zajlanak
egyes uniós magánklinikákon is. (M. M-R.)

Olvasson tovább: