Kereső toggle

A négy fal, a gyermek és az anyuka

Gyes-szindróma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Körülnéztem: szerető férj, gyönyörű gyerekek, normális körülmények, mégis mi a bajom? Miért vagyok ilyen fásult? Aztán kiszámoltam: három hete nem beszéltem felnőttekkel, a férjemen és a boltos nénin kívül. Arra pedig, hogy mikor mentem el valahová egyedül, már nem is emlékszem.” A nőknél a szülést követő három hónapon belül tizenhatszor, míg egy éven belül ötször nagyobb a veszélye valamilyen pszichiátriai kórkép kialakulásának, mint az élet más időszakában. 

A pontos ok máig nem ismert, de valószínűleg belejátszik a hormonális változás, az újszülött iránt érzett aggodalom, a szerepzavar és különösképpen az elszigeteltség. Figyelmeztető jel, ha az érintettnek már egyáltalán nincs kedve kimozdulni – mondja Kiss Gyöngyi, pszichológus. A szülés utáni első hat-nyolc hét érzékeny periódusában természetes, hogy az anyuka csak a gyermekre koncentrál, az újszülöttnek erre van szüksége. A tartós beszűkülés viszont kóros. 

„Amikor az első két gyermekkel otthon voltam, a szintén gyesen lévő barátnőmék két házzal arrébb laktak. Emiatt napközben sokat voltunk együtt: sétáltunk, beszélgettünk. Úgy érzem, ennek komoly szerepe volt abban, hogy ez életem egyik legboldogabb időszaka lett. Amikor a harmadik gyermek születésekor egy panelházba költöztünk, megrázó volt az elszigeteltség és a környéken lakó emberek egymás iránti közömbössége.”

Pszichológiai alapvetés, hogy a nők a stresszt úgy kezelik, hogy „kibeszélik” magukból. Ehhez kell egy olyan normális női közeg is, amelyben át lehet forgatni a problémákat – ez régen adva volt –, mert a sokszor amúgy is fáradt férjek ezt nem képesek órákig hallgatni. A házasságát is tönkreteheti, aki állandóan a férjére terheli a problémáit, pláne ha őt hibáztatja. Ám az sem megoldás, ha az anyuka magába fojtja a gondokat. 

Antropológusok kutatásai szerint a falusi jellegű, nem nyugati kultúrákban, melyek támogató családi, közösségi kapcsolatokra épülnek, az anyák máig nem válnak lelki beteggé a szülés után. A modern városi társadalom ezzel szemben magukra hagyja a kismamákat, ráadásul mindennemű anya- és feleségmintát is érvénytelenné tesz, így minden nőnek egyénileg kell megtalálnia helyét és értékét az új szerepkörben. 

„Néha rám tört, hogy minek szereztem két diplomát, nyelvtudást, ha nem használom semmire, »csak« babázok, meg elvégzem a házimunkát. Nekem is hosszú menet után sikerült eljutnom oda, hogy nincs olyan munkahely a világon, ahol ne lennék pótolható – kivéve a családomat.”

Csak lazán

Többnyire a második-harmadik évre kell hogy kialakuljon az időbeosztás képessége, ami tanulható dolog. De ezt is csak kellő lazasággal lehet megvalósítani, hiszen a szigorú monotonitás éppen úgy lélekölő, mint a totális káosz. Tipikus problémahelyzet, hogy mire apuka fáradtan hazaér, úszik a lakás, nincs főtt étel, nincs egy vasalt ing, amit másnap felvehetne. A férj várja, hogy kényeztessék, meleg vacsorát kapjon, hallgassák meg, anyuka pedig gügyög, vagy siránkozik, hogy milyen kövér, ami viszont a férjet abszolút nem zavarja. A pszichológus szerint megoldást jelenthet, ha a felek valamilyen módon rá tudnak készülni a találkozásokra. Csak egy „jó karban lévő”, önsajnálattól mentes anyuka tud a férj felé is nyitottan fordulni, ami viszont az egész család boldogságának is kulcsa. Ehhez az kell, hogy a feleség újra nőnek érezhesse magát, amihez olyan dolgok is jócskán hozzájárulhatnak, hogy időnként békésen bodorítgathatja a haját, elmerülhet egy kád illatos fürdőben, beülhet valahová a férjével vagy egy ismerősével, esetleg vesz egy új pizsamát. Mindez nem is annyira pénz, mint inkább szervezés kérdése. A görcsös megfelelni vágyás semmiképp sem megoldás, hiszen senki nem születik szülőként. A gyermekével együtt fejlődve, éppen ezeket a nehézségeket leküzdve válik azzá.

Baby blue

Valamiféle érzelmi hullámzást a nők 80-90 százaléka érzékel a szülést követő időszakban – tudtuk meg dr. Reizer Ágnes szülész-nőgyógyásztól. Ez nem is csoda, hiszen jelentős változások állnak be a hormontermelésben, majd kezdődik a gyermekágyi szakasz, elindul a tejtermelődés. Olyan ez, mintha a pubertáskort pár nap alatt kellene megélni. 

Ettől különbözik a jellemzően a második-harmadik hét tájékán jelentkező és akár hónapokig tartó depresszió, amely a nők 1-2 százalékát érinti, és többnyire egy meg nem felelési érzés, illetve félelemérzet kíséri. 

A tartós levertség nem jellemhiba, hanem gyakran szülési „szövődmény”, ezért ajánlatos ilyenkor segítséget kérni szakembertől.

Olvasson tovább: