Kereső toggle

Halált megvető divatsportok

Intenzív feszültség-levezetés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 21. századra sok minden megváltozott a világban. Az emberek szinte mindent kiismertek, megismertek, felfedeztek, átéltek. Gyakorlatilag nincs olyan négyzetcentiméter a földön, amit ne ismernénk. Az ember vakmerőségének semmi nem szabhat határt, ezért úgy döntött unalmában, hogy ha lehet, kitöri a nyakát. Az extrém sport kicsit olyan, mint a horrorfilm: idővel előrehaladva egyre "meredekebb" a jelenség, az ingerküszöb folyamatosan növekszik. Az USA-ban egyes változatai ma már büntetendő cselekménynek számítanak.

Ma már sajnos minden esztelenséget extrém sportnak tartanak: ez a jelenség az őrültséget, a vakmerőséget, az életveszély izgalmát jelenti, és egyre kevésbé magát a testmozgást – véli a Mountex szabadtéri sportok áruházának egyik alkalmazottja, aki szerint a sport az, amit az ember heti rendszerességgel végez, és eredményt is ér el abban. A hegymászás divatos ugyan, de nem extrém sport, mert nemcsak fizikai, hanem szellemi rátermettséget, kombinációs készséget is igényel. A fiatalok körében közkedvelt bungee jumpingot (kötél- vagy halálugrás) nehezen lehet sportnak nevezni, mivel életveszélyes, vakmerő, és nincs semmi értelme a bátorság fitogtatásán túl. Meglepő módon az áruház vevőköre nem köthető nemhez, illetve korhoz. Minden korosztály megfordul, még 25-ös méretben is találhatunk hegymászócipőt. Egy átlagos hegymászó-felszerelés 100-120 ezer forint körül mozog, de mint minden másban is, a határ a csillagos ég. Arra a kérdésünkre, hogy mégis melyik árucikk a legfelkapottabb a sportüzletben, bármily meglepő, de a ruhák, pontosabban a hegymászóruhák, és kevéssé maguk a sporteszközök. Nagyon sokan hegymászónak öltöznek az utcán, pedig semmi közük a hegymászáshoz. Valószínű, a stílus nyerte meg a tetszésüket, de ez külföldön nem így van. Az emberek nálunk általában azt vásárolják, amit a tévében látnak, különösen az Extrem csatornán. Jelenleg a tinédzserek körében a streeteskedés a divat, azaz az utcai sportok: gördeszka, görkori, longboard (aszfaltszánkózás). De a tehetősebbek quaddal (traktorszerű, nagykerek? kisebb jármű, körülbelül 2 millióért beszerezhető) vagy crossmotorral járják az erdőket, és sárban ugratós versenyt rendeznek, ami igen költséges, és valóban extrém sportnak nevezhető. Ez a "sportág" kicsit a horrorfilmekhez hasonlít: az idővel előrehaladva egyre növekszik az ingerküszöb, az extremitás mértéke.

Az adrenalin-emelés, a fokozott élményszerzési vágy nyilván fontos szerepet játszik az extrém sportok követőinél, és erre az igényre ma már egész iparágak épültek – nyugtázta kérdésünkre Bodnár Mónika, egy budapesti szakközépiskola testnevelő tanára. Nem véletlen tehát, hogy az extrém sportok mára szabályos divattá nőtték ki magukat. A mai gyerekek ugyanis nem szívesen izzadnak öt-hat órát a tornateremben vagy az edzőpályán. Az extrém sportok ezzel szemben a buliról szólnak, és kedvelőiknek távolról sem kell olyan visszafogott életet és kemény edzést folytatni, mint a hivatásos sportolóknak. "A Eurosport csatornán néztem a snowboard-világkupa hivatalos átadását – egy kocsmában tartották az ünnepséget Ausztriában, ahol a fél társaság részeg volt. Az extrém sportolók elmehetnek szórakozni, de egy tornász például soha nem teheti meg hogy a két edzés vagy két verseny között iszik és bulizik." 

Egy tornásznak vagy egy atlétának napi négy-öt órát kell edzenie. A kitartás minden sportnál alapfeltétel, de sokan a sikerek ellenére is feladják, pedig ügyesek lennének. A gyerekeket ma már eleve nehezen lehet rávenni a sportolásra, nagyon sok sportágban nincs is elég gyerek. Az a jellemző, hogy tizennégy éves korukig járnak edzésre, utána sorra hagyják el a sportklubokat. Emiatt sajnálatos módon azok vannak a válogatottban, akik nem feltétlenül kimagaslóan tehetségesek, de ott maradtak, és bírják a terhelést, így a sportklubok elesnek a tehetséges, ugyanakkor hedonista életmódot választó fiataloktól. Ez persze öngerjesztő folyamat. Hiszen a vízilabda még pont azért népszerű a gyerekek körében, mert a vízilabdás fiaink jól szerepelnek az olimpiákon. 

Sajnos egyre kevesebben jelentkeznek torna- vagy sportklubokba, az alapsportágakra egyre kisebb érdeklődés mutatkozik. Megváltozott a sport, a mozgás szerepe a mai világban: az időhiány, az egyre intenzívebb életvitel egyre intenzívebb kikapcsolódási formákat, feszültség-levezető módszereket igényel. Ennek persze ára van: a felszerelés olykor igen költséges, nem beszélve az utazásokról, mert a legtöbb extrém sportot víz mellett, tengerparton, magas hegyeken lehet űzni, amihez idő és pénz kell.

Néhány extremitás

Szárazföldi sportágak:


A falmászás, a sziklamászás, a gördeszkázás és a barlangászás már annyira ismertek és elterjedtek, hogy nem is számítanak extrémnek. Vannak "izgalmasabb" sportok, mint az aszfaltszánkózás, azaz utcai szánkózás (street luge), ami egy gördeszkához hasonló "járm?", és természetesen Amerikából, Dél-Kaliforniából származik. Hanyatt vagy hason ráfekszenek a deszkára, és elindulnak a lejtős betonon. Akár 100 km/h-s sebességet is elérhetik. A védőfelszerelés, bukósisak, vastag bőrcucc nélkül tilos nekivágni az útnak. A cipő fontos szerepet játszik, bakancs vagy csizma a legjobb, aminek a talpára autógumiból kivágott foltot tesznek.

A szárazföldi és jégvitorlázás (land yachting, ice yachting) Kínából származik. A háromlábú szárazföldi vitorlára kerekeket szerelnek, ami a jégvitorla esetében korcsolyára cserélhető, és elérheti akár a 240 km/h-s sebességet is. A hazai folyók azonban nem alkalmasak, inkább tengerpartokon, a tenger felől fújó szél miatt. A jégvitorla esetében nem könny? megfelelő hosszúságú és sima felületet találni, ugyanis a jégfelület nincs tükörsimára csiszolva, így a sok jégbucka önmagában életveszélyt rejt nagy sebességnél. A jégvitorlát nehéz megállítani is, és ki tudja, mi vár a "pálya" végén a sportolóra.


Vízi sportágak: 


A rafting, a vadvízi evezés már elfogadott sporttá nőtte ki magát. Viszont a légszéket nem sokan ismerik. A légszék (air chair) szörfdeszkára hasonlít, de egy kicsit kisebb. Egy ülősíre rászerelnek egy hordszárnyat, azaz siklófelületet, ami létrehozza a vízben a felhajtóerőt.

Másik kedvtelés a szabadmerülés, azaz palack nélküli merülés, aminek három fajtája van: a "fix súlyú" merülés, amikor a delikvens csak a saját erejét használhatja fel a merüléshez és a viszszatéréshez. A világrekord 73 méter volt 1995-ben. A másik a "változó súlyú" merülés, a versenyzők a merüléshez ballasztot (felesleges teher, holtsúly) használnak, aminek a tömege nem lehet több saját testsúlyuk egyharmadánál. Harmadik az "abszolút" kategória, a merüléshez korlátlan súlyú ballaszt vihető, amivel önerőből kell feljutni a felszínre. Ezzel a módszerrel másodpercenként 3,6-4,6 métert lehet süllyedni és akár a 130 méter mélységet is elérni. 


Légi sportok: 


BASE-ugrás: a BASE szó a "buildings", "antenna", "span", "earth" szavak kezdőbet?iből áll, ugyanis az ugrók épületekről, adótornyokról, hidakról, földről ugranak le. Viszonylag alacsony magasságból ugranak, ezért mihamarabb kell az ejtőernyőt kinyitni. Ez a fajta ugrás 1978-ban kezdett teret hódítani. Az Egyesült Államokban büntetendő cselekménynek számít, de Franciaországban, Brazíliában, Norvégiában engedélyezett.

Hórafting: gyakorlatilag ez egy óriási gumiszán, ami a bobéhoz hasonló mederben csúszik lefelé. 

A Hydrospeedhez békatalp, neoprén ruha, mentőmellény, sisak és egy idétlen m?anyag úszótest szükségeltetik, amibe kapaszkodva haladunk a zúgó folyamban. 

A kite vagy sárkányszörf, ami színes siklóernyőt jelent, és egy vízideszkán robogsz a motorcsónak után. 

A nordic walking, azaz északi sarki gyaloglás, ami sportággá nőtte ki magát a finnek jóvoltából, egyfajta sífutás száraz terepen. 

A zorb egy 3,2 méter átmérőj? átlátszó m?anyag gömb, aminek az anyaga PVC-ből készült, hasonló a gumimatrachoz, csak vastagabb. Egy nagyobb gömbben van egy kisebb: az egyiket rögzítik a másikhoz. A kisebbikbe kell belemászni egy lyukon keresztül, persze cipő nélkül, ahol vállpánt és deréköv rögzíti a vállalkozó kedvűeket. Ezek után már csak egy 150 méter hosszúságú dombot kell keresni, és komótosan gurulhat a zorb. 

A footbag vagy a hekiszek, amely általában egy 32 oldalú bőr vagy m?bőr labda, csak térd alatt érintheti a játékos testét. A háló-hekiszek pályasportként a tenisz és a röplabda stratégiáit ötvözi. A játékosok a talpukkal és a lábukkal "röptézik le" a labdát a háló felett, akár "letalpalva", vagy "lebelsőzve" a labdát.

A downhill annyit tesz, hogy egy magas domb vagy hegy tetejéről elindulunk a biciklinkkel, és tulajdonképpen végighasítunk erdőn-mezőn, akár 40 km/h-s sebességgel. De van még gyorsbringa, gyorssí, korfball, hójárás, nyíltvízi úszás, skysurf, terepgördeszkázás, vadsí, légdeszkázás is, és a sor ma már szinte a végtelenségig folytatható…

Olvasson tovább: