Kereső toggle

Eltűnnek a gyermekműsorok

Cimborák helyett mini-Rambók

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A televíziózás, mint jobbára kizárólagos szabadidőprogram erőteljesen közrejátszik abban, hogy a magánélettel, a gyerekvállalással kapcsolatos vélemények teljesen egyformává válnak, s egy meglehetősen gyermekellenes értékrend lesz általánossá. 

A családtervezésről vagy a (nem)kívánatos gyermekszámról az emberek ma már nagyon hasonlóan gondolkodnak, amiben kimutathatóan nagy szerepe van a média rendkívüli véleményformáló hatásának is. A negatív jelenségről Gyerekek a képernyőn címmel írt elemzést Vajda Zsuzsanna pszichológus az Iskolakultúra cím? folyóirat idei első számában. A professzor aszszony és tanítványai a média hatását vizsgálták a társadalom gyermekfelfogásának alakulásában, leginkább a népszerű kereskedelmi adók műsorait – reklámokat, különféle hírműsorokat (Fókusz) vagy beszélgető-show-kat (Mónika) – alapul véve. 

Nem jutottak szívderítő eredményre. A gyerekekről vagy gyerekeknek, kamaszoknak szóló különféle műsorok aránya eleve évről évre csökken – a rendszerváltozás előtti időszakhoz képest pedig szinte teljesen eltűntek a képernyőről. Ebben a pszichológus szerint az aktuális helyzet is tükröződik: egyre kevesebb gyerek van a családokban, és a nézők egyre kisebb hányada szülő. A nagy nézettség? adókon a gyermeke számára nézhető műsort kereső szülő igencsak gondba kerül: a kereskedelmi tévécsatornák kínálata szinte természetessé, megszokottá teszi a gyerekek hiányát. Különösen, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a mai filmekben szereplő sikeres felnőtteknek többnyire nincs gyermekük, vagy ha mégis, akkor statisztaszerepet játszik a történetben.

A kereskedelmi gyerekcsatornák létrejötte (Minimax, Nickeledon, Fox Kids, Cartoon Network) elsősorban azzal a következménnyel járt, hogy a gyerekek összességében még több tévét néznek, mint valaha. Mint az emlékezetes, néhány éve tudományos szakértők segítségével megalkották a csecsemőknek szóló televíziós adást, a Teletubby-t is. Manapság bevett gyakorlat, hogy a szülők régi tévéjüket odaadják a gyereknek, és újat vesznek maguknak. A lakás különböző helyiségeiben tévéző családtagok között így már semmi érdemi kapcsolat nincs. Korábban legalább együtt nézték a televíziót, és megbeszélték a látottakat. Ma egyre több gyermek számára válik a tévé a magányt csökkentő virtuális társsá, ezért is lenne nagy jelentősége a nekik szóló (ismeretterjesztő, életkori problémákat feldolgozó stb.) műsoroknak – hívja fel a figyelmet a pszichológus.

A kereskedelmi csatornákon a gyerekek többnyire csak a reklámokban, híradókban és egyéb, felnőtteknek szóló műsorokban szerepelnek. A híradásokban a gyermekek növekvő jelenléte fokozza az érzelmi hatást, s a sokk- és szenzációéhes sajtót a terroristák ma már világszerte kellőképpen ki is szolgálják. A Fókusz, az Aktív vagy a Tények cím? "hírjelleg?" műsorokban gyakran szerepelnek gyerekek. A többnyire beteg, nyomorgó, a szülői kegyetlenkedéstől vagy túlzott szülői ambícióktól szenvedő kiskorúak a képernyőn a valóságosnál jóval nagyobb arányban fordulnak elő – mintha szinte csak ilyen sors létezne. A tévében szereplő személyek és vélemények a nyilvánosság miatt törvényszerűen felértékelődnek. A néző ezt a képet könnyen általánosítja, nem a valósághoz viszonyítja, hanem legfeljebb más médiaélményeivel veti össze. Ami a tévében nincs, az nem létezik: a tévéműsor ma a legátfogóbb közös tapasztalat és élményanyag, a valóság ehhez képest másodrendű. "Amatőr", jobbára alacsony iskolázottságú felnőtt szereplők felvonultatása és legbensőbb magánügyeiről való beszéltetése, valódi problémamegoldások helyett csak közhelyek és szörnyülködés – ennyi jut a szereplőkkel többnyire azonos társadalmi helyzet? nézőközönségnek. "A Fókusz-jelleg? adásokat a művelt értelmiség gyakorlatilag nem ismeri – hangsúlyozza a szakember –, vagy ha mégis, és reflektálni igyekszik rá, soha nem képes versenyre kelni a kereskedelmi média nyilvánosságteremtő eszközeivel."

A Mónika-show rendre foglalkozik a gyereknevelés, a szülői szerep, a házasság témájával, gyakran szerepeltetve gyerekeket is, a többi műsorhoz hasonlóan teljes névvel – abszolut jogellenesen. És persze etnikailag is jól azonosíthatóan, ami hangulatkeltésre is kiválóan alkalmas. A különféle kritikákra válaszképp hangoztatott érv, hogy a kereskedelmi televíziózásnak nem dolga az értékek közvetítése, egyedüli célja a nézőszám növelése. Csakhogy Vajda Zsuzsanna szerint a különféle emberi problémák, kiváltképp a gyermeknevelés nem vizsgálhatók értékmentesen, a gyermekkép és a gyermeknevelési szokások alakítása nem más, mint értékközvetítés. A szakember hiányolja a valódi szaktudásra épülő, szülőket segítő műsorokat.

Az értékmentességnek mond ellent az a reklám is, amely nemrégiben komoly visszatetszést keltett. Az öregkori biztosítást népszerűsítő reklámfilmben egy apa és 8-10 éves fia szerepel egy gyorsétteremben. Az apa kér a gyerek ételéből, de az nem ad neki. A reklám ezután arra figyelmeztet, hogy a szülők nem számíthatnak gyermekeik segítségére, ezért okosabb, ha biztosítást kötnek. 

Önkéntelenül felmerül a kérdés: érdemes-e egyáltalán bevállalni azt a gyereket? 

Ami a média gyermekképét illeti, az a szakember szerint egyre inkább nélkülözi az életkori jellemzőket. A játékfilmekben szereplő gyermekek egyre kevésbé viselkednek gyerekek módjára. A mai kis hősök a felnőttek nélkül is boldogulnak, elbánnak a kémekkel, koravének, káromkodnak, és alkalomadtán fejből idézik a jogszabályokat. A reklámok felnőtt világában viszont a gyermek sokszor csak puszta játékszer, hangulatkeltő elem. Jelenléte viszont azért is szükséges, mert a reklámkedvelő gyermeknézősereg könnyebben azonosul vele, s így a hirdetés szülőkre gyakorolt hatása is növelhető. A reklámokban szerepeltetett gyermekek környezete az átlagember számára elérhetetlen jómódról tanúskodik – a szakemberek szerint a luxus állandó látványa így normává, életcéllá válik, és mint ilyen, folyamatos feszültség forrása. A gyermeknevelés külsőségei, "elengedhetetlen" tartozékai – a jólét egyfajta fokmérőiként – kellőképpen megnövelték a gyermekvállalás költségeit. A fogyasztásra ösztönző hirdetések azt sugallják, hogy a boldogság az ember fizikai kényelmétől függ. Ezzel szemben, utal rá Vajda Zsuzsanna, a pszichológia sok évtizedes tapasztalata szerint a szükségletek azonnali kielégítése meggátolja a későbbi munka- és ellenállóképesség létrejöttét.

Olvasson tovább: