Kereső toggle

Édesanyák kitüntetett napjai

Szülés örömmel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy fiatal nő többnyire olyan szülésről álmodozik, amelyet legjobban talán a Barbi baba kismamaváltozata illusztrál: lepattintani a gömböly? hasat, babát kikapni, lapos hasat visszacsatolni. Nincs probléma, megvan az eredmény: 1 darab anyuka, meg 1 darab gyerek. A lényeg az, hogy lehetőleg fájdalommentesen, gyorsan és kényelmesen túl legyünk a szülésen – ahogy az egész életünkön is. A kérdés csak az, hogy egy kikövetelt gerincinjekció vagy altatásos műtét során mit vagyunk képesek észlelni abból, ami örök idők óta a világ egyik legkatartikusabb élménye: gyermekünk született. 

A szülés élmény-jellege természetesen rendkívül sok mindenen múlik: függ először is a párkapcsolat jellegétől, az érzelmi és anyagi körülményektől, aztán a kórházi háttértől, sőt akár a társadalmi közállapotoktól is. Ezúttal azonban arra keressük a választ, hogy egy szülés sikertörténetté válásában mi az, ami alapvetően az anyán múlik. Napjainkban sok jel arra mutat ugyanis, hogy a rossz hozzáállás, illetve a tájékozatlanság miatt még teljesen normális eseteket is könnyen patologikusként kezelnek. A helyzet az, hogy alaptalan félelmek, anyagi érdekek egyaránt közrejátszhatnak feleslegesnek bizonyuló beavatkozások, műtétek végrehajtásában.

Sajnos az iskolában szinte semmit nem tanultunk ilyesmiről, a családok e téren sincsenek a helyzet magaslatán, a női magazinok többségében pedig túl sok a hókuszpókusz a fogalmak körül: a szülésnél jól használható technikákat feltöltik valamiféle misztikus tartalommal, ami sokak számára visszatetsző. 

A holisztikus szemlélet? szülésfelkészítés például a valóságban – maga a szó bármilyen misztikusan hangzik – semmi mást nem jelent, mint hogy az egész embert kell gondozni, testestül-lelkestül. Ennek ellentéte a ma még gyakran tapasztalható technokrata szemlélet: van egy laboreredmény, gyógyítsuk a laboreredményt, teljesen függetlenül a páciens akár szemmel látható testi-lelki állapotától. 

Nemrég 4-12 éves gyerekeket rajzoltattak a szülésről, és a 80 rajzból kettőn látszott az öröm, a többinél a fájdalom, a vészhelyzet, a műtő, a kiabálás, és ahhoz hasonló jelenetek voltak, hogy a hanyatt fekvő anyából az orvos húzza ki a gyereket. 

Jé, ez fáj!

A szülés többnyire fáj. Nagyon fáj. H. Kondor Kata szülésznő, a Bábaszövetség alelnöke szerint kár azt gondolni, hogy egy szülésnek mindenáron fájdalommentesnek kellene lennie. Valahogy nem járunk jól azzal, nem leszünk boldogabbak attól, hogy az élet minden kényelmetlen mozzanatát igyekszünk kiküszöbölni. Küzdelmek nélkül a jó dolgok sem olyan jók. Tudomásul kell venni, hogy fáj, de nem szenvedésként, hanem ez egy olyan, a méhtevékenység által kiváltott fájdalom, amellyel együtt kell működni, és a végén győzelem van, hiszen a fájdalom nem cél, csak kísérőjelenség, amelyet a ritmikusan megfeszülő izmok munkája okoz. A vajúdásnál az asszony lelke is vajúdik, amihez éppen úgy idő kell, mint a test munkájához. Az egyéni eltérések miatt ebben viszont képtelenség pontos receptet adni. Az anyának kell azt az utat bejárnia, ami benne van, mert minden nőben benne van a szülés, úgy van megalkotva, hogy szülhessen. A várandósság és a szülés egy természetes folyamat, önműködő rendszer, amely az esetek többségében normális módon, problémamentesen végbemegy. Fontos ismerni mások életét és tapasztalatait, azonban mindenkinek a saját döntéseit kell meghoznia, a maga életét kell élnie, és nem szabad klisék alapján gondolkodnia a szüléséről. Sajnos a várandósság sokaknál egy betegségtudatot eredményez, aminek köszönhetően a szülés a köztudatban besorolódik a kórházi nyavalyák közé.

"Amikor beléptem a rendelőbe, az első kérdésük az volt, hogy «mi a panaszom» – meséli a hatodik hónapban levő 30 éves Eszter a kontrollvizsgálatról kijövőben. – Hát én mondtam az orvosnak, hogy ez nem belgyógyászat, én nem egy beteg ember vagyok, hanem az életem egyik legcsodálatosabb eseményére készülök: gyermeket fogok szülni!" 

Dr. Tóth Ágnes szülész-nőgyógyász gyakran találkozik azzal a szemlélettel az anyukák részéről, hogy ez az egész a szülészorvos dolga, intézze is el, a kismama csak bejön, hogy igénybe vegye ezt az egészségügyi szolgáltatást. Nem érzi a saját jelentőségét, mindent az orvostól vár: "»majd az orvos megmondja, hogy mit kell tennem, majd az orvos megoldja a problémát. Én csak oda bemegyek, rákerülök egy futószalagra, és majd történnek velem a dolgok. Ez nem is az én ügyem«. Az anyukák közül sokan betegekként viszonyulnak magukhoz, és ismerjük el, erre az egészségügy is rásegít. Persze a túlzott tudatossággal is találkoztam, amikor felülbírálnak mindent, amit a hagyományos terhesgondozás kínál, vagy javasol. Emiatt teljesen öntörvényűen élik meg a terhességet és a szülést is, ami meg a másik véglet."

"Magamnak is nehéz volt beismernem, de szülés közben pontosan úgy viselkedtem, ahogy előtte mindig is szoktam: félbe akartam hagyni, és elmenni valami más, kedvemre valót csinálni, hogy folytassa helyettem ezt az egészet a férjem, vagy aki akarja, de ha mégis nekem kell, akkor legalább halasszuk el máskorra. Életemben ez volt az első olyan szituáció, amikor a felelősség elől nem menekülhettem el."

Holtpont 

A fájdalomra nehéz felkészülni, de – bár ilyenkor hajlamosak a kismamák rózsaszín ködben látni mindent – racionálisan végig kell gondolni, hogy hogyan szokott ránk hatni, ha túlfáradunk. Hiszen sokaknak nem is maga a fájdalom, hanem annak tűrésébe való belefáradás okozza a komplikációkat. Gondoljuk végig, hogyan is szoktunk viselkedni, ha túlságosan ki vagyunk fáradva, nem szoktunk-e hisztissé válni. Jó, ha erre a férj is felkészül, hogy az a kedves, szelíd hölgy nem biztos, hogy egy társaságban elvárható módon fog uralkodni magán. Pont az a jó, ha nem is helyeznek nyomást a szülő nőre, hogy itt hogyan is "illik" viselkedni, hanem hagyják, hogy a maga módján kontrollálja a folyamatot. Jó, ha nem kötelező csöndben lenni, hiszen van, akinek a fájdalmat egy erőteljes – akár hangokkal kísért – kilégzéssel, fújással könnyebb elviselni. Persze vannak árnyalatok, hiszen ha valaki a kétségbeeséstől kiabál, az nem biztos, hogy segíti a folyamatot. 

A "légy jó kislány" elve itt nem feltétlenül vezet célra, ráadásul sokan nem is nagyon találkoztak még a fizikai kifáradásnak ilyen fokával. Rendszeresen sportolóknak némi segítséget jelenthet az ilyen irányú tapasztalatuk, hiszen a szülés és a vajúdás egy fárasztó fizikai munka – angolban a neve is pontosan ezt jelenti: labour –, de minden női szervezet úgy van beprogramozva, hogy ezzel boldoguljon.

"Amikor szülés közben úgy éreztem, hogy elfogyott az erőm, és igyekeztem ezt leküzdeni, hirtelen bevillant a futópálya képe, amikor ott érzem azt, hogy menten összeesek, és mégis tovább futok. Sokat segített, hogy pont olyan módon beszéltem rá magam a továbbiakra, mint amikor futás közbeni kifáradásnál biztatom magam, hogy még néhány kör, bírni fogod, erős vagy te, nem hagyhatod abba!"

A vajúdással kapcsolatban a megkérdezett szakemberek a legfontosabbnak a holtpont kezelését tartják: van egy pont, amikor az ember azt érzi, hogy csomagol, és hazamegy. Az a kérdés, hogy ezen a ponton az anyuka túl tud-e lendülni. Aki sportolt, az általában megtanulta ezt kezelni, vagy legalábbis tudja, miről van szó.

Még az olyan anyukák is, akik várták, örültek a terhességnek, a vajúdást mosolyogva vették, belőlük is sokszor kijön a végén, a szülőágyon, hogy "nem bírom". Ez egy nagyon fontos pont a szülésnél, többnyire közvetlenül ezután születik meg a gyerek. A legtöbben a vajúdást, a holtpontot kihagynák, pedig ilyen éles helyzetek nélkül mondhatni kimaradnak a saját életükből. A fájdalom és a szenvedés mértéke, és a végén a leírhatatlan, feledhetetlen, katartikus öröm tökéletes egyensúlyban van, mintegy feltételezi egymást. A szülés ugyanis az életnek egy olyan kitüntetett pillanata, amit senki más nem csinálhat végig helyettünk. Ilyenkor hihetetlenül leegyszerűsödnek a dolgok, és egyértelműen kiderül, hogy kinek milyen a teherbírása: a személyiség pszichés és fizikai határai oly mértékben kitágulnak, hogy egy ilyen intenzív erőpróba után felkészültebbé válik a nő a következő időszakok örömteli felvállalására is – legfőképp a gyermek és a család ellátására, gondozására. 

Legjobb, ha készül rá a kismama, hogy fájdalomban is, örömben is el fog jutni egy különleges határig, de ez egy olyan élmény és tapasztalat, ami megismételhetetlen. A nők számára a felnőtté válásnak rendkívül fontos lépései ezek: végigvajúdni, megszülni, majd átélni a felszabaduló, hihetetlen örömöt.

Császár megrendelésre? 

H. Kondor Kata figyelmeztet arra, hogy túl sok a feleslegesen elvégzett vizsgálat, és nagyon gyakori, hogy az átlagtól eltérő, de nem feltétlenül kóros dolgok miatt nyugtalankodnak az anyukák. Régen sok ilyet egyszerűen nem is észleltek. Amikor az anyát elkezdik stresszelni a különféle vizsgálatokkal, akkor az aggódás önmagában létrehoz egy bizonyos fokú veszélyeztetettséget, mert a stressz hatására az erek beszűkülnek, és így csökken a vérellátás hatékonysága. Pedig elvileg csak annyi történt, hogy az anyuka aggódni kezdett. Azt már bebizonyították, hogy a terhesség során létrejött kritikus érzelmi helyzetek milyen veszélyes állapotba sodorhatják a szervezetet. Ugyanez van akkor is, ha az egészségügyi személyzet (például egy védőnő) sodor aggódásba valakit – merő jóindulatból. Életveszélyben persze egyértelmű, hogy ők diktálnak.

"Van olyan is, hogy a kismama eleve elhatározza, hogy ő nem tud, és nem is akar szülni, akkor ez pszichésen is annyira meghatározó, hogy a végén tényleg császármetszés lesz. Sokszor a relatív téraránytalanság címszóval elvégzett császár egyszerűen annak a megjelölése, hogy elfogyott a türelem" – mondja a szülésznő.

"Úgy tapasztalom, hogy aki mindig különböző orvosokkal vizsgáltatja magát, annál is észrevehető egyfajta zavartság – teszi hozzá Tóth Ágnes. – Persze, létezik a másik véglet is, hogy kórosan függővé válik valaki a nőgyógyászától. Sokszor csak akkor indult el egy ilyen hölgynél a szülés, ha az a bizonyos orvos is megérkezett. Arrafelé haladunk a tudomány fejlődésével, hogy akár megrendelhető lesz a császáros szülés.

Alapvetően az egy-egy anya fejében uralkodó téveszméket látom problémásnak, hogy például majd ő hazaviharzik a műtét után, miközben fogalma sincs arról, hogy az egy komoly hasi műtét volt, annak minden kockázatával őrá és a gyerekre nézve. Élete legkeményebb 48 órája jön utána, szinte meg sem tud mozdulni 24 órán keresztül, egy hét mire úgy ahogy talpra áll majd."

Családi felkészítés

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy rendkívül fontos lenne a szülésfelkészítés, amelyet már 3-5 éves korban kellene elkezdeni, amikor a gyermek a legfogékonyabb az információkra. A szülői szerepre való nevelés mindenek előtt a család feladata. A saját születése is benne dolgozik valahogy a nőben: miként szült az anyukája, és mit mondott erről. Ha jókat hallott, valószínűleg nem különösebben fél, és könnyebben is megy neki, de ha azt hallotta: "nehezen születtél, te is nehezen fogsz szülni", akkor ez fogja befolyásolni. A probléma az, hogy a most szülő nőknek már az anyukája is a 60-as 70-es években, kiszolgáltatott helyzetben szült, az egészségügyi ellátórendszer kényére-kedvére bízva. Mindezek ellenére sokan azért meg tudják a szülést élni úgy, hogy nem egy rémálom az egész, hanem életük egyik legnagyszer?bb élménye marad.

Természetesen könnyebb nem válsághelyzetként felfogni a dolgot, amennyiben otthonról is azt hozta valaki, hogy nem kell sajnáltatnia magát, mártírtudattal hozzáállni, és gondolatban a férjét vagy akár a gyereket okolni az egészért. Sokszor elég néhány beszélgetés, vagy jó szülésélménnyel rendelkező nőkkel való találkozás ahhoz, hogy a szüléssel kapcsolatos lelki görcsök oldódni kezdjenek, és a szülés mindenki számára a saját döntéseit követő személyes élmény legyen. Van hová fordulni, mert ma már erre szakosodott, jól működő alapítványok segítenek kezelni a felmerülő problémákat. 

A kapcsolat jelentősége

A stabil párkapcsolat erőteljesen befolyásolja a szülés kimenetelét. Hazai felmérések szerint a házasságban élő nők gyermekei feleakkora eséllyel lesznek koraszülöttek vagy kis súlyúak, mint a nem házasságban élő hölgyeké – mondta el Surján László európai parlamenti képviselő nemrégiben egy konferencián a család egészségmegtartó erejét hangsúlyozva.

Olvasson tovább: