Kereső toggle

Egy padban milliomos és hajléktalan

Gyenge lábakon a felnőttoktatás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Felnőtt fejjel az iskolapadba??? – nos ez az, amire a magyarok még nemigen kaphatók. Gyakran már az is nagy eredmény, ha fiatalon egyáltalán egy szakma megszerzéséig eljutottak: hazánkban közel egymillió felnőttnek ugyanis még nyolc általánosa sincs. A kitörési pontot a tanulás, mindenekelőtt az érettségi, a számítógépes ismeret és a nyelvtudás megszerzése jelentheti. Csakhogy ehhez a hajlandóságon kívül egy hatékony felnőttoktatási rendszer is szükségeltetne.



Számítógépes oktatás felnőtteknek az USA-ban – a tanár sokszor egészen fiatal 

Élő bizonyíték minderre az a felnőttoktatással foglalkozó iskola is, amelynek a tanárgárdája, sőt az alapítója maga is munkanélküliként kezdte. A cég egy évtized alatt a nulláról indulva az ország második legnagyobb felnőttoktatással foglalkozó vállalkozásává nőtte ki magát. A Fővárosi Munkaügyi Központ adatai szerint a főként munkanélkülieket oktató intézményben a végzettek 80 százaléka elhelyezkedik. Barhács Anna igazgató szerint a piacképesség alapja az intenzív munka, a naprakész tudás és a felnőttoktatáshoz szükséges szakmai felkészültség, ami a közoktatás jelenlegi keretei között nehezen lenne biztosítható.

– Egy negyvenéves hallgatójuk saját bevallása szerint kezdetben azt hitte, a számítógépes vírus emberre is veszélyes lehet. Aztán Önök egy év alatt számítástechnikai programozót képeztek belőle. Azért ez nemcsak a hallgatónak jelenthetett komoly
sikerélményt…

– A számítástechnikai képzésekkel valóban látványos eredményeket lehet produkálni. Ezzel a tudással az önbizalom és az elhelyezkedés esélye egyaránt megnövekszik, ami ugyanúgy érvényes a fiatalabb, mint az idősebb korosztályokra. A számítógépes ismeret ma már elengedhetetlen a boldoguláshoz: ezért fordulhat elő, hogy egy hajléktalan egy milliomossal ül egy padban a kurzuson.

– Feltehetőleg nem a milliomosok töltik meg az iskolát.

– Valóban nem, viszont több hajléktalanról is tudok, aki a tanulás révén talpra állt lelkileg is, anyagilag is. Közülük sokan lemorzsolódnak, de aki végigcsinálja, az többnyire boldogul is. Kezdettől fogva abból indultunk ki, hogy senki sem értheti meg jobban a munkanélkülit, mint az, aki maga is az volt. Ez a cég is úgy jött létre, hogy az alapítója, aki a társam is egyben, utcára került 12 évvel ezelőtt. Előtte egy nagy állami vállalat vezetője volt, amely elsőként foglalkozott munkanélküliek képzésével, még a \'90-es évek elején, de azóta már megszűnt. Tulajdonképpen mi ezt a munkát folytatjuk, csak immár egy magánvállalkozás keretei között – az államnak nem kellett. 

Jelenleg tizenkettő főállású kolléga oktat itt, akiből tíz munkanélküli volt annak idején. A munkatársaink zöme a tanfolyamainkról került ki – és ahogy nő a cég, úgy nő a kollégák száma is. Sőt, tíz munkatársam jelenleg is tanul, főiskolára vagy egyetemre jár, informatika szakra. Mindezt hétvégeken, a szabadidejükben teszik. Erre nem a munkáltatójuk kötelezi őket – egyszerűen tudják, hogy ha lemaradnak, akkor kimaradnak, a saját érdekükben tanulnak. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a fő oka annak, hogy még ma is működünk. Van egy hatvanéves kollégám, aki most szerezte meg a harmadik diplomáját Pécsett!

Ezek a tanárok egykor a diákjaikkal hasonló cipőben jártak, de nekiálltak tanulni, ami láthatóan ösztönző példa a mostani tanítványaiknak is. És van mire tervezniük: egy évre előre már az összes meghirdetett kurzus betelt, a munkájuk folyamatosan biztosított.

– Mindezt hogyan valósították meg a semmiből?

– Az induláskor egy ügyvéd barátunk segített a céges papírok elkészítésében, a kft. megalapításában. Miután munkanélkülieknek szervezett tanfolyamokkal foglalkoztunk, kezdettől fogva együttműködtünk a munkaügyi központokkal. Szobafestő-mázoló, nőiruha-készítő, könny?- és nehézgépkezelő csoportokkal indítottunk, ezekből a három utóbbi megmaradt. A legelején, 93-ban merült fel, hogy vágjunk bele a számítástechnikába. Azt se tudtuk, mi az. Az első számítógépes kurzus idején még gépünk se volt: egy iskolában béreltünk számítástechnikai termet. Akkoriban jött be a Windows – tény, hogy jókor, jó helyen voltunk.

Amikor beindult az iskola, szó szerint élére rakott pénzekből, apró lépésenként bővült ki a cég. Állami támogatást csak úgy kaptunk, ha egy pályázatot megnyertünk, de ez csepp a tengerben, erre nem lehet építeni. Először vettünk egy tanteremnyi gépet, aztán még egy tanteremnyit, majd még egy tanteremnyit. Most ott tartunk, hogy kilenc számítástechnikai tantermünk van 15 tantermi géppel. Pentium 3-asokkal dolgozunk, évente mindig egy tantermet lecserélünk, mindig a legújabb gépekre. 

– Kik jönnek a leginkább? Lehet-e kor vagy nem szerint kiemelni csoportokat?

– A képzéseinkre részben a munkaügyi központoktól küldik az embereket, részben cégeknél, kihelyezett tanfolyamokat tartunk, ezek úgynevezett preventív, munkahelymegtartó képzések, de vannak kismamáink is szép számmal. Ezenkívül a pálhalmai és a váci börtönökben is tartunk kurzusokat. Egy megnyert pályázatnak köszönhetően nyugdíjas csoportunk is van jelenleg. A legidősebb hallgatónk egy hetvenhat éves, Dunakesziről bejáró bácsi: a nyomdában, ahol évtizedek óta dolgozik, időközben nagyot fordult a világ, és már mindent számítógépen csinálnak. Egy hetvenéves nagymama pedig a világban szétszóródott családtagjaival immár interneten tudja tartani a kapcsolatot. Az idős diákjaink egyébként nagyon szorgalmasan készülnek, és úgy izgulnak, mint a gyerekek. A tanulás és egyáltalán az emberi közösség szemmel láthatóan megfiatalítja őket. 

Tizennyolc év felett minden korosztály képviselteti magát nálunk. Érdekes módon a nők inkább az alacsonyabb, a férfiak inkább a magasabb kvalifikációjú kurzusokon vannak többségben.



Felnőtt fejjel a könyv mögött. Sohasem késő 

– Tulajdonképpen bárki belevághat? 

– Bárki, de tény, hogy minél fiatalabb valaki, annál jobban kiigazodik a számítógépes rendszerben – akárcsak a nyelvek esetében. Viszont az óvodákba nem vinnék be se komputert, se tévét. Igaz, hogy mára a számítógép az élet részévé vált, de ha nem társul hozzá megfelelő tudás és morál, akkor az internet is károssá válhat. 

Az is igaz, hogy az idősebbeknek olykor nagyon kevés az önbizalma. Többek között ettől is speciális feladat a felnőttoktatás. A számítógépes szakmáknál minimum
szakmunkás-bizonyítvány a feltétel. De őszintén szólva, aki emellé szerez még egy számítógép-kezelői végzettséget, azzal továbbra sem megy sokra. Én azt szoktam ilyen esetben javasolni, inkább előbb menjen, érettségizzen le. Egy érettségivel, egy számítógép-kezelői meg egy nyelvi képzéssel már nem lesz elveszett ember.

– És ki fizeti a tanfolyamok díját? 

– Többnyire az állam, vagy a munkáltató a finanszírozó. Miután akkreditált képző intézet vagyunk, így lehetőség van igénybejelentés alapján normatív képzésre. Viszonylag új lehetőség, hogy 2003 óta a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium minden esetben támogatja az első szakmához jutást, tehát a támogatásnak immár nem feltétele a munkanélküliség. Ennek köszönhetően az idei tanévre 240-ről közel 700-ra ugrott a hallgatói létszámunk.

– Hazánkban az élethosszig tartó, azaz felnőttkori tanulás máig nincsen elterjedve. Ennek mi a legfőbb oka?

– Az emberek mentalitása mellett maga a felnőttképzési rendszer is reformra szorul. Azzal együtt, hogy egyre egyértelm?bbé válik: uniós szint? törekvés, hogy az embereket az állami felnőttképzésbe akarják bevinni. Ez nálunk a régi "dolgozók iskoláinak" a felelevenítése lenne, s ebbe a rendszerbe akarják beterelni a magánvállalkozásokat is. Ennek egyértelműen a vállalkozások látnák kárát, mert nem tudnák többé a megfelelő színvonalat biztosítani. Arról nem is beszélve, hogy felnőtt szakoktató is vajmi kevés van ma Magyarországon. A versenyképességet jelentő naprakészséget a jelenlegi keretek között csak magánvállalkozásban lehet biztosítani. Mi saját tananyaggal dolgozunk, amit évről évre megújítunk, akkor viszont ránk kényszerítenék azt a tananyagot, amit öt évvel ezelőtt is tanítottak, és még öt évig fogják tanítani. Most mi tíz perc alatt eldöntjük, kell-e például a multimédiába ez és ez a tananyag, s ha igen, akkor másnapra kidolgozzuk. Ez a versenyképesség.

Magyarországon közel 950 ezer ember van, akinek még nyolc általánosa sincs. Az ő beilleszkedésük rettenetesen nehéz munka, ezt egy nehézkes közoktatás nem fogja tudni megoldani, erre csak az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés alkalmas. Ott ugyanis olyan intenzív munka folyik, ami állami keretek között elképzelhetetlen: az illetőt egy év alatt felzárkóztatják, szakmát adnak a kezébe, esetleg el is helyezik. 

– Akkor most mi lesz Önökkel?

– Nem tartom valószínűnek, hogy csak úgy le lehetne söpörni a magánvállalkozásokat a felnőttképzés palettájáról. Mert vagyunk jó néhányan, akik ezzel igen hatékonyan foglalkozunk, és régóta elismerik a munkánkat idehaza is. Arról nem beszélve, hogy a mai napig az állam a legnagyobb megrendelőnk. A helyzet az, hogy még nem dőlt el igazán a szerepünk, hogy a középiskola és a főiskola között hol helyezkedünk el. Mindenesetre a nálunk szerzett végzettséggel mind a szakirányú elhelyezkedés, mind a továbbtanulás esélye szinte biztosra vehető.

– Elégedettek?

– Nem dőlhetünk hátra, ha talpon akarunk maradni, előre kell menekülni: egy nemrégiben kelt uniós rendelet szerint a cégek csak hivatásos pályázatírókon keresztül, azaz közbeszerzési referens vagy asszisztens alkalmazásával pályázhatnak kétmillió forint fölötti támogatásokra. Ilyen szakembereket a mai napig nem lehet találni. Az erre vonatkozó tananyagot a kollégáim csak nemrégiben dolgozták ki, aminek nyomán idén beindítottuk a megfelelő OKJ-s képzéseket is.

Olvasson tovább: