NDK visszatér

A második világháború után megerősödött az amerikai fogyasztói társadalom. Mint az egyik gazdaságilag és erkölcsileg is győztes nagyhatalomban, az embereknek kedvük és pénzük is volt vásárolni. Sőt a gyerekvállalási kedv is felélénkült, sok lakás épült, az otthonba pedig több olcsó, jó minőségű, kisméret? bútorra volt szükség. Ezeket az igényeket igyekeztek kielégíteni a kor tervezői. Újabb és újabb anyagokat, főleg m?anyagokat kísérleteztek ki, és szárnyaltak a formai alkotásban. Ebben a klasszikus-styling korszakban kezdték igazán megbecsülni a tervezőket, mert az új, divatos formában árult termékek eladhatóbbakká váltak. Az alapkoncepció szerint a technikailag változatlan tárgyakat új köntösben árulták, ezért nevezik a kort re-design vagy re-styling kornak is. Ennek az időszaknak a szülötte a mai napig sztárdesign Coca-Cola-üveg is. 
Az új divat továbbfejlesztésében nagy szerepük volt később az olasz és skandináv tervezőknek. Az előbbiek a m?anyagok, a színek világába, a játékosságba vetették bele magukat, míg az északiak természetes anyagokkal, egyszer?bb vonalvezetésekkel dolgoztak.

Több hatás is alakította az ipari formatervezés akkori megnyilvánulásait.
A nyíltan megjelenő erotikus forma és színvilág természetesen a kor lázadó, ellentmondásosan függőségekhez vezető szabadságkeresését is hűen tükrözi. Csaknem minden alkotás a meghökkentés, a sokkolás, a lázadás jegyében született. A jövő felé való nagyfokú érdeklődés is tetten érhető az űrtechnológiából merített anyagok használatában és az elképzelt bolygóközi élet futurisztikus vonalaiban. Sorra gyártották a bolygórendszereknek álcázott használati és dísztárgyakat. Az áramvonalas, gömbölyded formák a dinamizmust és a fejlődést, a puritán, funkcionalista múltnak való végleges hátat fordítást jelképezték. Ezt a kort nevezzük a Steamlinink korszaknak. 
Mivel az üvegszálas m?anyagból szinte minden megálmodott forma megvalósíthatóvá vált, sok ipari formatervező már-már öncélú, elitista művésszé nőtte ki magát. Ezt a határokat nem ismerő álom-Amerikát ébresztette kicsit a valóságra Vietnam és a Watergate. 

Lovas Cecília stílustörténész
– Nálunk mióta divat a retro, és vajon meddig lesz még az?
– Itthon cirka három éve trendi a retro, ami a nyugati országokhoz képest csak egy pár éves csúszást jelent. A felzárkózásunk viszonylag gyorsnak mondható, ami a trend globalitásával magyarázható. Ez alatt azt értem, hogy a retro stílusjegyei szinte minden területen egyszerre jelentek meg, ezért nagyobb hullámban érkezett. Nálunk leginkább a ruházkodás területén szembeötlő, de a reklámgrafikán át az építészetig mindenben idézik már a múlt század közepi hangulatokat. 
Hogy meddig lesz még divatos a retro, nem tudni. Egyelőre tombol. A lakberendezés területén pedig az a tíz gyár, akik diktálnak, ontják magukból a retrót. Mielőtt a retro bejött, a minimál utolsó pár évében erőteljesen érezhető volt a stílus, ha tetszik, unalmassá válása. Még a szenvedélyes minimalisták is érezték a kiüresedést, és mindenki várta az újat, csak azt nem lehetett tudni még, hogy merre van az előre. Azután kezdték felpuhítani a kilencvenes évek szögletes enteriőrjeit lágyabb, gömbölyded, hívogató darabokkal, és mostanra komplett hatvanas évekbeli szobákat is be tudunk rendezni tele stilizált kiegészítőkkel. 
Ma még semmi feszültség nincs a levegőben, ami azt sugallná, hogy valami újítás készül. 
– Vajon miért vevők az emberek a retróra? Miért nem mondják inkább divatjamúltnak?
– Egyrészt nem a kereslet irányítja a divatot. Hangsúlyozom, a divatot diktálják. Az átlagembernek ez a stílus már egyáltalán nem az eszmeiségről szól, nem a politikai erkölcsi hozzáállás kifejeződése, hanem egyszerűen a divat. Egy poén. Ezért is van, hogy a fiatalok körében a legelterjedtebb. Ők csak up-to-day akarnak lenni. Persze az idősebb generáció is reagált rá, mert – főleg a vasfüggönyön innen értendő – akinek megvolt az NDK-s gagyija, és tetszett neki, megfigyelhető, hogy ha megengedheti magának, ma megveszi ugyanazt a kagylószéket olasz profiban. Pusztán nosztalgiából. Ezért is látni sokszor, hogy a retro emocionális stílus. Vannak szerelmesei, és vannak, akiknek feláll a szőr a hátukon tőle.

Magyar húszéves 1
– Szereted a retrót?
– Nem. Meg nekem nem is áll jól. 
A barátnőim viszont tetőtől talpig abban járnak. Én a klasszikusabb, időtálló stílust szeretem. Kicsit tucat ez a sok farmer meg m?anyag. Legtöbbször gagyinak is találom. Olyan értéktelen, olcsó holminak. Pedig ezek sokszor, tudom, hogy nagyon is drága cuccok.

Magyar húszéves 2
– Nekem nagyon tetszik. Ez az én stílusom!
– Igen? És miért a te stíusod?
– Hát… mert ez a divat. 

Modern hatvanas
– Tetszik önnek, hogy a lánykori ruhái jönnek újra szembe az utcán?
– Igen, nagyon nosztalgikusnak találom, bár én ugye már nem hordhatom őket a korom miatt. De a mai fiataloknak is jól áll. Például én, aki hordtam már hegyes orrú cipőt, és tudtam, milyen nőies, nem is értettem tíz éve a kocka orrúkat. Persze hordtam én is, mert kényelmes volt. De örömmel látom, hogy a nők újra képesek szenvedni egy kicsit a szépségért. 
– És a lakberendezés területén?
– Azért ezt nem nevezném az én időm felelevenítésének, mert ma valahogy minden szebb, ízlésesebb, minőségibb. Persze akkor a bezártság miatt minden más volt. Az amerikai dolgok eleve mind "rendszerellenes, rohadt kapitalista" voltak. Olyan erős volt az ellenpropaganda, hogy akiben volt egy kis lázadási kedv, biztos, hogy még koplalás árán is kiadta a havi fizetését egy farmernadrágra. Én is ilyen voltam. 

Harmincas közgazdász hölgy
– Tetszik a retro?
– Nagyon utálom. Minden területen. Sajnos teljesen a woodstocki őrületre, a szexuális forradalomra és a számomra elfogadhatatlan erkölcstelen kultúrára asszociálok, ha meglátom. Szerencsére, úgy látom, hogy bármennyire is uralkodó divat a retro, azért az általam kedvelt stílusokban is van választék. Ezért nem is zavar annyira, hogy folyton ilyen boltokba botlok, mert egyszerűen kikerülöm. Akinek tetszik, tőlem hordja, de én jobban szeretem, ha a körülöttem és rajtam lévő tárgyak kifejeznek engem. Egy, a családomat kedvelő, otthon nem bulizni, hanem pihenni vágyó, tanult, kulturált nő benyomását szeretném tükrözni a környezetemmel is. 

Harmincas bölcsész hölgy
– Miért jársz retrós ruhákban?
– Mert nagyon nagy poénnak tartom, hogy amiket az anyámon láttam, most én is hordom. Végre divat újra a nőiesség. Én nem a jeanses retrós ruhákat hordom, hisz az max. huszonötig áll jól egy nőnek. Utána minden nő elkezd nőiesedni, azaz gömbölyödni, és azokat a "nőies" kis párnácskákat már elég buta dolog belepasszírozni a csípőfarmerekbe. Néha furcsa azt látni, hogy a mai anyukák irigylik a tini lányaikat, hogy milyen kis vékonyka alakjuk van, és figyelik, milyen ruhákban járnak, hogy ők is azokat hordhassák. Emlékszem, amikor én kislány voltam, ez épp fordítva volt. Én figyeltem mindig a mamámat, hogy milyen csinos, és alig vártam már, hogy én is olyan nőies legyek. Szerintem ez volt a normális. Az a véleményem, hogy van a retrónak egy jó vonala is. A lágy vonalú, hullámos kis szoknyácskákat, fodros blúzokat, hegyes orrú cipőket, a muszlinblúzokat nagyon nőiesnek találom.
– Na, és a lakásodat is szívesen berendeznéd korh? stílusban?
– Na, azt már soha. 
– Miért?
– Egyszerű. Mert nem akarok otthon m?anyag fotelben ülni. 

Fiatal belsőépítész
– Sokan vádolják manapság a stílusszakembereket, hogy kifutották magukat, a múltból táplálkoznak, és semmi újat nem találnak ki. Egy designernek nem az lenne a dolga, hogy mindig valami újjal rukkoljon elő?
– Szerintem egy nagyon érdekes korban élünk. Jelenleg nem a formai újításokra, hanem inkább a technológiai kifinomultságokra érdemes odafigyelni. A mai emberek szeretik a minőséget, és egyre többen meg is tudják azt fizetni. Textíliákat, amelyek nem fakulnak, bolyhosodnak, szerkezeteket, amelyek kecsesek, de ugyanakkor strapabíróak és így tovább. Az elvárások joggal magasak. Talán ezért van, hogy a formákban nincs semmi újítás. Egyébként is szerintem a jó design örök. Lehet, hogy tényleg kifutotta magát a design egy hosszú időre. Lehet, hogy nem. Nem tudom. Ami biztos, hogy rengeteg bútortörténeti alkotás született már, amelyek annyira tökéletesen sikerültek, hogy minden korban van létjogosultságuk. Kortalanok, mert ergonómiailag százszázalékosan kiszolgálják az embert, és közben minden részletükben gyönyörködtetnek. Véleményem szerint mindent érdemes úgymond retrózni, legyen az egy tökéletesen kitalált barokk fotel vagy egy Jakobsen-féle tojásszék. A lényeg, hogy a másolat mégis többet nyújtson az eredetinél a technológiai naprakészsége miatt. Ez is újítás, csak nem olyan látványos. De inkább egyre jobbak legyenek a dolgok, mintsem csupán egyre szebbek. Nem igaz?