Kereső toggle

Egy kis higiéniatörténet

Az arisztokrácia diszkrét bűze

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ember sokszor magától értetődő dolognak gondol olyanokat is, amiket a nagymamája még csak hírből ismert. Ilyen például a mindennapi zuhanyozás. Igazán hálás lehet az életnek, akinek megadatott, hogy folyik a csapból a meleg víz, vagy egy gombnyomás a WC ürítése. Még manapság is vannak országok, elszigetelt települések, de akár nagyvárosi szegénynegyedek is, ahol az emberek nem részesülhetnek a tisztálkodás naponkénti testet-lelket megújító örömében. Magyarországon, az 1970-es években a lakások 13 százalékában volt fürdőszoba! Ez is csak a hatvanas években kezdődő házgyári lakásépítéseknek volt köszönhető. 

A folyóvízhasználat kulcsa a szennyvízelvezetés. Ide folyik be a mosogatóvíztől a fürdővízen át minden egyéb is. A modern szennyvízelvezetést már a római korban megoldották. Az állam gondoskodott arról, hogy a szennyvizet a föld alatt kiépített csatornákban a lakott területekről a vízgyűjtőkbe vezessék, amelyek távolabbi folyókba továbbították azt. A középkor, mint sok más területen, itt is visszaesést hozott. A csatornarendszert felváltották az ürülék elhelyezésére szolgáló gödrök, és nyitott szennyvízelvezető árokrendszerek. A bomló anyagok elszivárgása következtében fertőzötté váltak a felszíni vizek, a szennyezett ivóvíz miatt pedig milliók haltak meg vérhasban és tífuszban. 

A lakott területek védelmében később Angliában valósították meg az úsztatórendszeres zárt csatornahálózatot, majd a 19. századra Európa-szerte újjáéledt az ókori rendszer, amelyet Budapesten 1870-ben kezdtek kiépíteni. Az 1900-as évek körül még mindig kiváltság volt a lakáson belüli ivóvíz, és a WC sem volt a lakás tartozéka. A folyosó végén öntöttvas kagylóval és gyertyával ellátott helyiséget látogattak "az oda vágyók". 

A világháborúk természetesen nem kedveztek az elindult fejlődésnek. Bár a két világháború között, a harmincas években megpezsdült művészvilág és a Bauhaus (új építészeti irányzat) forradalmit alkotott. Az ipari formatervezés úttörőjeként sorozatgyártásra alkalmas lakberendezési tárgyakat terveztek. Tömegével készültek öntöttvas fürdőkádak, falimosdók, WC-kagylók és csaptelepek. A második világháború után viszont még két évtizedre volt szükség a fürdőkultúra újbóli fellendüléséhez. 

Nem csak a tárgyi feltételek hiánya miatt volt a tisztálkodás ilyen népszerűtlen. A rossz hozzáállás is sajnos a vallásos középkori emberek számlájára írható. A fürdést romlottságnak és erkölcsi feslettségnek tartották. A meztelenség szégyenletes volta miatt még a jómódú emberek is mellőzték a tisztálkodást, vagy csak ruhástul merítkeztek meg olykor. 

Velázquez feljegyzései szerint a madridi királyi kastély folyosói a teremőröktől és vizeletük szagától bűzlött. 

A Napkirály fényűző otthonában, Franciaországban a rizsporos parókák is tetveket rejtettek, az emberek körül terjengő bűzt pedig csak az akkoriban kitalált parfümök tudták elnyomni, már azok előtt, akiknek egyáltalán maradt még valami a szaglóérzékükből. Egészen a forradalomig az erős arc- és kézfestés volt divatban, és a megkeményedett festékrétegeket is csak akkor szedték le, amikor már kellemetlenné vált. 

A furcsaságok egyébként csak a 16. században kezdődtek. Azelőtt még a lovagias erények listájába is bevették a testápolást. A római, görög fürdőzések fényűzése is ismeretes. Kleopátra egyiptomi királynő gyakran tejbe is bemerítkezett. A középkorra azonban rohamosan terjedtek a keletről és Amerikából behozott fertőző betegségek, ami az akkori közfürdők sorozatos bezárását erdményezte.

1750-ben a fogmosást még divathóbortnak tartották, és csak a 18. század második felében vált szokásossá az előkelő családoknál. Havi egyszer kellett túlélni a beavatkozást, mikor is a "fürdős" a magával hozott egy szem fogkeféjével súrolta át a családtagok fogsorait.

A 19. század közepéig alig történt változás. Csak a legújabb kor orvosai tudták meggyőzni az embereket a fürdés szükségességéről. Németországi kutatásokból viszont az is kiderül, hogy a legtöbb allergiás gyermek a túlzottan fertőtlenítő családokból származik, illetve hogy az utcagyerekek között nincsen allergia! Az egészséges higiénia ma már a legtöbb ember számára örömöt, felfrissülést jelent. A tiszta emberek a társadalmi érintkezésekben is sikeresebbek, mert az ápoltság jó megjelenést és önbizalmat kölcsönöz nekik. 

Az ember egyszerűen jobban szereti magát, ha tiszta.

(D. K.)

Olvasson tovább: