Kereső toggle

Tudományos konferencia Párizsban

Elfogynak a nők?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A társadalmi elvárások évszázadokon keresztül fizikai béklyókba – fűzőkbe, csípőszorítókba, szűk cipellőcskékbe – kényszerítették a nőket. A külső, mechanikus korlátok eltűnésével korunk szépségideáljai egy belső kényszert alakítanak ki a gyengébbik nemben, egyfajta mániás kényszerképzetet, mely elkerülni igyekszik mindennem? elhízást és súlyfelesleget. Az egészség- és szépségipar által gerjesztett öngyötrésről nemrégiben tudományos konferenciát is rendeztek a divat fővárosában. 



Hiromichi Nakano, 2004. tavasz–nyár 

Az elmúlt húsz évben a nagy divatmagazinok sztármanökenjeiről eltűnt a ruha és a hús – a légies csontkollekciók egyre alulöltözöttebbek, a ruhák testhez állók, nem takarnak semmit, elég csak végignézni a Vogue, az Elle, a Marie Claire és egyéb vezető orgánumok lapszámait vagy divatbemutatóit – fejti ki a szembeötlő tendenciáról készített tanulmányában egy francia táplálkozástudományi szakember, Annie Lacuisse-Chabot, akit a Le Monde cím? francia napilap idézett nemrégiben. A kutató szerint a sovány, félig-meddig lemeztelenített manökenek előfordulási aránya az effajta lapokban 1980 és 2003 között közel ötszörösére ugrott. Egyúttal a magazinok ma már csak úgy hemzsegnek a mindenféle diétára, fogyó- és egyéb kúrákra való buzdításoktól, amelyekben egészségügyi és esztétikai indokok felsorakoztatásával igyekeznek az általuk diktált abnormális divat követésére ösztönözni olvasóikat. 

A szélsőséges normák mai divatja azt idézi elő, hogy a kislányoktól a felnőtt nőkig tömegek vonják meg maguktól az ételt, csakhogy megfeleljenek a csontsovány ideáloknak. Az igen fiatal kortól kezdődő önkéntes koplalásnak idővel súlyos következményei lehetnek – figyelmeztetnek a szakemberek –, egyebek közt korai csontritkulás, gyötrelmes emésztőszervi megbetegedések, komoly meddőségi és terhességi problémák jelentkezhetnek. A mindenkori nőideálokat kialakító esztétikai és társadalmi elvárásokat, korunk "aszexuális modell imázsának" kialakulását nemrégiben elemezték egy párizsi tudományos konferencián szociológusok, orvosok, élelmezéstudományi szakemberek. 



Dries Van Noten, 2004. tavasz– nyár 

A nők felszabadítása a testet néha szó szerint megnyomorító kellékektől az angolszász kultúrában valósult meg először, majd onnan terjedt szét a nyugati világban a múlt század derekán. Az ötvenes évek voltak az abszolút szabadság rövid, de önfeledt évei: a hölgyek végre szabadon lélegezhettek fűzők és egyéb béklyók nélkül, és lám, ötven centinél szélesebb derékkal is szépek maradtak. A fűzőt azonban fokozatosan felváltotta a belső kényszer, a karcsúság igézete. Az ideális női test képzete idővel a nagyon sovány, gyermekien fejletlen, szinte nemiség nélküli test ideájává alakult át. 

Ez nem mindig volt így. Jean-Pierre Corbeau táplálkozásszociológus szerint a folyamat kezdete a második világháborúig nyúlik vissza, amikor is a nélkülözés, az éhezéstől való rettegés kivetült a háborút követő évtizedre is, és ennek megfelelően a soványság akkor még a betegség és a szegénység rémképét idézte föl az emberekben, nem volt éppen ideálisnak nevezhető. Az ötvenes években a franciák még önfeledten hódoltak a kulináris élvezeteknek, tarolt a bifsztek és a sült krumpli. Ebben az időszakban a teltebb alkatú sztárok domináltak, elég csak Martine Carolra vagy olasz pályatársaira gondolni.



Sonia Rykiel, 2004. tavasz–nyár Fotók: Reuters

Aztán a hatvanas, hetvenes évekre lassacskán eltűnt a nélkülözéstől való rettegés, és helyét átvette az olthatatlan fogyni vágyás, megtámogatva a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek és a cukorbajnak küldött hadüzenettel. A sült burgonyás marhasültet felváltotta a zöldborsós natúr szelet, a tömegízlés egyre jobban eltolódott a vegetáriánus konyha irányába. Ez egyfajta urbanizációs hatás dicséretes eredménye is volt: gyorsan, változatosan kell élni, és megszabadulni a tunyaságot jelképező súlyfeleslegtől. Az igény egyre égetőbben jelentkezik, hiszen épp a városias életmód elterjedése vezetett a fejlett országokat mindmáig sújtó tömeges elhízáshoz – az élvezeteket habzsoló, fogyasztói magatartás egyre nehezebbé teszi a mértékletes, önmegtartóztató életvitelt.

Csakhogy mára a karcsúság követelménye átcsúszott a másik végletbe, a kóros soványság elvárásába. Ez a személyek egyfajta deszexualizálását is jelenti, véli Corbeau, a női test lassan "elfogy", légiessé, valószerűtlenné, személytelenné válik, és lényegében megfosztják nemi jellegétől – minden korábbinál abszurdabb elvárások béklyóiba kerül. A szociológus szerint elég csak végignézni napjaink divatbemutatóit, a kifutók sok helyütt cirkuszi porondokká váltak. Az egy-két évtizede még extremitásnak számító meztelenség ma már bevett gyakorlat, ugyanakkor a furcsa, hiányos öltözékek eleve képtelenül mutatnak normális, háromdimenziós embereken.

A média által esztétikai és üzleti szempontból gerjesztett soványságkultúrát az elhízásellenes orvosi intelmek is táplálják, így a szépség- és az egészségipar szerencsés üzleti találkozásának is tanúi lehetünk – figyelmeztetnek a szakemberek. Az egyik nagy biznisz, az élelmiszeripar – az általa népszerűsített kalóriadús készételek, édességek, gyorséttermi termékek nyomán jelentkező tömeges kövérség révén – a másik nagy bizniszt, a szépség- és egészségipart is remekül eltartja. 



John Galliano, 2004. tavasz–nyár 

Vannak azért biztató jelek a csontvázeszme elutasítására is: amikor az Elle magazin nemrégiben nem egy csontsovány, hanem hús-vér hölgyet, nevezetesen Emmanuelle Béart színésznőt tüntette ki figyelmével, a bevételei megsokszorozódtak.

Olvasson tovább: