Kereső toggle

Síbalesetek

Uralni kellene a mozgást

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Óriási mértékben növekszik a síelés népszerűsége, ami nem csoda, hiszen rendkívül magas élményszintet és valódi kikapcsolódást nyújtó sportról van szó. Különösen igaz ez akkor, ha felkészülten vágunk neki egy-egy útnak, ami azt jelenti, hogy nem sajnáltunk némi időt szánni a sízés szakszer? mozgásának elsajátítására, valamint a megfelelő felszerelés beszerzésére.

Idén is megsokasodtak a síbalesetek, külföldön és belföldön egyaránt, pedig egyáltalán nem lenne törvényszerű, hogy egy sítúra után nyakig gipszben jussunk haza. Biztonságosan sízni ugyanis mindenki meg tudna tanulni. 

Minden terepre igaz, hogy az tud rajta biztonsággal közlekedni, aki megtanulja uralni a mozgását – hangsúlyozza Pajor István, északi összetettben (sífutás, síugrás) ötszörös magyar bajnok, 23 éve síoktató és síszakedző. A szakember a balesetek egyik legfőbb okát abban látja, hogy bár az emberek jelentős része szívesen költ rengeteg dologra – kocsira, nyaralóra, utazásra, szórakozásra –, de a tanulásra sajnálja a pénzt. Gyakori jelenség, hogy a tudatlan szülő kezdi oktatni a tudatlan gyermekét. Bármily hihetetlen, az egyszer? ember gondol egyet, az internetről kiválaszt egy utat, aztán gyerünk! A tudatlanságból persze baj lesz, tipikus diszkóbaleset-szindróma: "Nyomja a gázt padlóig, de nem uralja a járművet. Tudás nélkül hajt ezerrel!"

A sízés olyan összetett mozgásképességet igényel, ami nehezen tanulható meg egyénileg, szakember segítsége kell hozzá. A gravitációs erők lefékezése, az nem sízés, hanem "hegyvakarás" – magyarázza a síszakedző. A sízés tulajdonképpen ívek húzása a siklás irányában. A siklást pedig a sí hossztengelyében történő mozgás eredményezi. Különben a sí "rolózik", oldalirányban mozog, ami bizonytalansághoz és veszélyhelyzethez vezethet. Már ennyiből is látszik: a tanulás és a biztonság édestestvérek. A szakember véleménye szerint, ha már tud járni a gyerek, nyugodtan síelgethet, szakirányú mozgást 6-12 éves kortól tanulhat. Öregkorúak is tanulhatnak, sokan teszik, a lényeg a fokozatosság és a szakavatott oktatói segítség.

A pályákon persze az íratlan szabályokat is illik betartani, amit vagy tudatlanságból, vagy hősködésből sokan figyelmen kívül hagynak. Van azonban egy-két alapelv, amit – ha kedves az életünk – azért jobb, ha szem előtt tartunk. Például azt, hogy mindig a hátul jövő a felelős! A tudás mellé jó felszerelés is ajánlatos, nem árt tehát, ha vásárláskor kikérjük egy hozzáértő ember tanácsát. A felszerelést a súlyunknak, magasságunknak és tudásunknak megfelelően kell kiválasztani, s ami nagyon fontos: a kötést szakember állítsa be, mert ha túl könnyen oldódik, akkor a felszerelés üthet meg eséskor; ha meg nehezen nyílik, nem old ki, amikor kellene, és abból lehet a baj. S ha már itt tartunk, ne feledkezzünk meg a fényvédő krémekről se, mert a hegyekben fokozottan ki leszünk téve az erős napsugárzásnak. 

A téli sportoknak ma óriási a népszerűsége: a lesiklás páratlan élményén túl a társaság, az utazás, a színhely, s persze a divat és a presztízs is közrejátszanak abban, hogy mindenhol zsúfoltak a pályák – ez tehát nem függ árkategóriától vagy helyszíntől. Ráadásul a snowboard és a sí szerelmesei többnyire egyazon pályán hódolnak szenvedélyüknek, azaz mindenhol egyszerre vannak jelen a különféle szakágak kedvelői, ami érthető módon újabb rizikófaktort jelent. A sí népszerűségével kapcsolatban Pajor István megjegyzi: a jövő emberének – már ha bizonyos társadalmi elvárásoknak meg akar felelni – a diplomán, a két nyelvvizsgán és a számítógépes tudáson kívül szakszer? sítudással és tenisztudással is rendelkeznie kell. Az ilyen szabadidős tevékenységek ugyanis társadalmi-üzleti szempontból nélkülözhetetlen kapcsolatokat biztosítanak. 

További veszélyforrás az alkohol. A külföldi pályákat rendőrök felügyelik – meséli Pajor István –, akik baleset esetén rögtön a véralkoholszintet mérik, pont úgy, mint a közlekedési baleseteknél. Divat ugyanis síelés közben – sajnos nem után! – a zsebbe simuló acél palackocskákat gyakran meg-meghúzni. 

A vakmerő hősködés másik tipikus példája a pályán kívül kalandozó, veszélykereső síelő, aki kóborlásaival olykor végzetes lavinákat indít meg. Ilyen szempontból maguk a pályák mindenhol veszélytelenek, mert lavinamentes helyeken vannak. 

Tekintettel arra, hogy egy-egy komolyabb baleset mentési költsége – helikopteres szállítás, kórházi ellátás stb. – igen nagy, balesetbiztosítás nélkül semmiképp se vágjunk neki a nagy kalandnak.

Néhány cím, amelyen az érdeklődők, tanulni vágyók további felvilágosítást kaphatnak: 

Sítúra Bizottság (Magyar Természetbarát Szövetség) Tel.: 311-2467 (szerdánként 17–19 óráig)

Magyar Sízők Egyesülete 329-7221

Magyar Sí Szövetség 251-1222

Olvasson tovább: