Kereső toggle

Nő az anyatej népszerűsége

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha száz évvel ezelőtt gyermek született, a család nőtagjai eljöttek, és kitanították az újdonsült anyát, hogyan gondoskodjon csecsemőjéről. Tulajdonképpen a hagyományos bölcsességet, saját örökségüket adták át a következő nemzedéknek, amely később ugyanazt a szolgálatot végezte el a nála fiatalabbak között. 

Az anyák szoptattak, mert ez a természetes, s ha akadt, aki minden erőfeszítése ellenére sem volt rá képes, az keresett gyermekének egy tejanyát. Többnyire szükséghelyzetben – például háborús ínségben – fordult csak elő, hogy más táplálékot, például híg rántott levest csorgatott újszülöttje szájába. Az édesanyák azonban lassan elveszítették a hagyományba vetett bizalmukat, és a szakemberek felé fordultak. Megjelentek a gyermeknevelési módszereikről ismertté vált guruk, kiknek szavai megkérdőjelezhetetlenné vált a köztudatban, vagy legalábbis népes követőtáborra akadtak. A szoptatás kérdése körül is sokoldalú vita alakult ki, ezért ideje lenne azt visszaterelni természetes medrébe.

Világszerte 1990 óta, Magyarországon pedig 1992-től ünneplik augusztus elsején a szoptatás világnapját. Ezen a napon fogadták el nemzetközi szinten a WHO (Egészségügyi Világszervezet) és az UNICEF (ENSZ Gyermekvédelmi Alap) kezdeményezésére azt a nyilatkozatot, melyben felhívták a világ kormányait: tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak elősegítésére, hogy az anyák megfelelő ideig szoptathassák újszülöttjeiket. A megfelelő időt illetően megoszlanak a vélemények, mára a hat hónapig tartó kizárólagos (vagyis kiegészítő táplálék vagy ital nélküli) szoptatás vált a hivatalosan elfogadottá – annak ellenére, hogy egyre-másra jelentek meg a piacon olyan bébiételek és italok, melyek négy hónapos kortól adhatók. 

A WHO idei közgyűlése már azt is szorgalmazta, hogy az édesanyák – a babák biztonságos és megfelelő kiegészítő táplálása mellett – a gyermek kétéves koráig folytassák a szoptatást. Valószínűsíthető, hogy ez utóbbi felvetés még éles vitákat fog eredményezni, különösen hogy a kormányok sok helyen – így hazánkban is – egyelőre még a szülés, a gyermekvállalás népszerűsítéséért küzdenek. A WHO új főigazgatója viszont norvég származású, és a norvégok, mint tudjuk, rendkívül aktívak és sikeresek a szoptatás népszerűsítésében – mondta a Hetek kérdésére dr. Kecskeméti Edit, az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottságának elnöknője.

A HIV-járvány komoly problémákat vet fel a csecsemők szoptatása terén is. A WHO határozata alapján a HIV-fertőzött anyukáknak is csak abban az esetben javasolt a szoptatás teljes elkerülése, ha a "helyettesítő" táplálás elfogadható, megvaló-

sítható. Itt arról van szó – mondja Kecskeméti Edit –, hogy egyes, főleg afrikai országokban ugyan súlyos a HIV-fertőzöttség, de még súlyosabb a fertőzött víz által okozott hasmenéses kiszáradás veszélye, illetve az éhezés problémája. Ilyenkor, ha a HIV-fertőzött anya szoptat, még mindig jobbak a csecsemő túlélési esélyei – aki nem feltétlenül kapja el a vírust –, mintha fertőzött vízből készült tápszert kapna.



Dolgozni vagy szoptatni?



Magyarországon az elmúlt tíz év folyamán ötven százalékkal nőtt a kizárólag szoptatással táplált újszülöttek száma. Ez nemzetközi összehasonlításban is elég jó eredménynek számít, és egyáltalán nem volt egyszer? elérni. Ennek oka, hogy Magyarországon is jellemző volt az ötvenes évektől a nők tömeges munkába állása, s a csecsemőket ezért hamar elválasztották. Így felnőtt egy olyan generáció, amelyet újszülöttként nem, vagy csak alig szoptattak, ami a következő nemzedékre is kihatott, mivel ők ezt a mintát vitték tovább. Hamarosan megjelent az a nőideál, amelyik nem szoptat, a testét elsősorban nem anyai szerepének betöltésére szánja. A nők jó része félti a mellét: ha anyává is lett, nem mer szoptatni. Inkább visszamegy dolgozni, akár egy igen monoton munkába is, mert kell a fizetés, vagy mert nem bírja az otthonlétet. Ezt a nézetet népszerűsítette a tápszerforradalom, amikor is a rendszerváltás időszakában a tápszergyártó cégek igen intenzíven betörtek a piacra. Ez a jelenség ebben az időszakban az egész régióra jellemző volt. Mindennek tükrében különösen örvendetes tény, hogy az anyák többsége szoptatni kívánja gyermekét – mondja az elnöknő.

Senkit sem szabad kényszeríteni, hogy szoptasson, hanem meg kell győzni az édesanyákat arról, hogy tápértékénél fogva szükséges a kicsinek az anyatej, és elengedhetetlen a szoptatással járó meghitt, szoros kontaktus is.



Fontos a tapasztalatcsere



Van, aki úgy gondolja: nem elég a szándék, mert ő bizony nem tud szoptatni, esetleg nincs teje stb. Sok esetben nehéz eldönteni, hogy az anyuka valóban fizikálisan nem alkalmas a szoptatásra, vagy csak az első nehézségeken akadt fönn: azt hiszi az első tejbelövés sokszor fájdalmas élményétől, hogy a szoptatás ezentúl mindig kínzó fájdalommal jár majd. Ezen a területen igencsak elkelne a szakszer? segítség a fiatal anyukáknak. 

Nemzetközi kimutatások alapján a nők 98 százaléka fizikálisan alkalmas a szoptatásra, tehát mindössze 2 százaléknál fordul elő, hogy konkrétan nem tudja a melléből anyatejjel táplálni a gyermekét. Ennél jóval magasabb arányban vallják, vélik az anyák, hogy alkalmatlanok a szoptatásra. Ezért van óriási felelőssége az egészségügynek. Mindenhol el kellene terjednie annak a gyakorlatnak, hogy szülés után a babát rögtön az anya mellére lehessen helyezni. A csecsemős nővérek pedig türelemmel, hozzáértve vezessék rá a mamát a szoptatás megfelelő technikájára. Figyelembe kell venni, hogy a szülést követően pszichésen különösen érzékenyek az anyák, elég csak durván hozzányúlni a frissen belövellt, érzékeny mellekhez, már elmehet a kedvük a szoptatástól, és az egészből valami fájdalmas procedúra marad meg. Egy hozzáértő beszélgetés, esetleg a baba gyakoribb mellre tétele az első belövellés idején feloldhatja a kezdetben jelentkező problémákat. A tejtermelés hamar beáll a fogyasztás szintjére, s ahhoz hosszú távon is alkalmazkodik.

Jó, ha a hazakerült anyuka kapcsolatot tarthat tanácsadó szolgálattal, s azt sem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos szerepet töltenek be az anyacsoportok, ahol tapasztalt anyukák segítik a kezdőket, mint ahogy azt régen családon belül tették az asszonyok. Nyugat-Európában több országban is kifejezetten erre szakosodott segítők, más néven szoptatási tanácsadók dolgoznak ezen a területen. A sikeres szoptatáshoz tehát elkel a megfelelő szakmai és baráti segítség.

Olvasson tovább: