Kereső toggle

Hiperaktív gyermekek egy hiperaktív társadalomban

Örökmozgó vidám srácok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mindannyiunk környezetében előfordulhatnak nehezen nevelhető, esetleg tanulási problémákkal küszködő nebulók, akik "nagyon mások", mint az átlagos gyermekek. Ők másságukat is másként élik meg, ezért az ő különbözőségüket nekünk – szülőknek, ismerősöknek vagy pedagógusoknak – a magunk számára kezelni, náluk pedig tolerálni, segíteni kell. A hathatós segítséghez elsősorban a hiperaktív tünetcsoport közelebbi megismerése és megértése szükségeltetik. Az alábbi beszélgetésből, melyet dr. László Zsuzsa klinikai szakpszichológussal folytattunk, az érintettek információkat kaphatnak a tünetekről és a gondok enyhítésének lehetséges módjairól. Egyebek mellett az is kiderül, hogy kik azok a fimóták. 



Nehezen kezelhető gyerekek. Kamaszkorukra szert tesznek néminem? önkontrollra 

– A nehezen nevelhetőség jól ismert jelenség a pedagógusok számára, akik nem tudják felvállalni a speciális hozzáállást kívánó bánásmódot, vagy a szülők számára, akik értetlenül tapasztalják, hogy "rossz", teljességgel kezelhetetlen gyermekük van. Miben különbözik a hiperaktív gyermek a rossztól? Melyek a hiperaktivitás tünetei, vagy inkább: kiket nevez Ön "fimótáknak"?

– A fi-mo-ta mozaikszó, amit a figyelemzavar, motoros nyugtalanság és tanulászavar szavakból tettem össze azért, hogy a hiperaktív tünetcsoportot megkülönböztessük magától a gyakran használt "hiperaktivitástól", ami csupán a túlmozgásosságra utal. A hiperaktív tünetegyüttest mutató gyerekre egy sajátságos biológiai állapot jellemző, ennek minden előnyével és hátrányával. Egy amerikai pszichológus találó mondása szerint a hiperaktív gyerekek "vadászok a földművesek társadalmában". Új ingerre, kalandra éhesek, kreatívak, aktívak, gyorsan átlátják a helyzeteket, azonnal képesek döntést hozni, dolgosak, önállóak, praktikusan ügyesek. Az iskola azonban olyan a számukra, mint amikor egy vadászt arra kényszerítenek, hogy egész nap csak kapálgasson és csöndesen figyelje, hogyan fejlődnek a növények. Az igen speciális nevelést igénylők számára az USA-ban minden körzet egy kijelölt iskolájában kiscsoportos oktatás folyik. Egy-két éves intenzív fejlesztés, illetve magatartás-módosítás után a tanulók visszakerülnek az eredeti tanintézetükbe.

Ezek a gyerekek a nehezen meghatározható normalitáshoz képest mások, ez a másság pedig gondot okoz nekik és környezetüknek egyaránt. A problémát ma a viselkedéskontroll és a viselkedésszabályozás olyan zavarának tekintjük, amelynek vannak biológiai alapjai. A fimóta gyerekek tünetei nem rosszaság vagy akaratgyengeség miatt alakultak ki! Ugyan nem kinőhető, de korrigálható másságról van szó, azonban a korrigálással is óvatosan kell bánni. 

– Kutatási eredmények bizonyítják, hogy fiúgyermekeknél gyakoribb probléma ez a tünetegyüttes. Mennyire tud segítséggé, vagy éppen hátráltatóvá válni a szülő–gyerek viszony? Mi a véleménye a verésről – kifejezetten az ő esetükben? 

– Valóban több fiú kerül kezelésre, mint lány. Elsősorban azért, mert ők inkább motorosan nyugtalanok, és ez a környezet számára mindig nehezebben elviselhető, mint amikor a figyelemzavar a vezető tünet. 

A hiperaktív gyerekkel nehéz együtt élni, mert ő általában nem úgy reagál az ingerekre, ahogy azt egy gyermektől elvárjuk: egyszerűen másként működik. Mint gondolati kapaszkodót ajánlom a szülőknek: ha egy felnőtt ember nem tud uralkodni magán, akkor nem jogos, hogy ezt egy éretlen kisgyerektől elvárja. Tudjuk, hogy a hiperaktív gyereknek az indulatkontrollja (önuralma) lassabban fejlődik, mint a többi kiskorúnak. A verés kifejezetten "ellenjavallt", mivel rengeteg káros hatása van. Például, ha a problémás gyermek olyan környezetben nő fel, ahol azt tapasztalja, hogy a dühöt ütéssel, veréssel kell levezetni, akkor ezt tanulja meg, agresszívvá válik. A büntetésre általában is igaz, hogy abból még nem derül ki, mi lenne a megfelelő viselkedés. A gyereknek nem magyarázni kell hosszasan, hanem megkérdezni, hogy tudja-e a szabályt, vagy hogy mit fog most csinálni – és akkor nem érhet bennünket az a meglepetés, hogy az adott cselekvést ugyan abbahagyta, de elkezdett egy még rosszabbat. 

– Az ilyen gyerek indulatos, hisztérikus magatartása esetén Ön milyen eszközöket lát célravezetőnek? 

– Az agresszív, ön- és másokat veszélyeztető magatartásra természetesen azonnal reagálni kell. Nagyon hamar célt érünk, ha képesek vagyunk nyugodtan, higgadtan, határozottan "kivonni őt a forgalomból", például küldjük be a szobájába, amíg megnyugszik. Nem szükséges, hogy ez büntetés legyen számára. Játszhat, sőt segíthetünk neki keresni valamit, amivel meg tudja nyugtatni magát. A cél az, hogy megértse, lehet dühös, de nem fordulhat elő, hogy emiatt mások szenvedjenek. Ha ilyen esetben segítünk neki az állapotát azonosítani, és megmutatjuk a lehiggadás módját is, a gyerek boldogan megtanulja, mert ő is szenved az indulataitól, de esetleg eddig még igazi segítséget a megoldásra nem kapott. Ha már nyugodt, akkor kérdéseken keresztül ellenőrizzük a gyerek tudását: érti-e a helyzetet, és tudatosítsuk benne, hogy van jobb megoldás. 

Világosan, röviden fogalmazzuk meg az elvárást (a "Légy jó!" bizonytalan, megítélése nagyon szubjektív), és következetesen kérjük tőle számon. De egyszerre csak egy dolgot próbáljunk megváltoztatni nála, mert arra a gyerek is oda tud figyelni. Így később már elég a szabályra utalni, és a gyerek tudni fogja. (Például a szabály az, hogy a testvért megütni tilos, de még viszszakérdezzük, hogy megjegyezte-e.)

Természetesen sokféle tanács adható a szülőknek, mert a hiperaktív gyerek szinte semmit sem a hagyományos módon csinál. Fontos ugyan a kiegyensúlyozott családi háttér vagy a feszültségmentesen induló reggelek, de valójában a szülőnek meg kell tanulnia, miben speciális a gyermeke, hogy megértse, mikor miért viselkedik az adott módon. Akkor már előre elgondolhatja, hogy mikor miként fog reagálni. Például a legtöbb hiperaktív gyerek szülője már előre fél és ideges, ha orvoshoz vagy vásárolni kell menni, ezért ingerültebb a gyerekkel is, a feszültség pedig átragad. Érdemes hát jó előre felkészülni az eseményekre, és akár sportszatyornyi játékot, ropit vinni magunkkal az orvosi rendelőbe. A lényeg, hogy a kellemetlen várakozást próbáljuk elviselhetőbbé tenni számára. Ne ilyenkor neveljük meg a gyereket, amúgy is rossz a közérzete, ne terheljük még jobban! Vásárlásnál pedig érdemes vele tisztázni, hogy mi lesz a dolga. A legtöbb hiperaktív gyerek szeret dolgozni, szívesen segít hozni a lisztet, tejet.

Akinek hiperaktív gyereke van, az nem tehet úgy, mintha nem az lenne, mert a gyerek úgysem hagyja erről megfeledkezni. A hiperaktivitás azonban annyi pozitívumot is hordoz magában, hogy aki elfogadja a gyermekét és "kitanulja", annak nagyon sok öröme lehet benne. Okosak, jó kedélyűek, jó a humoruk, segítőkészek, barátságosak, ötletesek. 

– Említette a pedagógus személyiségének súlyát a hatékony nevelésben. Melyek a legfőbb nevelői szempontok az ilyen speciális eseteknél?

– Ezek a gyerekek normál iskolai közösségben oktathatók! Bár húsz fő fölött három fimóta jelenléte már nagyon sok. Egy biztos, egy ilyen gyerekhez külön készülni kell. Azonnali és kíméletlen kontrollja a tanárnak, a nevelői munkának. Meghatározó számára a pedagógus személyisége, akinek nem baj, ha jó humora van, és nyugodt az alaptermészete. 

Nézzünk néhány sarkalatos osztályzási, számonkérési problémát. Például a fimóták többnyire képtelenek a kötött írásra. Ideális lenne, ha már korán megtanulhatnának számítógépen, írógépen írni, és azt használhatnák is. 

Testnevelésórán igazán remekelhetnek. Nagy a mozgásigényük, gyorsak, szeretnek esni, futni, a túlzott testi közelség viszont zavarhatja őket. Finommotorikájuk gyengeségét a nagymozgásukban mutatott tehetségük ellensúlyozza. 

Ültessük őket a szemünk elé, és engedjük, hogy olykor felálljanak, esetleg kicsit mást csináljanak. Padtársuk jó modell legyen, aki nem zavarja őket. Fogadjuk el, és segítsük őket a környezet biztos rendjével, sorozatosan ismétlődő cselekedetekkel (rutinnal). Magyarázatunk hozzájuk legyen picit lassúbb, tagoltabb (részekre bontott, egyszerre csak egy fontos információval), a folytonos szemkontaktus elengedhetetlen.

– Végezetül: milyen jövő várhat egy hiperaktív felnőttre?

– Jól beilleszkednek a társadalomba, és sokszor nagyon sikeres emberekké válnak! Ha megfelelő családi háttérrel rendelkeznek, és jól választanak szakmát, – ahol nyüzsgés, szervezés, társasági élet van, ahol fontos a beszéd, a jó humor – akkor tudósok, művészek, kitűnő pedagógusok és üzletemberek válnak belőlük. 


A hiperaktivitás jelei

A magatartási gondokkal küzdő, nehezen nevelhető gyermekek problémáját sokan ismerik, de kevesen tudják kezelni. Speciális esetekről lévén szó, ezekkel a gyermekekkel helyesen kell tudni bánni: nem véletlen, hogy ilyen esetekben a pszichológus legalább annyit foglalkozik a szülővel, mint annak csemetéjével. Megfelelő bánásmóddal ezek a nyughatatlan gyermekek nemcsak nevelhetőkké válnak, hanem komoly teljesítményre is képesek lesznek. A fimóta gyerekekre jellemző tünetegyüttes a következő:

A figyelmük pattog, össze-vissza csapong, de ezzel eredeti, újfajta megoldásokat képesek találni.

Jó az emlékezőképességük, de csak a számukra lényeges dolgokban. Évekre visszamenőleg emlékeznek apróságokra, de a számukra fontos dolgokat gyakran elfelejtik, például a lecke felírását.

Globálisan közelítik meg az adott problémát, ezért hamar átlátják a helyzetet, de hajlamosak a felületességre. Gyors a felfogóképességük.

Napi tevékenységben feledékenyek, más oldalról impulzívak, tehát gondolkodás nélkül cselekszenek. Ami a figyelem középpontjába kerül, az tapad… Szerencsés esetben ez a tananyag. 

Állandóan izegnek-mozognak, és kontrollálatlanul, rengeteget beszélnek. A serdülő vagy a felnőtt már képes nyugton maradni, de belső feszültsége így is megmarad.

Figyelmük nem köthető le hosszú ideig az őket nem érdeklő dolgokban. De képesek megosztani a figyelmüket, olyannyira, hogy zenehallgatás mellett jobban megy nekik a tanulás.

Kiváló önmegfigyelők! Meg tudják fogalmazni, hogy mire nem tudnak figyelni, és milyen segítségre lenne szükségük. Ki kell használni!

Érzelmileg infantilisak, kiszolgáltatottak. Csak annak dolgoznak, akit szeretnek. Ezek a gyerekek a tanárnak tanulnak, és a későbbiekben is ilyenek maradnak. Ha megérzik, hogy valaki nem fogadja el őket, annak pokollá teszik a mindennapjait. Azt is mondhatjuk, hogy extrém módon extrovertáltak, szociálisan érzékenyek. A környezetük visszajelzéseinek túlságosan is kiszolgáltatottak. A tünetcsoportból következik, hogy a tanulással komoly gondjuk van, holott minimum átlagos intelligenciájúak, és gyakori közöttük a magas intellektus! 

A kudarcélmény agresszívvá teheti őket, amely újabb problémát hoz elő. Többnyire 6-7 évesen elküldik őket iskolába. Hiszen okos, kíváncsi és rendkívül nyitott már az óvodás fimóta is. A gond igazából akkor kezdődik, ha a hiperaktív gyerek nem akar dolgozni, a szabályokat pedig nem tartja be, tehát nem iskolaérett. Átlagosan két évet késnek a beilleszkedéssel.


Dr. László Zsuzsa 1977-ben szerzett óvónői, majd 1984-ben pszichológusi diplomát. 1986-tól az Egyesült Államokban krónikus elmebetegeknél mozgásanalízist végzett, később ebből doktorált. Amerikában pszichológusként is dolgozott egy speciális iskolában, ahol magatartásproblémás gyerekek nevelésével, oktatásával foglalkoztak. 1993-ban jött vissza Magyarországra, ezután egy családsegítőben, majd egy iskolában dolgozott. 1995 óta a Fimota Bt. keretében magánpraxisa van. 1997-ben megírta Az örökmozgó gyerek cím? nagy siker? könyvét. A sok kis izgő-mozgó kezelésén túlmenően a szülőket megtanítja arra a sajátos szemléletmódra, neveléstechnikára, amellyel segíteni tudják gyermekeik társadalmi beilleszkedését. A pedagógusok számára Gyakorlati pszichológia a pedagógiai munkában címmel akkreditált továbbképzést tart.

Olvasson tovább: