Kereső toggle

Túlzott teljesítményelvűség

A depressziót a férfiak viselik nehezebben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A depresszió egyre inkább népbetegséggé válik a fejlett országokban – olyannyira, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzése szerint 2020-ra a kóros kedélyállapot a második munkaképtelenséget okozó betegségnek fog számítani a fejlett világ amúgy is öregedő és csökkenő lélekszámú társadalmaiban. A pszichés zavarok a legfontosabb egészségi problémát jelentik világszerte a negyvenöt évnél fiatalabb népesség körében. Ez a probléma egyfajta gazdasági bombaként ketyeg, hiszen az érintettek ellátása és a munkaerő-csökkenés igencsak megterheli majd a központi költségvetéseket. 

A megelőzés jegyében a WHO a 2001. évet a lelki egészség évének nyilvánította, s a világszervezet égisze alatt számos prevenciós program indult, megelőzendő a lelki betegségek kialakulását. A SOTE Magatartástudományi Intézetében szerdán megrendezett sajtótájékoztatón az is elhangzott: az elsődleges megelőzés fő terepének a középiskolát tekintik, ahol a diákokkal a megfelelő probléma- és kudarckezelési módszereket szeretnék megismertetni. Az immár kortünetnek számító depresszió kialakulása szorosan összefügg az emberek elmagányosodásával, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen közegben él a veszélyeztetett egyén: szükségessé vált a különféle szervezetek bevonásával vagy létrehozásával a közösségi kohéziót minden szinten erősíteni. Elhangzott az is: a megelőzés költségei sajnos ma hiányoznak a hazai egészségügy-finanszírozó rendszerből.

A magyarországi adatok kapcsán Kopp Mária intézetvezető felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg a lakosság közel tíz százaléka szenved enyhébb vagy súlyosabb depresszióban. Különösen veszélyeztetettek a leszakadó rétegek: az iskolai végzettség és a foglalkoztatottság függvényében alakul a kedélybetegek száma, óriási különbség van az alsó és felső szociális rétegek között. 

A depresszió élettani kockázati tényező: szenvedélybetegségek, közvetve pedig szív, érrendszeri és daganatos megbetegedések előidézője. A mi kultúránkban általánosan elfogadott szorongásoldó eszköznek számít a cigaretta, az alkohol, s mindez párosulva a mozgásszegény életmóddal, tragikus egészségi állapotot eredményez. A professzor asszony hangsúlyozta, hogy a leszoktató terápiák és kampányok mindaddig nem lesznek eredményesek, amíg csak a tünetekkel, s nem a dohányzás (alkoholizálás) mögött húzódó pszichés problémákkal foglalkoznak. Hozzátette: igencsak aggasztó, hogy a fiatal nők körében vészesen növekszik a dohányosok száma. Mucsi István belgyógyász szakorvos mindehhez hozzáfűzte: a praxisa során előfordult esetek túlnyomó többsége pszichés zavarokra vezethető vissza. Munkacsoportja tehát azon dolgozik, hogy a tünetekre koncentráló orvoslásban és orvosképzésben végre teret nyerjen egy komplexebb szemléletmód, amely nem kezeli külön a betegek testi és lelki állapotát, s pszichoterápiás módszereket is alkalmaz.

Kopp Mária külön felhívta a figyelmet a magyar férfiak lelkiállapotát és halálozási arányát tükröző adatokra: a 45–64 éves férfiak közül ma többen halnak meg évente, mint az 1930-as években. Ennek hátterében lelki tényezők és mintakövető, helytelen szokások egyaránt megtalálhatók. Egy 1995-ben végzett hazai felmérés szerint a 16 évesnél idősebbek között a férfiak 12,1, a nők 14,5 százaléka klinikailag depressziósnak tekinthető. Ezen belül a diplomás és érettségizett depressziósok 6, illetve 7 százalékos arányán messze túltesz a szakmunkások és képzetlenek közel 17, illetve 26 százalékos aránya. Kimutatták: az érettséginél magasabb végzettségű, 75 évnél fiatalabb férfiak halálozási aránya 9,3 ezrelék, míg a nem érettségizettek között 16,6 ezrelék. Az utóbbi a harmadik világra jellemző arány, az előbbi a rossz nyugat-európai átlagnak felel meg. Különösen a férfiaknál tapasztalták azt, hogy a depresszió enyhe formája kétszeresére, súlyos változata négyszeresére növeli a tíz éven belüli halálos infarktus veszélyét – még akkor is, ha nincs káros szenvedélye vagy szív és érrendszeri megbetegedése az illetőnek. 

Lapunk kérdésére Kopp Mária egyebek közt elmondta: több okból nem ért egyet azzal a megállapítással, hogy a magyarok különösen hajlamosak lennének a depresszióra. Egyrészt azért, mert ez a megállapítás, ha sokat hangoztatják, önbeteljesítő jóslatként is működhet. Másrészt és legfőképp azért, mert nem igaz az állítás: a leszakadó rétegekhez tartozók lelkiállapota ugyan aggasztó, viszont bizonyos társadalmi rétegeknél éppenséggel javulás tapasztalható. Nemzetközi összehasonlításban sem támasztják ezt alá az adatok, például az öngyilkosságok tekintetében az osztrákok vagy a németek nem egyszer megelőztek minket. Az viszont megállapítható, hogy a magyarok másokhoz képest nehezebben viselik a frusztrációt, teljesítményelv?bbek, magasabbak az elvárásaik önmagukkal szemben. Ez a "magyar virtus", bizonyítani akarnak, de míg az ötvenes-hatvanas években ez az ambíció kimerülhetett a magyar sportteljesítményekben, addig mára uralkodóvá vált a pénzközpontú szemlélet: az viszi valamire, aki mindenek előtt anyagilag jól boldogul. A nálunk szerényebb viszonyok közt élő görögöknél vagy oroszoknál például megfigyelhető, hogy többnyire könnyebben elfogadják a helyzetüket, és kevésbé akarnak bizonyítani – fűzte hozzá a szakember.

Olvasson tovább: