Kereső toggle

Az előítéletek nem szüntethetők meg

A test és a lélek birtokba vétele

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A globalizáció kísérőjelenségei, az emberen kívüli és belüli határok átalakulása, átjárhatóvá válása, a kulturális sokszínűség volt a központi témája az idei "Pszinapszis 2001" cím? kulturális rendezvénynek, melyet jeles szakemberek közreműködésével immár minden évben megrendeznek az ELTE pszichológus hallgatói. Az előadások és műhelyfoglalkozások során a különböző típusú előítéletekről, a nők egyenjogúságáról, az etnikai vagy szexuális kisebbségekről, az identitás kérdésköréről éppúgy szó esett, mint a módosult tudatállapotokról: a hipnózisról, az álomról, a drogról, a pszichodrámáról, illetve a pszichológia határairól. Láthatóan ez utóbbi témákat övezte a legnagyobb érdeklődés.

Az előítéletek vonatkozásában többek közt elhangzott az is, hogy a társadalom egyes csoportjaival kapcsolatos, ősrégi negatív sztereotípiák gyakorlatilag kiirthatatlannak bizonyulnak: ilyen például a nőkkel és egyes vallási vagy etnikai kisebbségekkel szemben tapasztalható ellenérzés. Viszont igen könynyen gerjeszthetők a lappangó módon mindig jelenlévő, gyakran egyik generációról a másikra öröklődő előítéletek, s ebben óriási a mindenkori hatalomgyakorlók felelőssége. Kimutatható, hogy egyes sztereotípiák akkor változtak meg, amikor a szélesebb társadalmi közeg átalakult: a társadalmi munkamegosztás megváltozása például enyhítőleg hatott a nemek közti hátrányos megkülönböztetésre is.

A munkamegosztás átalakulása csak része a 20. század második felétől felgyorsult gazdasági-társadalmi folyamatoknak, melyeket tudvalevően a hagyományos közösségek felbomlása kísért. Az egyén ezeknek a közösségeknek (család, falu, társadalmi réteg, egyház, nemzet stb.) a tagjaként határozta meg magát, mára viszont elveszítette ezeket a kapcsolódási pontjait. Korunkban megváltozott az identitás jellege: felértékelődött az individuum, s legfőképpen a test szerepe. Miközben a kollektív identitás minden eddigi formája eltűnik, vetette föl előadásában Erős Ferenc szociálpszichológus, aközben a személyes, intim szféra közügygyé válásának lehetünk tanúi: megdőlnek a korábbi tabuk és közösségi normák, így köztémává vált a szex is, megtörténik a test teljes birtokba vétele. Az egyén maga kreálta identitása külső támpontok híján személyes, "mikro" történeteken alapul, és új, mesterséges határok és védőgátak épülnek ki a megerősítésére – az önvédelemben benne foglaltatik a mássággal szembeni bizalmatlanság is. A modern társadalomtudományok képviselői egyenesen a – mindenkori társadalmi viszonyok produktumaként tekintett – test hatalomba vételéről beszélnek. S ebben az értelemben a test, illetve a testtel való bánásmód feletti uralom és ellenőrzés megszerzése (legyen szó akár a reklámok erejéről, akár a munkaadó elvárásairól) egyben a lélek feletti rendelkezést is biztosítja.

A homoszexualitásról rendezett kerekasztal-beszélgetésen sok szó esett a hagyományos nemi szerepek megváltozásáról, így a résztvevők értelemszerűen kitértek a heteroszexuális kapcsolatok mai állapotára is. Lux Elvira szexológus harmincéves praxisa alapján úgy látja, a mai házasságok 90 százaléka szexuális okok miatt megy csődbe. Nagyon fejletlen ugyanis a társadalom szexuális kultúrája, fejtegette, ebben a vonatkozásban a nemiséggel kapcsolatos alapvető ismeretek hiánya nehezíti az emberek életét, aminek nincsenek is tudatában. Megváltozott a fiatalok közti ismerkedés módja is, a lányok agresszívebbek, a fiúk visszahúzódóbbak lettek: előfordul, hogy egy egyetemista srác azért nem mer bemenni egy diszkóba, mert egyből tizenöt lány lerohanja. A férfiak egyszerűen nem képesek a mai nők mellett hagyományos értelemben vett férfiként viselkedni, a melegekkel szemben viszont elég agresszív érzülettel viseltetnek az emberek. Egyébként egy többször elvégzett hazai felmérés szerint 1991-ben a megkérdezettek 70, 96-ban már csak 30 százaléka ítélte el a homoszexualitást. Ezt a felmérést most is megismétlik a kutatók, s feltételezik, hogy az időközben bekövetkezett konzervatív-jobboldali fordulat befolyásolta az emberek toleranciáját. Takács Judit szociológus pedig úgy látja, nem várható a magyar társadalom általános toleranciaszintjének javulása mindaddig, amíg egy lakás életműnek számít. A toleránsabb nyugati társadalmak ugyanis már egy posztmaterialista stádiumban vannak, így nagyobb türelemmel viselik a másságot is – zárta a beszélgetést a szakember.

Olvasson tovább: