Kereső toggle

A Válasz kérdései

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az utóbbi néhány héten kulturális körökben meglehetős vihart kavart, hogy egy kormányközeli kuratórium Válasz címmel jövőre hetilapot szeretne indítani. A hajdanvolt újság szerkesztőinek leszármazottai közleményben tiltották meg, hogy az új lap a Válasz címet viselje. Érdemes hát megnézni, milyen is volt a "klasszikus" Válasz.

Az először 1934-ben kiadott Válasz a népi írók folyóirata volt. Ez a mozgalom a két világháború között bontakozott ki, eszmei és irodalmi irányzatként. Az első világháborús terület- és lakosságvesztés, valamint az ennek következtében beállt helyzet jó néhány értelmiségit arra kényszerített, hogy új nemzetstratégiákon gondolkozzon. A népi írók nem kapcsolódtak sem a polgári radikális, sem a liberális baloldalhoz, mégis sok tekintetben szocialista ideákat vallottak. Fő ügyüknek a magyar parasztság anyagi és szellemi nyomorának bemutatását tartották. Ilyen volt például Illyés Gyula Pusztulás cím? útirajza is. A hatalom igyekezett megnyerni magának a mozgalom vezéralakjait, de ők ezt elutasították.

A Válasz három évvel a népi írók debreceni zászlóbontása után indult el, ugyancsak a cívisvárosban. Az első főszerkesztő, Németh László gondolata volt a lapalapítás, ő írta az előszót is, amelyben a folyóirat célját bejelenti: "…A világ szorongat, nógat, faggat. Az országban lappangó életakarattól függ, hogy lehet-e folyóiratunkból száj, amelyen át a magyarság válasza végre felszakad."

A Válasz 1938-ig tartó első szakaszában igen változatos írások kaptak teret, közös nevezőként a társadalompolitikai törekvések (például a földreform) szolgáltak. 1935-től Sárközy György vette át a főszerkesztői stafétabotot. Nemcsak a népi írók írásai jelentek meg, de a Válasznak nagy szerepe volt a szociográfiai irodalom fellendítésében (ilyen m?fajú Illyés Puszták népe cím? munkája vagy Féja Géza Viharsarokja; ez utóbbiért el is ítélték a szerzőt). Helyet kapott a szépirodalom, a publicisztika és – bár a két folyóirat szerzői között voltak átfedések – a Nyugatból kimaradó társadalmi és szociális gondokról szóló írások is. A főszerkesztő Sárközy György zsidó származása miatt a nyilasok áldozata lett 1945-ben (az Erzsébet körúton ma is emléktábla őrzi nevét).

1946 októberében özvegye, Sárközy Márta anyagilag támogatta a Válasz újbóli megjelenését, amelyben olyan nevek jelentek meg, mint például a költő Jékely Zoltán, Szabó Lőrinc, Vas István, Weöres Sándor, a prózaíró Kodolányi János, Németh László, Veres Péter vagy az esszéíró Sőtér István és Cs. Szabó László. A fiatal nemzedék közül is sokan innen indultak (Kormos István, Lator László, Sarkadi Imre). A Válasz második korszaka sem volt hosszú élet?: a kommunista hatalom 1949 júniusában megszüntette a népi írók nagy hatású, a Horthy-rendszerrel is szemben álló orgánumát.

A jövő kérdése, hogy feltámad-e a lap, és az is, hogy milyen kérdésekre fog választ keresni.

Olvasson tovább: