Párhuzamos reggelek

Mert mi is a tévé tulajdonképpen? Időnk rablója, gyermekünk villanypásztora,
szemétkapu, amelyen minden szenny gátlás és köszönés nélkül jönne be…, avagy a
tudás fekete kockája, teli hasznos információkkal; művel és meghatódni tanít, s
csak mértéken felül árt, akár a kellő vitamin és a nyomelem?

A válasz "igazándiból" (korai Fidesz-szólás) még nem érkezett meg – bár
tanult s a szót jól forgató személyek sűrűn cserélnek róla eszmét. Addig is
naponként, sőt: óráról órára kell dönteni. S ha szülő az ember: tegye időben
– míg megteheti.

Itt vannak például a reggeli műsorok. Hajdan, kevéssel azután, hogy a hétfő tévétlen(!)
volt – a csipás szemek a harsogóan friss, izgalmas és azóta is utolérhetetlen Naptévére
nyíltak.

Földindulásokkal teli idők voltak persze, egy egész világrend dőlt össze éppen. Könny?
volt forró témát, késhegyig menő ellentétet találni. Sajnos e nyerő csapat – üzleti
okokból – kisebb, majd még kisebb kábelcsatornára költözött, elérhetőségével
együtt szűkült a befolyása is. A három nagy országos adó viszont kész betölteni
az űrt, egyelőre változó sikerrel. Elismerjük viszont, hogy megvan az aspiránsoknál
is észlelhető egyfajta derék igyekezet, a szakirodalom átfogó ismerete, valamint az
újítás-újulás vágya.

1. Sunshine-reggae

Az RTL-en egész évben balatoni a nyár. A díszletek rikító színekben pompáznak,
szintúgy (kívül-belül) a műsorvezetők, akár a halak a tropicariumban. A tempó
imponáló. A témák gyorsan forognak. A könnyed poén- és kacajzuhatagban időnként
frizurák és saláták keverednek be a sztárok és a kutyás nagymamák közé –
politika viszont soha: ez alapkoncepció. Tán hogy a day reggele happy legyen...

2. Magyar Közlöny

A Magyar 1-en ezzel ellentétben a nyakkendősökön a hangsúly. Korábban még inkább:
pártemberek fakó monológjai, a néző szelíd, kormány általi (vagy ilyen érzetet
keltő) győzködése. Ám az utóbbi időben történt valami. Színesedtek a felöltők
és a háttérfények, szaporodnak a kormánybiztosok és a helyettes államtitkárok önigazolásait
megakasztó közbekérdezések, sőt könnyebb fajsúlyú népszórakoztatók (például
popzenészek) is begyűrűztek a stúdióba. Velük már néha tegeződnek is, amit látva,
tán további görcsoldást, finom balanszigazítást remélhetünk.

3. Laptoptár

A tv2 hibridje az előbbiek közti mezsgyén próbál talajt fogni. Bizony itt érződik
leginkább a m?faj képlékenysége, s hogy ezzel maguk az alkotók is, igaz tisztességgel,
de napról napra küzdenek. Nem nagyon sikerült eldönteni, ki és mit akar itt. A főporondon
(egy kevéssé ízléses ülőgarnitúra és ennek félresikerült háttere) aktuális
politikusok, nyugati pletykarovatokból kuncogva csemegéző, kuncogó publicisták; miközben
a b-színpadról (egy hátsó macskaasztalról) laptopos számtechszakkörösök kérnek
szót: mondják, amit leltek a neten, meg ami erről eszükbe jut momentán. Van ebben is
hasznos tudnivaló, nem is kevés…, ám a két színpad között néha elfogy a lényeg
s a néző türelme.



Találni tehát reggelire valót a tévében. Ám a fellelhető élmény – egyelőre –
a jól ápolt konyhában elfogyasztott, kiadós és nyugodt étkezésnek nem képes nyomába
szegődni.