Kereső toggle

Kondigép helyett házasság

A hosszú élet titka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Gyakran elgondolkodom azon, hogy ha a fitneszőrültek a szabadidejüknek nem több
mint tíz százalékát – mondjuk napi húsz percet – a házasságuk izmosítására
fordítanák a testük helyett, háromszor akkora hasznot hajtanának az egészségüknek,
mintha ugyanezt az időt a szobabiciklin pedálozva töltenék el." (John Gottman)

John M. Gottman és Nan Silver A boldog házasság hét titka cím? művének megjelenésével
új módszer született a házasságterápiák történetében. A hagyományos
konfliktusmegoldáson alapuló házasságterápiák szerint, ha megtanulunk sokkal érzékenyebben
kommunikálni, és elsajátítjuk az aktív hallgatás technikáját, azzal megvédhetjük
a házasságunkat. Ezzel szemben Gottman úr azt állítja, hogy a mély barátságon
alapuló elkötelezettség a jó házasság alapja.

"(…) Amikor szembesültem a saját adataimmal, látnom kellett a nyers tényeket: ha a
pároknak sikerül kedvesebben elmondani a másiknak, hogy valamivel elégedetlenek, azzal
ugyan csökken a vita közben átélt stressz, de ahhoz már nem elég ez az erőfeszítés,
hogy új életet pumpáljon a házasságukba."

A könyv kétségkívül meglepő és bátor írás egy olyan társadalmi atmoszférában,
ahol

a sokféle, párkapcsolatainkat befolyásoló ideológiák versenyében a házasság
rohamos léptekkel kezd lemaradni. Gottman úr sziklaszilárd meggyőződése, miszerint a
jó házasság érték, magas minősége pedig akár hosszú évtizedeken át is megőrizhető,
furcsán hathat azok számára, akik – talán a korábbi generációk példáján a házasságból
kiábrándulva – a régebben még "alternatív párkapcsolatok"-nak nevezett, ma már
viszont teljesen normálisnak, elfogadottnak tekinthető együttélési formák (élettársi
kapcsolat, nyitott házasság, együtt járás) mellett törnek pálcát.

Gottman úr és munkatársa sok száz pár életét tanulmányozták, mire sikerült
megfejteniük az érzelmileg intelligens házasságok titkát. Nyilvánvalóan sokféle típusú
házasság létezik, de a boldog párok hét fontos dologban hasonlítottak egymásra. A
boldog párok valószínűleg nem tudatosan alkalmazták a m?ben kifejtett hét
alapelvet, de tény, hogy mindannyian megtették. A boldogtalan párok esetében pedig
egy, általában pedig több alapelv hiányzott…

"Miért vagyok annyira biztos benne, hogy ez a módszer mindenki házasságának a hasznára
lesz? Azért, mert a többi módszerrel ellentétben az enyém azon alapul, hogy tudom,
mitől sikeres egy házasság, s nem azt kutatom, hogy mitől jut kátyúba."

A gyakorlati útmutatásokkal tűzdelt fejezetek tizennégy év kutatómunkáját rögzítik.
A hazájában nagy feltűnést keltő kötet Daniel Goleman, a neves amerikai pszichológus,
a Psychology Today cím? szaklap társigazgatójának ajánlásával jelent meg.



Miért őrizzük meg a házasságot?



A szerzőpáros munkája azért is újdonság, érvelésük a házasság pozitív voltát
illetően azért is megnyerő, mert a hagyományos házasságkutatásoktól eltérően először
végeztek el a házastársak közti interakciók megfigyelése mellett szigorúan tudományos
vizsgálatokat is. Az általuk megfigyelt hétszáz (!) pár szervezetének fiziológiai
faktorait hosszú éveken át nyomon követték (szívritmus, pulzus, verejtékezés, vérnyomás,
immunfunkciók). A kapott eredmények az immunitás területén mindenképpen figyelemre méltóak.

A házasságkutatók már évekkel ezelőtt kimutatták, hogy a boldogtalan házasság
durván 35 százalékkal növelheti meg annak a valószínűségét, hogy megbetegszik az
ember. (Lois Verbrugge és James House már korábban megállapították, hogy a viharos házasságban
élő emberek sokkal gyakrabban szenvednek influenzás, megfázásos betegségektől.)

A fehérvérsejtek az immunrendszer legfontosabb fegyverei. Gottman és Silver kísérletei
kapcsán bebizonyosodott, hogy a boldog kapcsolatban élő férfiak és nők vérében a
fehérvérsejtek száma gyorsabban növekedett egy esetleges külső támadás hatására,
mint azoké, akik kapcsolatukat illetően nehéz időket éltek. Az immunrendszer egy másik
fontos védelmezője az úgynevezett "természetes killersejt" pedig hatékonyabban működik
a szerető házasfeleknél. A nevéből adódóan (angol: killer – gyilkos) ez a sejt is
hadakozik: elpusztítja a test fertőzött vagy elrákosodott sejtjeit, s meggátolja a
mindenkiben jelenlévő tumorsejtek szaporodását. A jó házasság tehát azzal is óvja
az ember egészségét, hogy közvetlenül támogatja az immunrendszert. A fiziológiai
vizsgálatok nyomán egyértelműen kiszámítható, hogy a házasságban élő emberek átlagosan
négy évvel tovább élnek, mint azok, akik elváltak – állítja a szerzőpáros.



Salátaöntet – a megismerésben erő rejlik



A gottmani program arra az egyszer? igazságra épül, hogy a boldog házasságok mély,
elkötelezett barátságon, egymás részletekbe menő ismeretén alapulnak. "Mindez talán
unalmasnak hangzik, és úgy tűnik, hogy semmi romantika sincs benne. Nem ez a helyzet. A
barátság táplálja a romantika lángját, nem a bőkez? ajándékok, romantikus nyaralások,
mert ez az, ami megvédi az embert attól, hogy ellenséges érzelmei legyenek a másikkal
szemben."

Az érzelmileg intelligens házaspárok igen jól ismerik egymás világát. Ahogyan ismerünk
egy tájat, s a legapróbb részleteket is be tudnánk rajzolni a róla készült térképünkbe,
ugyanúgy ismerjük társunk legapróbb tulajdonságait is. A szerzőpáros által készített
hatvan (!) pontból álló tesztkérdés segít az olvasónak felmérni, milyen mértékben
ismeri társát, s olyan területekre is felhívja a figyelmet, amelyről talán sohasem
gondolkodtunk.

Ha mi rendeljük meg társunknak a salátát, tudjuk-e milyen öntetet kell rá kérnünk?
Tudjuk-e, mitől fél, és miben reménykedik házastársunk? Ha nincs otthon, tudjuk-e,
melyik a kedvenc műsora és mikor kezdődik, hogy fel tudjuk venni videóra? Tudjuk-e,
mostanában milyen stresszhelyzetekkel kerül szembe? Ismerjük-e alapvető életfilozófiáját?
Van-e elképzelésünk arról, hogy milyen lenne számára az ideális állás? Miben
szeretne fejlődni, javulni az életben? Ismerjük-e azokat a stresszes és fizikailag is
nehéz időszakokat, amelyeket túlélt és legyőzött?

Gottman állítása szerint ha nincs ilyen "szeretet-térkép" a fejünkben, nem
ismerhetjük igazán a házastársunkat. Még akkor sem, ha nem rosszindulatból, hanem
figyelmetlenségből hanyagoljuk el ezeket az egyszer? hétköznapi pillanatokat (például
a salátaöntet kérdése), mint ahogy az a vizsgálatokban résztvevő házaspárok többségénél
is így történt.

De szerethetünk-e igazán valakit, akit nem ismerünk jól? Azok a párok, akik a legapróbb
részleteket is ismerik egymás életében, sokkal jobban meg tudnak birkózni a stresszt
okozó eseményekkel és konfliktusokkal. A megismerésből szeretet, a szeretetből pedig
erő fakad – állítja Gottman.



Vécéülőke – P. S. I love you!



A legtöbb házasságkutató egyetért abban, hogy a házastársi konfliktusoknak csak a
kisebb része (31 százalék) tartozik a megoldható konfliktusok csoportjába. Ezek azok
a problémák, amelyeket kellő kreativitással csakhamar meg lehet oldani. (Ilyen
konfliktus például az, ha János megígérte, hogy ő viszi ki a szemetet a lakásból,
de mostanában – egy nyomasztó munkahelyi konfliktus miatt – erről megfeledkezett.
Bella egyre dühösebb, mert reggelre iszonyú bűz terjeng a lakásban. Nyilvánvalóan
sokféle módon megoldást lehet találni – vagy Bella vállalja át ezt a feladatot is,
amíg elmúlik a munkahelyi feszültség, vagy kitesznek egy cédulát a hűtőre, amely
emlékezteti Jánost a kukakivitelre…)

A konfliktusok nagyobbik csoportját (69 százalék) az "örökös" problémák adják:
ezeket nem lehet megoldani, így állandósulnak, ami azt jelenti, hogy valamilyen formában
örökre életünk részévé válnak (tegyük hozzá: hacsak idő közben mi meg nem változunk
az adott területen). Ahogyan Dan Wile írta egyik könyvében: "Amikor az ember házastársat
választ magának… óhatatlanul beválaszt egy sorozat megoldhatatlan problémát is,
amelyekkel élete elkövetkező tíz, húsz vagy ötven évét kapcsolja össze."

Számos terapeuta véleménye ellenére Gottman azt állítja, hogy nem is kell feltétlenül
megoldani ezeket a házastársi problémákat ahhoz, hogy virágozzon a házasság. (Helga
a kiképző őrmester fegyelmével igyekszik rendet tartani. A legjobban az irritálja, ha
férje felhajtva hagyja a vécéülőkét, akkor is, ha csak egy másodpercig tartana
lehajtania magának. Ezt valahogyan a személye elleni sértésnek fogja fel. Ádám
azonban a megtestesült szórakozott professzor, aki még ennél fontosabb dolgokról is
megfeledkezik. Amikor már tizedszer Helgának kell lehajtania az ülőkét, kedélyesen
megemlíti férjének a dolgot. Erre a szokásos felháborodás a válasz: hogy lehet
ilyen apróságból ügyet csinálni! Majd Ádám kimegy a konyhába, készít Helgának
egy málnaszörpöt kárpótlásul. Legközelebb lehajtja az ülőkét – amíg újra el
nem felejti…)

Az ilyen párok megtanulták kedélyesen szemlélni egymás hibáit. Bár néha elegük
van, hogy társuk még mindig olyan, amilyen, bár néha csalódottak és ingerlékenyek,
bármilyen kérdésről is vitázzanak, azt az üzenetet közvetítik egymás felé, hogy
a hibáikkal együtt szeretik és elfogadják egymást.



A titkos álmok



A vizsgálatokban résztvevő boldog pároknál kivétel nélkül érvényesült az az
alapelv, miszerint fontosnak ítélték, hogy segítsenek a másik személy "titkos álmainak"
a megvalósításában. A szerzőpáros véleménye szerint minden emberben van egy listára
való vágyálom, melyeknek többsége még a gyermekkorból fakad (például képessé válni
nagy teljesítményekre, rendet tenni a dolgok fontossági sorrendjében, utazni, bocsánatot
kérni Istentől, felépíteni valami fontosat…)

Önmagában ezeknek egyike sem rossz, nem jelent veszélyt a házasságra, de sokan tévedésből
úgy ítélik meg, hogy a kapcsolat működése érdekében le kell mondaniuk ezekről a vágyakról.
Mások gyerekesnek tartják saját álmaikat, félnek, hogy társuk megvetné, kinevetné
őket. Ezért ezek az álmok a házasságkötés után eltűnnek a süllyesztőben. De
ezek a címkék sem változtatnak azon a tényen – állítja Gottman –, hogy az álom
továbbra is létezik, beteljesedésre vár, s gyakran álruhában – például újra és
újra viszszatérő "örökös" konfliktus formájában – ismét a felszínre tör.

"A boldog házasságokban a partnerek egymás céljaival is számolnak, amikor megkérdezzük
őket, hogy miről szól a házasságuk – írja Gottman. – Egy boldog házasságban
egyik fél sem ragaszkodik hozzá, vagy próbálja meg manipulálni a másikat, hogy adja
fel az álmát." Az élet azt követelheti, hogy egy időre fel kell adnunk egyikünk
vagy mindkettőnk rejtett célját. De a jó partnerek egy csapatot alkotva addig küzdenek,
míg mindkettőjük álma meg nem valósul. Ahhoz, hogy például társunk rejtett vágya,
a hegymászás megvalósulhasson, nem kell nekünk is azonnal vele együtt megmásznunk a
környékbeli legmagasabb hegyet. De támogathatjuk anyagilag, lelkesen meghallgathatjuk
élménybeszámolóit, kocsival várhatunk rá a célállomásnál… s végül boldogan
nyugtázhatjuk magunkban, hogy milyen jó, hogy ilyen álma van, hiszen magunktól sohasem
tudtunk volna meg ennyi mindent a hegymászásról.

A boldogsághoz szükséges többi gottmani elv a kötetből megismerhető. A könyvet –
rendhagyó módon – egy "hálaadó gyakorlat" zárja. "A judaizmusban főleg arra
használják az imát, hogy hálát adjanak Istennek. Mégis a vallás azt állítja, hogy
Isten nem kéri tőlünk, hogy vég nélkül dicsérjük vagy hálálkodjunk neki. Ezek az
imák azt a célt szolgálják, hogy segítsenek magunkban és társunkban felismerni
Isten keze nyomát, hogy észrevegyük, és hálásak legyünk az összes áldásért,
amit folyamatosan kapunk." Ugyanígy, kéri Gottman, egy teljes héten át legalább
naponta egyszer dicsérjük meg a házastársunkat. Vegyük észre, milyen hatása van
ennek őrá és saját magunkra. "Minél inkább érvényesülni fog a kapcsolatunkban a
hála szelleme és a dicséret, annál értelmesebb és teljesebb lesz a közös életünk"
– állítja a szerző, aki egyébként nem tartja magát vallásilag elkötelezettnek.

(John M. Gottman–Nan Silver: A boldog házasság hét titka. Vince Kiadó,
1995 Ft)

Olvasson tovább: