Kereső toggle

Internetfüggőség

Virtuális érzelmek, reális depresszió

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az internet hasznos dolog, és vitathatatlanul nagy segítséget tud nyújtani
mindaddig, amíg rabszolgájává nem válik a felhasználó. Akik már belekóstoltak,
tudják, mekkora élmény bekapcsolódni az úgynevezett chat, azaz kifejezetten a különböző
témájú beszélgetéseknek fórumot biztosító weboldalak folyamába. Ezek a virtuális
közösségek lehetővé teszik, hogy bárki a monitor előtt helyet foglalva társaságban
legyen, és gondolatokat cseréljen új emberekkel. A józanság viszont ezen a téren is
elengedhetetlen.

A chaten olyan beszélgetőpartnereket találhatunk, akiket ugyanazok a dolgok
foglalkoztatnak, és akikkel lényegében időkorlátozás nélkül – egy-egy téma
megbeszélése akár hónapokon, éveken keresztül is eltarthat – cserélhetünk véleményt,
tetszőleges hosszúságban és többnyire igen közvetlen stílusban. Magyar nyelven is
nagyon sok internetoldalhoz kapcsolódik úgynevezett fórum, legnépszerűbbek talán az
Index és az Internetto nyilvános csevegőoldalai.

A dolog egyik vonzereje, hogy az ember a nyilvánosság előtt lefolytatott beszélgetésben
nem feltétlenül a saját nevével, hanem bármilyen, önmaga által kitalált, úgynevezett
nicknévvel szerepel, így bárki eltitkolhatja a valódi nevét, korát, foglalkozását,
külső megjelenését, sőt a nemét is. Ugyanaz az ember szinte korlátlan számú virtuális
személyiséget hozhat létre, amelyekkel akár egy beszélgetésen belül több oldalról
támogathatja a saját véleményét.

A kutatások szerint különösen a magányos és a valódi élethelyzetekben
bizonytalanul viselkedő emberek élnek ezzel a szabadsággal, de amikor rádöbbennek,
hogy egy nemtelen, arctalan és létező személyiség nélküli társtól vártak olyanféle
törődést és szeretetet, amely csak egy valóságos személytől jöhet, az internettől
túl sokat remélő emberek nagyon is valódi csalódást és fájdalmat élhetnek át.



A csapda



Az újonnan bekapcsolódók eleinte úgy érzik, hogy kinyílt előttük a világ, a
kapcsolatteremtés térbeli korlátjai eltűntek. A dolog kevésbé fényes oldala, hogy
– nagyszámú mintán végzett felmérések szerint – a monitor előtt ily módon
rengeteg időt eltöltő emberek valós baráti és családi kapcsolatai elsorvadnak, hisz
egyre inkább a hálón folyó "események" kötik le őket, s mind kevésbé veszik
észre az őket fizikailag körülvevők szükségeit, érzéseit.



***



"…itt ragadtam. Először megfigyelőként a fórumokon, majd résztvevőként. És úgy
éreztem, számít, amit mondok (írok), tudtam segíteni másoknak – ami jó érzéssel
töltött el, sőt jó érzés még ma is, mert pozitív visszajelzést kapok. Jónak érezhetem
magam. De az ezzel eltöltött idő túl sok – gondolati és fizikális szinten egyaránt.
Elhanyagoltam a munkám (...) amelyhez számítógépet használok, tehát nem tehetem
meg, hogy kidobom. (...) Amikor megpróbáltam lecsökkenteni a részvételem, kábé 1 hétig
bírtam. De minden reggelem a leveleim elolvasásával kezdődik, és várom az időt,
amikor hosszabban olvashatom esténként a hozzászólásokat, fut az ftp-programom a zenék
letöltése miatt – és ezzel elmennek a délelőttök és az esték. Próbáltam már
lemondani a levelezőlistákat, de egész nap az járt az eszemben, miről mehet a szövegelés.
Rosszabb volt, mint amikor elolvastam. Eirinn"



***



"Csak még egy percet" – mondja gyakran a tipikus internethasználó a hitvesének
vagy a szüleinek, akiket már zavar a monitor előtt eltöltött hosszú idő. De mielőtt
észrevennék, a perc rendre egy vagy több órává válik – az őket körülvevő valódi
embereket és a tennivalókat egyre gyakrabban semmibe véve. Ez a kényszerérzés annak
a jele, hogy az internet az adott ember számára már nemcsak egy szórakozási vagy
ismeretszerzési forma, hanem függőség alakult ki nála. Hazai körökben sem
ismeretlen például az a jelenség, hogy a függő felhasználóknak a családi nyaralás
kapcsán elsődleges szempontjuk, vajon az adott üdülőhelyen a számítógép minden része
tökéletesen üzemel-e.



***



"Tudom, milyen szenvedni a netfüggőségtől, komolyan. Ezt csak az tudhatja, akit már
elkapott, és hidd el, hogy nem vagy még az utolsó fázisban. (Én kvázi az egész családomat,
munkámat és barátaimat elvesztettem. EZ NEM VICC!). De irtózatos szerencsém volt.
Megint egy leszokási fogadalom megszegésénél voltam, amikor feltűnt egy figura, aki
mintha én lettem volna. Valahogy úgy éreztem, mint aki átadja a stafétát, sőt be
kell valljam, hogy aljas módon írtam is neki leveleket, hogy én milyen forrásokból,
megfontolásokból érveltem. Hogy pont olyan legyen, mint én. És ő naivan, lelkesen
elkezdte… De nem ment volna másként. Emellett lehetetlenné tettem a visszatérésem
(nehéz elmagyarázni: röviden, ha visszamegyek, akkor nincs igazam, ha eljöttem, akkor
nekem lett igazam).

Egy igazi pszichiátriai eset voltam. De társaim közül (Homo informaticusok) a többség
így jár. Nekem az is nagy gondot okozott, hogy sokszor nem tudtam, mikor érkezhet válasz,
ezért folyamatosan »check«-eltem. (...) MZperX42"



***



Részben a gyorsuló kommunikáció okozza ezt a fokú függőséget, mert régebben,
mikor még csak postán keresztül lehetett levelezni, nyilván senki nem rohant le három
és fél percenként megnézni, hogy van-e valami a levelesládában.

Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy nem töltünk-e mi is túl sok időt a monitor előtt,
elvégezhetünk egy függőségi tesztet az internetaddiction.com címen. Itt működik
egy virtuális klinika is, ahol elektronikus levelek alapján vagy társalgószobákba
vonulva, illetve telefonon is gyors segítséget nyújtanak az angolul tudóknak. Ezen a
honlapon különféle felmérések, kutatások is hozzáférhetők a tárgyban.



Virtuális szerelmi kapcsolatok



Sok ember szenved attól, hogy partnerének egész személyisége megváltozott, mióta
felfedezte az internetet. Egyszerre csak zavartalan egyedüllétet igényel, amikor a számítógépet
használja, elhanyagolja egykor szívesen művelt, ház körüli tennivalóit, minden éjjel
későn fekszik le, a házaséletre soha sincs ideje, és kevésbé érdeklik partnere másokkal
való kapcsolatai. Az ilyen úgynevezett cyberözvegyek számára speciális tanácsadó
oldalt létesítettek a már említett honlapon. Az itt regisztrált netfüggő páciensek
53 százaléka számolt be komoly házassági problémákról, amelyek szorosan összefüggnek
az internetes kapcsolatokkal vagy a szexoldalak látogatásával. (A "cyberaffair"-ként
emlegetett kapcsolatok között köztudottan nem oly ritka a kevésbé plátói viszony
sem, amikor is a felek egymás irányításával önkielégítést végeznek a képernyő
előtt.) Gyakran megjelenik – az igazi mellett – a virtuális házastárs is, és az a
tapasztalat, hogy sokaknak az érzelmi életét jobban betölti egy ismeretlen, virtuális
partner (egy idea), mint a valódi. Régóta működő házasságok mentek már szét
ilyen virtuális kapcsolat miatt. Az már külön abszurditása a dolognak, hogy ellenőrizhetetlen
a weben megismert partner neme, így tudtán kívül válhat valaki akár homoszexuális
kapcsolat résztvevőjévé is.

Az erről szóló tanulmány rámutat, hogy a világhálótól való függésben azok a
legsebezhetőbbek, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi az illető, akik egyébként
is depresszióban szenvednek, hajlamosak a kóros aggódásra, kicsi az önbecsülésük,
vagy egy másik függőségből próbálnak éppen szabadulni.

Annak, aki úgy érzi, hogy egyedül már nem tud kiszállni, a hozzáértők azt ajánlják,
keressen fel egy szakembert. A netfüggőkkel ma már kifejezetten erre a területre
szakosodott pszichológusok, pszichiáterek növekvő hada foglalkozik a külföldi klinikákon,
az internet rohamos terjedésével pedig az ilyen típusú szenvedélybetegek száma várhatóan
emelkedni fog. Egy biztos: amíg a páciens a pszichológusnál ül, nem netezik…


1999 első negyedévében Magyarországon vélhetően mintegy 522 ezer
internetfelhasználó volt, szemben az előző évi 254 ezerrel.

Becslések szerint a hazai felhasználók száma egy éven belül eléri a másfél milliót.
A nagyarányú növekedésbe a kedvezőbb tarifaviszonyokon kívül belejátszik a domainnév
liberalizálása, a kábelen keresztüli internetcsatlakozás kibontakozó lehetősége
is, valamint a különböző hazai intézmények várható nagyszámú rácsatlakozása a
világhálóra.

Jelenleg még a hazai átlag internetező 20 és 30 év közötti városlakó, férfi,
egyetemet végzett, karrierje első lépcsőin áll, döntéselőkészítő, és jó jövedelmi
viszonyok között él.


Biztos lehetsz benne, hogy internetfüggő vagy, ha…



– A kutyádnak saját honlapja van.

– A kedvesed helyett a honlapját puszilgatod.

– Azon kapod magad, hogy több kifejezés végére önkéntelenül odagépelted, hogy
".com".

– Így kezdesz mindig bemutatkozni: Béla kukac net pont hu.

– A feleséged szőke parókával vonta be a monitort, hogy ne felejtsd el teljesen,
hogyan is néz ő ki.

– Nem tudsz kapcsolatba lépni az édesanyáddal… neki nincs modemje.

– Halvány fogalmad sincs arról, hogy milyen nem?(!) a három legjobb barátod, mivel
az interneten használt nevükből ez nem derül ki, és még eszedbe sem jutott, hogy
megkérdezd tőlük.

Olvasson tovább: