Kereső toggle

Függő játszmák

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kóros függőség (dependencia) alatt olyan magatartást értünk, amely az ember
viselkedését kényszerítő erővel meghatározza. Ezek lehetnek feltűnőbb jelenségek,
mint például a drog- vagy az alkoholfüggőség, a játékszenvedély, vagy akár a "szexmánia",
de kevésbé látványosak is, például a túlzott spórolás (vagy ellentéte, a túlköltekezés),
táplálkozási rendellenességek (falánkság, anorexia). Sőt, lehetnek olyanok is,
amelyeket a társadalom pozitívan értékel, mint például a munka túlzott szeretete, a
"munkaholizmus" (munkamánia). Ezek mindegyike egyaránt ártalmas: vagy már a függő
ember életében, környezetében, vagy az utána következő nemzedékekben okoz
testi-lelki károsodásokat. Sokszor a család életét több generáción keresztül
megkeserítő problémákról van szó.

Az elveszett gyermekkor



A különböző dependenciákban szenvedőknél – élettörténetüket megvizsgálva –
mindig ott találjuk az elveszett gyermekkort. Szüleik ugyanis sokszor hasonló problémákban
szenvedtek, így nem tudták kielégíteni a gyermekük szeretet iránti igényét, nem
tudtak megfelelő gondoskodást, figyelmet biztosítani számukra. Frank Minirth és Paul
Meyer "A szeretet választható" cím? könyvükben a szeretetéhséget tartályként
ábrázolják. Mivel a gyermeknek a legüresebb a "szeretettankja", a szülők
feladata lenne ennek folyamatos feltöltése. Ennek feltétele azonban, hogy a szülőknek
tele legyen a "tankjuk", tudjanak miből adni. A sérült szülők azonban pont az
ellenkezőjét teszik: mivel az ő szeretettankjaik üresek, gyermekükből próbálják
kiszívni a szeretetet. Ezáltal felborul a szülőszerep, s a gyermek a szülőben levő
problémák, sérülések elfojtásának eszközévé válik. Mivel a szülők
boldogtalanok, a gyermekük segítségével próbálják elfeledtetni gondjaikat, bizonyos
értelemben a gyermek droggá válik a szülő életében. Ugyanakkor nem képesek egészséges
módon közelíteni gyermekük felé, ezért annak hiányosságaira gyakran szélsőséges
viselkedéssel reagálnak: sokszor csak brutalitás, megfélemlítés, megalázás tud tőlük
ilyenkor származni.

Láthatjuk tehát, hogy az ilyen közegben élő gyermekekben számos érzelmi (és
fizikai) sérülés keletkezik, akik emiatt nem tudnak érett felnőtté válni, személyiség-fejlődésükben
megrekednek egy infantilis szinten. Gyakran azt élik át, fogalmazzák meg, hogy valahol
mélyen belül egy nagy üresség tátong bennük. Ezt az állapotot egy "lyukas kuglófhoz"
is hasonlíthatjuk. Az érzelmi sebek okozta fájdalmaik enyhítésére pótmegoldásokba
menekülnek, dependens emberekké válnak. A valódi problémáikkal nem tudnak szembenézni,
igazából nem is értik azokat, hisz a gyermeki szinten megrekedt énjük a szülőket
idealizálja, valósággal imádja, s a fájdalmas emlékeket elfojtja. Így a sebek nem
kapnak megfelelő kezelést, az emberi személyiség mélyén gennyesednek tovább. Ez az
állapot a kodependencia kialakulásának valóságos táptalaja.



Kodependencia – kapcsolati függőség



Az alábbiakban hazánkban még nem igazán ismert fogalomról, a kodependenciáról szólunk.

A kodependencia társfüggőséget, bizonyos emberekhez, viselkedésformákhoz való túlzott
kötődést jelent. A kodependens ember – merőben tévesen – a külvilág, a dolgok,
az események és az emberek feletti uralommal próbál hatalmat venni belső érzései, késztetései
felett. Számára az élet központi kérdése minden vonatkozásban az uralom, az uralkodás
– és annak hiánya, a függőség (anélkül, hogy mindennek tudatában lenne).

A kodependens egy másik személlyel függő (addiktív) kötődésbe lép: olyan
bonyolult módon van mintegy beleszövődve a másik személybe, hogy saját énképe –
személyes identitása – kemény korlátok közé szorul, s annak a másik személynek a
problémái és identitása nagyrészt kitúrják a helyéről.

A kodependencia gyökere a gyermekkorban, a szülővel való kóros kapcsolatban található,
melyről az előzőekben már szó volt. Egy "kodependens radar" jön létre, amely által
megtalálja azokat az embereket, akik hozzá hasonló problémában szenvednek. Ez leginkább
a párválasztáskor mutatkozik meg, determinálja kapcsolatukat, s mindkét fél számára
szörny? szenvedéseket okoz: valami tudattalanul a múlt megismétlésére kényszeríti
őket, felelevenedik a régi szülő-gyermek kapcsolat minden fájdalmával együtt. A végeredmény
legtöbbször a válás lesz. A kodependensre jellemző az "újrajátszási kényszer":
az éretlen személyiség újra és újra nekigyürkőzik a problémák megoldásának, de
helytelen, torz reagálási módjaival csak további sebeket szerez, tovább rontja
helyzetét.

Ez a "torzító szemüveg", amelyen a kodependens a másik félt látja, nemcsak a párválasztást
érinti és vezeti vakvágányra, hanem minden emberi kapcsolatra – munkahelyi, baráti
kapcsolatokra – rávetül az árnyéka, így a boldogulás, megélhetés esélyeit is
nagyban rontja.



A kodependencia és az alkoholista házastárs



A kodependencia működésének megrázó következményeit akkor ismerték fel, mikor különböző
önsegítő csoportok kezdtek hatékonyan fellépni az alkoholizmus ellen. Ha kigyógyult
a korábban alkoholista fél, az öröm helyett egy éven belül az esetek döntő többségében
a válás jelentkezett. Lehet, hogy hosszú évtizedekig megvoltak egymás mellett a
szenvedő felek, de a dependens személy gyógyulása után a másik úgy érezte, nem bírja
tovább, elválik. Ez jelzi, hogy a látszólag függőségben nem szenvedő fél is
partner a dependencia fenntartásában. Sőt saját labilis lelki egyensúlyát a függőség
kiszolgálásával biztosítja. Számára a kielégülést a különféle szerepek játszása
jelenti (például mártír, megmentő, hős), ezektől válik függővé, így ha a játszma
felborul, a kielégülést biztosító szereprendszertől fosztja őt meg. Ezért fontos,
hogy a gyógyítás és a kezelés mindkét fél együttes bevonásával történjen.



A kodependens életút



A kóros szerepek annyira meghatározhatják a kodependens ember életfelfogását, hogy a
családon kívüli életét is befolyásolják, mint például a pályaválasztást. Sok
"megmentő" szerepbe kényszerülő személy igyekszik valamiféle segítő szakmában
elhelyezkedni, s lesz belőle ápoló, családsegítő, szociális munkás, terapeuta, és
sorolhatnánk. De mivel nem egy érett személyiség hozta meg a döntést, a tevékenység
öngyógyító tendenciákra, motívumokra fog épülni, ezért néhány éven belül kiábrándulás,
kiégés lesz a következménye.

Mindezekből láthatjuk, hogy a kodependencia következményei súlyosak: elviselhetetlen
bánat, gyakori depresszió, kiábrándultság, kiégés, boldogtalanság, bizonyítási-megfeleltségi
kényszer.

A kodependens kezdetben nem ismeri fel problémáját, gyakran bizonygatja önmaga előtt
fontosságát, pótolhatatlanságát; hipertevékenységbe, különböző karitatív tevékenységekbe
menekül. Később, a sorozatos kudarcok után próbál helyzetén javítani, de próbálkozásai
legtöbbször rossz irányba vezető öngyógyító tendenciákká válnak: menekül a
realitás elől. Ennek következménye a lelki sérülések elfojtása-letagadása, a különböző
kémiai függőségek megjelenése (drog, alkohol), az állandó ábrándozás, önjutalmazás
(falánkság), vagy a paszszivitás, alváskényszer. Ezek együttesen hatva az élet
valamennyi területét tönkreteszik: megélhetést, kapcsolatteremtést, családalapítást,
gyermeknevelést.



A szabadulás lehetősége



Az előzőekben említett erőteljes tagadás, a fájdalmas emlékek elfojtása, a rossz
öngyógyító próbálkozások automatizálódása mind-mind akadályt képezhetnek a
problémák valódi okainak felismerésében.

Az őszinte szembenézés azonban az első lépés, amely a gyógyulás és a szabadulás
felé visz. A kapcsolati problémák, rossz működésmódok feltárásához és – főként
– feloldásához, mindenképpen külső segítség szükséges.

(Dornai Erika: szociálpszichológus, az MTA munkatársa

Németh Zoltán: orvos, az S.O.S. Egyesület a Szenvedélybetegekért elnökhelyettese)

Olvasson tovább: