Kereső toggle

A Matrix és ami mögötte van

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Matrix cím? (film)turmix mindenből merít egy kicsit: vesz egy adag lepusztult
nagyvárosi jövőt, melyben rendet vágni egyedül a hagyományos és az elektronikus erőszak
képes. Ezt bőven fűszerezi a jelenkori borzasztó technozenével, és a fekete napszemüveg,
fekete bőrkabát (alatta tűzerős fegyverek) dizájnnal. Mindezt köríti az egyre
fenyegetőbb, mert öntörvény?bb számítógépes-virtuális technológia rémképével.



A főhős és ami mögötte van

Átütő eredetiségre a történetben tehát ne számítsunk. Mégis megvan e tételnek
is a maga dokumentum érték? helye a végidőt vázoló futurisztikus alkotások között
– leginkább persze a korról tanúskodik, amelyben készült, az ezredvég előtti
kaotikus napokról.

Tény, hogy ma már a valóság minden zegzugába betolakodó komputer-intelligencia veszélyes
függőséggel cserkészi be (lásd: Y2K) az emberiséget – ráadásul iszonyúan
izmosodik, fejlődik, mind gyorsaságban, mind az önálló "gondolkodás" (mert már
ilyen is van) elsajátításában.

Ugyancsak jelen idej? megtapasztalás a valóságtól elfutás görcsös vágya. Például
pillanatok alatt, egymás után burjánzottak a közintézmény szintjére (a Romana-Júlia
füzetregényektől a szappanoperákig; korunk gépzenéjétől az internetig) azon eszközök
és lehetőségek, amelyek készséggel szállítják messzire a fantáziát, s formálnak
ízlést, életfelfogást…

Röviden a történet.

Egy Neo nev? hacker (aki nappal egy Microsoft-szer? szoftveróriásnál robotol) üzenetet
kap, mely szerint az egész valóság, amelyben él – tehát New York, 1999 – valójában
csak egy rafinált, valódinak álcázott komputerprogram, a Matrix egy darabkája. Virtuális
illúzió, " amivel elfedik a szem elől az igazságot ", hisz a tényleges való –
New York füstös romokban, AD 2199 – napi túlélésért vergődő patkányfészek. Ám
azt – éppen igazisága miatt – egy mindenre elszánt, kissé Vörös Brigádok-szer?
szabadcsapat tekinti szent ügyének. Ők ébresztik fel Neót is, s tépik ki a Matrix
karmaiból. Szó szerint, hiszen születésétől eddig – ahogy sok millió társa –
egy nyálkás m?anyag burokban szendergett, miközben a Matrix testének bioáramát
csapolta meg, s használta energiaforrásul.

Tartóselemmé lett hát az ember a gép szolgálatában, hogy cserébe az élet
elektronikus illúzióját kapja. Igaz, "idekint" a valóságban minden siváran szegényes,
az étel csak egyféle, viszont folytonos a menekülés a Matrix kémgépeitől, és az
egyetlen reménysugár egy igazi, emberlakta város a föld mélyében: Zion(!), melynek
pontos helyét a Hálózat ki akarja szedni a virtuális valóságba bomlasztás céljából
vissza-visszalátogató ellenállóktól.

Viszont "odabent"… Jó kocsik, ízletes sültek, öltönyök, vagyis a mai (a
filmben a múltbeli) amerikai létforma gazdag kelléktára – hacsak ingerület formájában
is az agyban –, ami nem is megvetendő alternatíva, tekintve a csatornákban zajló lét
kilátásait.

Akad tehát itt is áruló, aki inkább a virtualitást választja, s ezért lepaktál a
Matrix fekete öltönyös, egyenarcú (talán Men in Black paródia?) ügynökeivel. Ők,
mint kiderül, a rendszer kapuőr szoftverei, a behatoló vírusoktól védik a hálózatot.
E szenvtelen, mégis ideologikus hajlamú fülhallgatósok kifejtése szerint a legkárosabb
vírus maga az emberi faj; s ők a tökéletes vírusirtó program. Így hivatott végképp
beteljesedni az evolúció folyamata.

A fináléban ember és gép egyként pusztítja a másikat. Már fárasztóan sok a lassítva
aláhulló töltényhüvely, a lövések-ütések bontotta falburkolat. Viszont eredeti,
ahogy az emberek virtuálisan belépve a hálózatba, ott mint CD-játék harcosok maguk
is programelemként viselkednek, s fel lehet őket tölteni különféle képességekkel
(közelharc, helikoptervezetés stb). Ez lehet akár üzenet is, a mai komputerkölykök
harcolós vágyvilágának görbetükre.

Az ember és az általa megcsinált gép, a komputer ellentmondásos viszonyát illusztrálták
már korábban is, többek között a Komputerkémek és a Hálózat csapdájában (Net) cím?
filmek. Itt azonban a rendszer már nem eszköz a rosszak kezében, hanem olyan lény, "aki"
alkotója ellen fordul.

És ez a figyelmeztetés érvényes valamiképp az egész ezredvégi civilizációra is.
Ennek ellenére, a sokféle ismerős elemet (az alapötlet például A leghosszabb éjszaka
cím? régi novelláskötet egyik darabjára üt), valamint a banális befejezést is
beleszámítva: a mozijegynél ezúttal jobb befektetésként ajánlhatjuk a nyáresti sétán
elfogyasztott fagylaltot, kukoricát, esetleg dinnyét…


Amikor William Gibson Neuromancer cím? regénye 1984-ben megjelent, kevesen
sejtették, hogy a fiatal író m?fajt teremt. A Neuromancer elnyerte a tudományos-fantasztikus
irodalom két legrangosabb díját, az Hugót és a Nebulát.

A sikeres regény, majd folytatásai egy olyan, a közeljövőre feltételezett világot
mutatnak be, amelyben nem a nemzeti kormányok, hanem a nemzetközi főként japán csúcstechnológiát
gyártó cégek határozzák meg az emberek mindennapjait. A rendszer számkivetettjei,
magányos ellenségei a hackerek, azok, akik hatalmas adatbázisokba betörve veszélyeztetik
ezt a multikulturális hegemóniát.

Gibson tehát korát megelőzve írta le az internetet, a számítógépek generálta világhálót,
amely egyben virtuális valóságot is létrehozva jelent meg az oda behatolók tudatában.
Ezekben az írásokban amelyek a cyberpunk nevet kapták a jövő sivár, lepusztult, csak
a hálózathoz igazán értőknek és a gyorsaknak van esélyük a túlélésre, a
gyarapodásra.

A Matrix ezekre az elemekre épít. Közvetlen (filmes) előzménye a Johnny Mnemonic című,
néhány évvel korábbi alkotás, amelyben ugyancsak Keenu Reeves játszotta a lázadó hőst.

A múlt héten itthon is bemutatott Matrix sokkoló, agresszív film. Sikerét annak is köszönheti,
hogy az internet terjedésével a modern technika eme vívmánya mindinkább beépül (!)
az emberek életébe és gondolkodásába.

Azt már a Candide óta tudjuk, hogy ez a világ nem a létező világok legjobbika. Aki
ebben még mindig kételkedne, annak elég csak gondolatban végiglapoznia a XX. század
krónikáját. A Matrix azzal szembesít minket, hogy amelyet érzékelünk, az nem a valóság,
és a mögötte lévő dolgok ennél sokkal borzalmasabbak.

A film tulajdonképpen egy hihetetlen precizitású, rendkívül magas színvonalon
kidolgozott látványvilág és a különféle vallásokból kölcsönvett elképzelések
egyvelege.

Megtudhatjuk, hogy a maroknyi "felébredt" ember egyetlen megmaradt városa Zion, és
valamiféle Messiást várnak, akit a főhősben vélnek megtalálni, őt magát azonban
öntudatra kell ébreszteni (érdekes egybeesés, hogy egy Buddha életéről szóló
filmben szintén Keenu Reeves játszotta a címszerepet). A vallások keveredése a nevekből
is látható: a főhőst Neónak (Új), az emberiséget elárulót Cyphernek (Lucifer), a
nőt Trinity-nek (Háromság), a nagy tanítót, vezért Morpheus-nak (Orfeusz) hívják.

Igazi cyberpunk film a Matrix. A negatív utópia pozitív hősei koszosak, rongyosak,
elszigeteltek. Lételemük a menekülés, a rejtőzködés. A film látványos főként
harci jelenetei az új típusú videojátékokra emlékeztetnek. Mindez egy nagy adag
miszticizmussal megfejelve: a végeredmény egy olyan film, amely még sokáig beszéd tárgya
lesz.

Íme, a Truman show után ismét egy olyan alkotást láthat a magyar közönség,
amelyben a látható világ igaziságát kérdőjelezik meg készítőik.

Mégis, a Matrixból felkínált menekülési útvonal – elég csak a tömött moziból
kiáramló emberek arcát figyelni – csak kevesek számára tűnhet valódi megoldásnak.
(Kánai András)

Olvasson tovább: