Kereső toggle

A dobogó felső fokán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bármely sportágról van szó, mindenhol a fő cél a dobogó felső foka, vagyis az
első helyen végezni. Így van ez a raliversenyzésben is. A tavalyi év abszolút
bajnoka Kiss Ferenc a Mol Rally Team versenyzője lett. A technikai sportok királyának
nevezett raliban is emberek és gépek próbája zajlik. Feri különlegességéhez
tartozik, hogy tehetségét figyelve sokan már évekkel ezelőtt sejtették: ha jó autót
kap, kiugró sikereket fog elérni. Bármilyen autóba ült eddig, nyert.



Verseny közben. "300 lóerős, hatsebességes aszfaltszaggató"    Fotó:
Zinner Gy.

– Mit csinálsz, amikor éppen nem versenyzel?

– 29 éves vagyok, feleségemmel és 8 éves kislányommal Pécsen élünk. Együtt
dolgozom édesapámmal az autószerelő műhelyünkben. A hétvégéket a családommal töltöm,
már nem vagyok oda a hosszú autós utakért, ha tehetem, nem ülök autóba.

– Hogyan kerültél közel a ralihoz?

– A ralival való találkozásomat talán a szakmámnak is köszönhetem. 1988-ban
az akkori Pécsi Volán Autós Szakosztályánál a versenyautók felkészítésében
vettem részt. Itt sok tapasztalatot szereztem, amit az első versenyautóm megépítésénél
kamatoztattam. 1989-90-ben indultam először pontszerző versenyen. 91-től másodosztályban
autóztam egy széria Zsigulival, majd 92-ben "A" csoportos Zsigulira nyergeltem át.
93-ban kerültem be először Ranga László csapatába, a Rali II.-be egy Suzukival.
1994-ben még mindig ebben a csapatban, de már I. osztályban folytattam egy N-es Opel
GSI-vel. Ezt követte 95-ben az "A" csoportos Opel, és 96-97-ben az N csoportos Ford
Escort. 98-ban egy versenyt Toyotával mentünk, a többi versenyt egészen mostanáig egy
Imprezza WRC Subaruval folytattuk.

– Melyik volt a 98-as év legnehezebb versenye?

– A magyar bajnokság egyik legnehezebb feltételek között megrendezett futama a
Kasa-rali volt. Ennek ellenére nagyon élveztem, és külön öröm számomra, hogy egy
Európa-bajnok – Enrico Bertone, aki 1995-ben volt a kontinens legjobbja – egyetlen
pillanatig sem volt versenyben velem. Azt hiszem, ez a verseny megfelelő igazolása annak
az állításnak, hogy a magyar mezőny Európa-szintű.

– Melyik verseny okozta a legnagyobb csalódást?

– Az autók annyira gyorsak, hogy ha csak egy pillanatnyival később fékez az
ember, szinte lehetetlen az autót az úton tartani. Valószínűleg velünk is ez történt
tavaly, egy szlovén EB-futamon. 130-as tempóval egy jobbos kanyarban lecsúsztunk az útról,
és egy házfalnak ütköztünk. Erre szokták mondani, hogy "sok volt". Mi megúsztuk,
de az autóval nem tudtunk továbbmenni; feladtuk a versenyt.

– Gyakran többes számban beszélsz.

– Igen. Egy ralipilóta bármilyen jó képességekkel rendelkezik, navigátor
és biztos szervizháttér nélkül képtelen eredményt elérni. Nagyon fontos az anyagi
háttér, amit a szponzorok biztosítanak, hiszen mint minden technikai sport, a rali is
nagy költségekkel jár. És ami nagyon fontos: úgy elmenni versenyre, hogy a család támogat,
és jó tudni, hogy otthon minden rendben van.

– Nem féltenek?

– Nem. Persze egy természetes izgalom van bennük, de bíznak bennem.

– És te bízol magadban?

– Természetesen, és a navigátoromban, Büki Ernőben is, hiszen ekkora sebességnél
észnél kell lenni, és a társamnak is a megfelelő időben a megfelelő információt
kell visszaadnia. Ez csak kölcsönös bizalmon alapulhat. Bíznom kell a szerelőkben is,
akik percek, másodpercek alatt gyors munkát végeznek. Ez egy összmunka, és ha
mindenki pontosan végzi a dolgát, az már fél győzelem.

– Beszélj az autódról!

– Ez egy Subaru Imprezza WRC típusú versenyautó. Ezzel sikerült feljutnunk
1998-ban a csúcsra. Az autó egy összkerék meghajtású, turbós, kétliteres, 300 lóerős,
hatsebességes aszfaltszaggató. Álló helyzetből 8-9 másodperc alatt 200 km/óra
sebességre gyorsul. A közelmúltban Ausztriában egy bajnoki futamon vettem részt
megfigyelőként. Ott ugyanezzel az autóval az osztrák bajnoki futamot Achim Mörtl
vezeti. Nála voltam tapasztalatgyűjtésen, hogy hol, milyen gumikat raknak fel, és az
autón milyen beállításokat végeznek. Ebből is tanul az ember, ez is a felkészülésnek
egyik része.

– Van különbség a Rali VB-n induló autók és a ti autóitok között?

– Természetesen van. Soha nem kapjuk meg a legújabb fejlesztés? technikát az
adott évben. Tehát idén is csak a 98-as fejlesztés? autóval tudunk rajthoz állni.

– Jelenleg hogy álltok az idei évben?

– Az idáig megrendezett két versenyből az első az Esztergom-rali volt, ahol
sajnos csak a második helyen végeztünk. Ezután a salgótarjáni verseny következett,
amit megnyertünk. A többi versenyen is szeretnénk jó eredményeket elérni, és a cél
az 1999-es év bajnoki címe.

Sajnos néha előfordulnak balesetek. Így történt ez a Salgó-ralin is, ahol egy néző
életét vesztette, amikor egy száguldó versenyautó kicsúszott az útról.

– Te hogy éled meg ezeket a tragikus baleseteket ?

– Általában verseny után csapódnak le rajtam ezek a tragédiák. Nehéz
feldolgozni, hogy akár velem is megtörténhet ilyen. Lezárt gyorsaságikon robogunk,
tehát minél gyorsabban próbálunk haladni, azaz miénk a pálya. A rendezők természetesen
mindent megtesznek a nézők és a versenyzők biztonsága érdekében. Egy kisodródó
autónál nem lehet kiszámítani, hogy hová esik. Az eddigi balesetek és tragédiák is
arra figyelmeztetnek, hogy a nézőknek sokkal jobban kellene vigyázniuk. Fegyelmezett
jelenlétükkel emelhetik a versenyek színvonalát, és elősegíthetik a futamok gond nélküli
lebonyolítását.

– Számodra mit jelent a rali? Hobbit, szenvedélyt vagy csak egy erőpróbát?

– Én nem a versenyből élek, ezért ha muszáj lenne, abba tudnám hagyni. Pár
éve, amikor hazamentem, nem tudtam kikapcsolni: a csapból is a rali folyt. De ez ma már
nem így van. Régebben számomra a rali egy szenvedélyes szerelem volt. Ma már a nagy
nevek között versenyezhetek, és ez nagyon felemelő és megtisztelő számomra. Én
ugyanaz a Kiss Feri vagyok, aki pár évvel ezelőtt voltam, és az is szeretnék maradni.

Amikor a Ladával versenyeztünk, mindenki tudott adni a másiknak egy kereket, egy alkatrészt,
egy pár jó szót. Ez ma már nincs így. Magányosak az emberek, alig beszélgetnek egymással.
A pénz az elmúlt pár év alatt megváltoztatta ezt a sportot is. Számomra a rali az,
hogy autóban ülhetek és versenyezhetek. Persze autóversenyezni lehet csak hobbiból
is, de sokaknak a szervezete nem tud meglenni a havi "adrenalinfröccs" nélkül. Az
elvonási tünetek előbb vagy utóbb visszakényszerítik a pályára.

Olvasson tovább: