Kereső toggle

Egysíkú televíziós stratégiák

Konzervek a dobozban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Valaha mindössze két csatorna volt, hétfőnként pedig adásszünet. Ám ma a tévé
képei lassan elborítják és befedik a láthatárt, a csatornák száma megközelíti az
elviselhetőség határát, s a nézettségért gyilkos verseny folyik. A sok ezer óra adásidőt
ki kell tölteni piacképes adással, vonzó emberek és izgalmas helyzetek képeivel. Ez
maga a műsor – mely csípős nyelvek szerint nem más, mint két reklámblokk közötti
rövid idő kitöltése. Alábbiakban a nézettségi listák élén álló két
kereskedelmi csatorna, a TV2 és az RTL Klub, valamint a sokáig egyeduralkodó MTV1 stratégiájának
jellemző elemeit vázoljuk fel.

Akárhogy is, a tévé nagy üzlet, s erre egyszerre többen is rájöttek. A
kereskedelmi televíziózás berobbanásával idehaza szinte új időszámítás kezdődött.
Véglegesen megtört a "magyar királyi" műsor egyeduralma, amelyet addig csak az
idegen nyelv? tányér-antennások és a szolidan konzervatív Duna TV fenyegetett. A
televízió mint intézmény szerepe innentől kezdve gyökeresen és visszavonhatatlanul
átalakult. A sok lakás főhelyét elfoglaló varázsdoboz elsősorban a látványos szórakoztatás
képcsarnokává lett, melyhez képest gyorsan sokadlagossá váltak olyan, a médiához
kapcsolódó funkciók, mint a hírközlés vagy az ismeretterjesztés. A szórakoztatás,
a látványkeltés hirtelen dömpingje nyomán az eddig népszerű videotékák forgalma
is megcsappant. Közülük sokan le is húzták a rolót, az új csatornák ugyanis – főként
a bevezető időszakban – egymásra licitáltak a viszonylag friss nagyfilmek bemutatásával.




A nagy kirajzás



Bár az új tévék tőkehátterét részben vagy egészben külföldi pénzforrások
alapozták meg, a "humánszükséglet" lelőhelyéül a régi MTV adott volt: a
szakembergárda java része és az ismert sztárszemélyiségek mind a nagy állami műhely
köpönyegéből bújtak elő. A "személyiség varázsa" a honi médiában először
lett keményen forintosítható áruvá. A megmérettetés a piaci kereslet mérlegén történt,
s az eddig csak Nyugaton sejtett exkluzív szerződésekre írt nullákat a fölmutatott közönségsiker
és az erre kalkulált várakozások befolyásolták.

A TV3 az első emigránshullámban alakult, mely kezdetben a "harmadik nagy kereskedelmi"
szerepére lett volna esélyes a már induláskor rendre egymásra licitáló TV2 és RTL
Klub mellett. Egy ideig azt hallottuk: a legtöbb hazai ízt és ötletet ez a csapat képes
majd a piaciságra átkonvertálva megőrizni – ám befolyásuk a kábelcsatornás üzemmód
miatt eleve az előfizetőkre korlátozódott.

A fejvadászat mentorai – az imént említett két nagy – egy év alatt szépen lehalászták
a régi TV színe-javát. Az eddig is önálló produkciós irodák magánvállalkozásaiban
készülő látványshow-kat (Friderikusz, Frei) az RTL Klub szerezte meg, talán az első
negyedév várakozáson aluli nézettségi statisztikáira reagálva. A TV2 ekkorra már
befutott és azóta is prosperáló vetélkedőt szerzett magának (Szerencsekerék), majd
néhány – elsősorban az értelmiséget megszólítani képes – "talk-man"-t
(Kepes András, Szilágyi János), ám az őket fémjelző műsorok (Desszert, Show-bálvány)
nélkül.

Bár a hirtelen támadt űr sokaknak jelentett új lehetőséget, az MTV1 – talán a
Friderikusz-fricska "Esti-showder" kivételével – egyelőre nem tudott átütő
erej? arcokat begyűjteni. Sőt, egy újabb öngóllal szerződést bontott a m?fajában
éllovas reggeli magazinműsor, a Napkelte stábjával – mely így a továbbiakban a
TV3-nak hoz nézőket.



A "Maradjanak velünk!"-párbaj



A nézettség növeléséhez természetesen nem elég máshol felnőtt sikerekre támaszkodni,
az élesben és nagy tétre játszott kereskedelmi televíziózásban ez önmagában
nagyon kevés lenne. Az adott médiacégre jellemző műsorokat is elő kell állítani,
valamint egy "saját istállót": helyben kinevelt, s állandó versenyhelyzetre idomított
tévés személyiségek gyűjtőhelyét.

Az arculatteremtő kényszer azonban újra csak bizonyos készen átvett elemekre épít.
Kamera előtti magatartásként természetesen bevált nyugati karakterek, stílusok és médiás
viselkedések lettek kötelező erej? szabvánnyá. Mindezt legkönnyebben a "szemtelenül
fiatalok" generációja képes elsajátítani. Kisujjukban van a m?faj bebiflázható része,
nyelveket tudnak, fittek és elegánsak, de részükről – egyelőre – kevés eredeti
megnyilvánulást lehet látni. Mert erre igazából nincs is igény. Több mint feltételezhetően
a nagy nyugati telekommunikációs kódexekben pontokba szedett médiaviselkedés (arcjátéktól
a hangsúlyozásig) pontos bevágásáról van itt szó, ami e gépies és művi, de jól
tervezhető képernyős gesztusokat szüli.

A nagy hírolvasó asztalokat megosztó párosok kötetlen (de megtervezett) cseveje a hírek
között, s a búcsúzás utáni iratrendezgetés és vízivás mind a BBC-CNN-től és a
többi nagytól jött át konzervként, a vetélkedők harsány "be happy" atmoszférája
csakúgy, mint a háttérműsorok érzelmekre ható drámai felvezetői. A sokak által
remélt egyéni kibontakozásra, a kísérletezésre a reméltnél sokkal kevesebb tér és
(adás)idő jutott: "Egyébként hívtak kereskedelmi csatornákhoz. Mutatták, milyen
frankó a szőnyegpadlójuk, baró a légkondijuk és eszelős az irodabútoruk.(...) Kérdezték,
milyen műsort szeretnék. Előadtam. Ujjongtak. Majd kihúzták a dizájnos fiókból
valamelyik konzervműsor licencét, s közölték: tulajdonképpen erről lenne szó..."
– foglalja össze a dolog lényegét a végül is az őstévénél maradó Geszti Péter.
Így aztán az egymást éles szemmel, precízen kielemző versenyben egyik nagy
kereskedelmi sem engedheti meg magának, hogy külsőségeiben, dizájnjában ne olyan
legyen, mint a másik.



Párhuzamok kényszere



Műsorstruktúra tekintetében ez még inkább működik. Kockázatos lehet ugyanis a világszerte
bevált és a többiek által itthon is beszoktatott napszakokban egészen mást adni. A
reggel a hírszolgáltatásra, interjúkra és időjárás-jelentésre alapozó magazinműsorok
sávja. Kilenc tájban aztán jöhet az első szappanopera. Majd általában a második,
és máris ott vagyunk a délelőtt mélyén, ahol például a főzés-orvoslás-szépítkezés
témákat felkínáló életmódmagazinok következnek.

Ahogy haladunk az esti főműsoridő felé, a sávos műsorbeosztás – tehát hogy
azonos napszakban, azonos jelleg? műsor várja a médiafogyasztót – még merevebbé válik.
A látnivalók e kínos pontosságú kiadagolása – amelyet egyébként az MTV utolsóként
vezetett be –, valamint a reklámidőknek az esti főműsorig egyre növekvő értéke könnyebben
tervezhetővé teszi a heti műsort. Ám a néző könnyen úgy érezheti, hogy bárhová
is kapcsol, mindenütt egy formakonzerv – legfeljebb a feliratában eltérő –
adagjait tálalják elé. A két kereskedelmi csatornánál másfajta párhuzamosság is
fellelhető, mely számos, témájában szinte teljesen megegyező, címében is hasonló
sorozatfilmet, illetve műsort eredményez. Mintha egy-egy ikerpár kétfelé szakított
tagját látnánk. Néhány példa a műsorújság alapján: Pensacola – A név kötelez
és J.A.G. – Becsületbeli ügyek (katonai krimik), Medicopter 117 – Légimentők és
Légizsaruk (rendőr/mentős-krimik), Pont.hu és Kuk@c (számítógépes magazinok), Fókusz
és Tények plusz (híradók utáni bővítmények).

A hétvégén képernyőre tapadó szemek lefoglalásáért különösen nagy küzdelem
zajlik. Sajnálatos, hogy a pénteki éjszaka blokkja mindkét adó ténykedésének legkártékonyabb
szelete, sötét eszközökkel történő, ízléstelen versengés a nézettségért,
melyet már a név is minősít (RTL Night klub/Szeszélyes éjszakák).

Vasárnap reggel viszont egy másik nagy célcsoport, a gyerekek lekötésére történik
próbálkozás (mint Kölyökklub és TV2 Matiné) egy-egy, szinte hajnali, Bibliát népszerűsítő
műsor után.

Látható tehát, hogy csakis nagy bölcsességgel és megfelelő szűrést alkalmazva tanácsos
válogatni a mai tévénézőnek. A kínálat látszatra hívogatóan óriási, mégis
sokszor csupán felmelegített menzaételt tesznek a nagyérdem? elé, akit nemegyszer érzékein
– pletyka-, látvány- és egzotikuméhségén – át próbálnak törzsfogyasztóvá
tenni.

S bár úgy érezzük, kellően megalapozott a fenti megállapítás, mely szerint a mai
tele-víziózásban a szórakoztatás a fő cél, maga a kereskedelmi verseny azonban
nagyon hasznos is lehet, például ha politikai műsorokról és tényfeltáró riportokról
van szó. Míg az állami tévé patinás múltú háttérműsora, a Hét érezhetően
egyre kormánypártibbá válik, addig a kereskedelmiek – jellegükből adódóan –
nem valószínű, hogy eltávolodnának a liberális és kormánykritikus vonaltól.
Ugyanakkor a veszedelmes jelenségekre nagyon is oda tudják vonni a közvélemény
figyelmét, így nagy horderej? kérdéseket exponálva (pl. RTL-riport a nemzetközi
neonáci találkozóról) hatni tudnak a törvényhozásra is. Ez pedig már ellensúlyt képvisel,
és valamelyest garanciát jelent egy nagy étvágyú kormányzat idején a nyilvánosság
és a tájékoztatás szabadsága számára.

Olvasson tovább: