Kereső toggle

Romák Közép- és Kelet-Európában

Nem kivenni a részünket, hanem hozzátenni önmagunkat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Immár hatszáz éve együtt élünk egy mindenképpen különleges néppel, amely a
hoszszú évszázadok ellenére is megőrizte másságát, s amelyet a hosszú együttlét
ellenére sem sikerült igazán megismernünk. Őshazája a messzi India, és talán a mai
napig sem tudott igazi, békés otthonra lelni Magyarországon, de Európa más részén
sem. Pedig a magyar romák Magyarországot tekintik hazájuknak, s bár évszázados
diszkriminációban és üldöztetésben volt részük, számos esetben szolgáltak
bűnbakul, ők mégis azt mondják: "Nincs itt fűszál, fa, de talán egy szál virág
sem, melyben ennek a népcsoportnak a hamvait ne lehetne megtalálni… Nekünk
magyarországi romáknak nincs más hazánk, csak ez, (...) mert része vagyunk e
nemzetnek, mint erdőnek a szélső fa. Adassék meg hát nekünk is, hogy
szülőföldünket hazánknak mondjuk. Mert nem kivenni akarjuk belőle a részünket,
hanem hozzátenni önmagunkat." (Lakatos Menyhért, roma író.)



Páros botoló, 1957.    Fotó: Kápolnai Imre

A Néprajzi Múzeumban január végéig megtekinthető Romák Közép- és
Kelet-Európában cím? kiállítás is méltó bizonyítéka annak, hogy a közel
félmilliós magyar cigányságnak olyan kulturális, művészeti értékei és
hagyományai vannak, amelyeket kutatni és ápolni érdemes, sőt szükséges, s amelyek
nélkül a magyar kultúra és művészet szegényebb lenne. Az 1300 négyzetméternyi
területen számos fotó, grafika, festmény és plakát, különleges stílusú bútor,
használati és dísztárgy, gobelin, illetve több egyedülálló technikával készült
képzőművészeti alkotás tekinthető meg. Ezek a tárgyak egy különleges, a magyar
kultúrától és művészettől, annak szokás- és hitvilágától merőben eltérő,
mégis sok vonatkozásában ismerős világba kalauzolják a látogatót. S hogy mi
mindent nyújt ez a gyűjtemény azok számára, akik a Néprajzi Múzeumba látogatva
akár csak egy órát is áldoznak erre szabadidejükből? Olyan alkotásokkal
ismerkedhetnek meg, amelyeknek ihletője a cigányság, az egzotikus külső, a sajátos
roma egyéniség, az egyedi humor vagy éppen a sanyarú sors. Bepillantást nyerhetnek a
különböző időszakokban (vándorlás, letelepedés) élő cigányok otthonába,
életkörülményeibe és mindennapjaiba, megismerhetik használati és munkaeszközeiket,
beleértve a teknővájáshoz, kosárfonáshoz, kolompkészítéshez alkalmazott
eszközöktől kezdve a cigányok által a mai napig is gyakorolt, és rájuk
legjellemzőbbnek tartott mesterségek közé tartozó varázslás, jóslás és
állatidomítás eszközeit is.

A látványosságok megtekintése mellett számos érdekességet tudhatunk meg a
cigányságról. Igaz történetek, érdekes leírások segítségével válik még
teljesebbé annak a gyűjteménynek csupán a töredéke, amelyet abban a reményben
archiváltak gyűjtők és muzeológusok, hogy majd egyszer egy roma múzeum jeles
darabjaiként kerülnek kiállításra. Megtudhatjuk például, hogy a litvániai
Smorgonie-ben a XVIII. század végéig létezett egy úgynevezett Medve Akadémia –
medveidomító iskola –, melyet a Radziwill herceg birtokán élő cigányok vezettek.
Ízelítőt kapunk a cigány-holocaust borzalmaiból, zsidó túlélők beszámolói
alapján megtudhatjuk, hogy Auschwitz egyik barakkjából még 1943 telén is cigány
muzsikaszó hallatszott ki. Egyebek mellett elolvashatjuk, hogy mi volt az oka a
vándorló életmódot folytató cigányok 1945 utáni tömeges letelepedésének. A
kiállítás sokszínűségétől természetesen nem maradhat el – mint ahogy maguktól
a romáktól sem – a humor: a harmincas évek politikai vicclapjából, a Borsszem
Jankóból válogatott karikatúrákon, vicceken is derülhet a látogató. A múlt
számos érdekessége mellett a jelen is sok vonatkozásban helyet kap – természetesen
a teljesség igénye nélkül. Betekintést nyerhetünk például a pécsi Gandhi
Gimnázium és Kollégium, Magyarország első érettségit adó, roma nemzetiségi
intézményének életébe és munkájába, a cigányság jelenkori problémáiba,
nehézségeivel való küzdelmébe. S hogy kik azok, akik napjainkban is azon
munkálkodnak, hogy kultúránkhoz "hozzátegyék saját részüket, önmagukat"?
Kortárs cigány művészek (muzsikusok, festők, szobrászok, írók, költők,
m?fordítók, fafaragók, színművészek) fotóinak sora jelzi, hogy a magyarországi
romák századunk végén is képesek maradandó értékeket alkotni.

Olvasson tovább: