Kereső toggle

Milyen szabályozásra lenne szükség a transzneműség ügyében?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bevezetné a kormány a születési nem fogalmát az anyakönyvezésben, amely a későbbiekben sem változtatható meg. Ezzel ugyan megmaradna a magukat transzneműnek érző személyek lehetősége a nem-, illetve névváltoztatásra, ugyanakkor a biológiai tényeknek megfelelően személyi irataikban rögzítve maradna az eredeti nemük.

A Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott, egyes közigazgatási törvények módosításáról szóló javaslat változtat az anyakönyvezési eljáráson, beemelve a születési nem fogalmát. A szöveg szerint a születési nem az elsődleges nemi jelleg, illetve kromoszóma alapján meghatározott biológiai nem. Ezen kívül minden személyi okmányon a születési nemnek kell szerepelnie, ami később sem lesz módosítható.

A döntés mögötti szándékot azzal indokolják, hogy a nem fogalmát a jogszabályok jelenleg nem tartalmazzák. Ez azért fontos, mert jelenleg még műtéti eljárásra sincs feltétlenül szükség, ahhoz, hogy valaki „papíron” ellenkező neművé váljon, és az új neméhez kapcsolt jogok és kötelezettségek vonatkozzanak rá.

Az érintettnek ehhez mindenek előtt nagykorúvá kell válnia. A kérelmet az Emberi Erőforrások Minisztériumához (EMMI) vagy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz (BÁH) kell beterjesztenie, amihez csatolnia kell orvosszakmai szempontból (pszichiáter, klinikai szakpszichológus, urológus vagy nőgyógyász szakvéleményeinek segítségével) annak igazolását, hogy transzszexuális identitása van. Itthon a név- és nemváltoztatásnak nem volt feltétele a műtéti beavatkozás – több nyugati országban, például Norvégiában, csak a kötelező kasztráció után lehet a jogi nemváltoztatást végrehajtani.

Amennyiben a kérelmet elfogadja a minisztérium, a nemváltoztatást bejegyzik. Az anyakönyvben ezt követően semmilyen utalás nem lesz a nemváltoztatás tényére – jogilag olyan, mintha a választott nemen született volna az illető.

Az érintett a hivatalos nem- és névváltoztatást követően a jog szerint minden tekintetben az új nemmel bíró személynek minősül: az új neme szerint köthet házasságot vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot, és az új neme szerinti nyugdíjkorhatár fog vonatkozni rá. Ezzel kapcsolatban egy alkotmánybírósági döntés is született: a transzneműek vonatkozásában a házasságkötéshez való jogot úgy kell értelmezni, hogy ők nem születési nemükkel, hanem új nemükkel ellentétes nemű személlyel köthetnek házasságot (154/2008. (XII. 17.) AB határozat).

A törvénymódosítással lényegében a jogi nemváltoztatást akadályoznák meg. Ahogy a javaslat indoklása fogalmaz: „tekintettel arra, hogy a biológiai nem teljes megváltoztatása nem lehetséges, jogszabályban szükséges rögzíteni, hogy ennek megváltoztatására az anyakönyvi nyilvántartásban sincs lehetőség”. Vagyis, ha valaki a módosítás elfogadását követően átoperáltatja magát, irataiban továbbra is a születéskor megállapított neme marad benne, és nem vonatkoznak rá a választott nemmel kapcsolatos jogok és kötelezettségek.  

A születési nem bevezetése az ellenzéki sajtó és civilszervezetek egy része szerint a transznemű emberek ellehetetlenítésére irányul, megfosztva őket annak jogi lehetőségétől, hogy valódi (általuk valódinak tartott) nemüknek megfelelő iratokkal rendelkezzenek. A döntést kritizálók szerint ezzel a nemváltás jogilag teljesen lehetetlenné válna, ami szembemegy az Alkotmánybíróság döntésével is, amely egy korábbi (még 2001-es) döntésében alapvető emberi jogként említi a nemüket megváltoztató transzszexuálisok esetében a névváltoztatáshoz való jogot.

Ugyanakkor a Semjén Zsolt által benyújtott javaslat nem rendelkezik arról, hogy transznemű személyek nemváltoztatását megtiltaná, sem arról, hogy nem viselhetnek választott nemüknek megfelelő utónevet. Az viszont egyértelmű, hogy a nemváltoztatásnak nyoma lesz mind az anyakönyvi, mind a személyi iratokban.

Szabályozási vadnyugat

Abban a javaslatot ellenzők és támogatók is egyetértenek, hogy szükség van valamilyen szabályozás kialakítására. Eddig ugyanis konkrét törvényben nem határozták meg a nem- és névváltoztatás menetét, hanem a „mindent szabad, amit a törvény nem tilt” alapon kialakult egy szokás, amely mentén zajlott a nemiség jogi megváltoztatása.

Tulajdonképpen 2018 óta nem nagyon ismeri el a minisztérium a nemváltási igényeket. És ha jobban megnézzük, erre nincs is semmilyen kötelezettsége, igazából az egyedi döntésen múlik, hogy az igényt elfogadja-e vagy sem. A döntéssel szemben a szabályozatlanság miatt amúgy jogorvoslat sincsen.

A komoly szabályozási hiányosságokat ez a javaslat sem orvosolja. A nemváltoztató műtétek esetében – mivel a transzszexualitás betegségként van nyilvántartva (lásd keretes írásunkat) – tb-támogatást

lehet igényelni. Igaz, ez csak a műtétek 10 százalékát fedezi anyagilag, és az elsődleges nemi jellegű szervek (nemiszervek) megváltoztatására irányulhat. A többit magánúton kell az érintettnek rendeznie, nem tiltott a külföldön végzett beavatkozás sem. A nemváltoztatáshoz szükséges hormonkészítményeket eddig a jogi elismerés után lehetett igénybe venni, jelenleg erre vonatkozóan kérdéses, mi alapján lehet eljárni.

Gumicsont mögötti valós vita

A vita során komoly világnézeti különbségek is felszínre jöttek. A javaslat indoklásában azt hangsúlyozzák, hogy a születési nem biológiai alapú ténykérdés, nem pedig választható. Továbbá akárhány műtétet és bármilyen hormonkezelést hajtanak végre az illetőn, soha nem lesz egy transznemű 100 százalékban a vágyott nemű személlyel biológiailag megegyező. Ezzel szemben álló álláspont szerint az ember azzal a nemiséggel rendelkezik, amellyel önazonos.

Ellenzéki portálok felhozták, hogy a társadalom többsége nem ért egyet a kormány döntésével. A 24.hu egy cikkében (Megtiltaná a transzneműek hivatalos elismerését a kormány a koronavírus leple alatt) a Medián által 2019 szeptemberében elvégzett felmérésre hivatkozva állítja, hogy a magyarok elsöprő többsége nem ért egyet a kormány által javasolt törvénymódosítással: mindössze 17 százalékuk vélekedett úgy, hogy a  transz emberek semmilyen körülmények között se változtathassák meg nemüket és nevüket az irataikban; 70 százalék azonban biztosítaná ennek lehetőségét; 13 százaléknak nem volt kialakult véleménye a kérdésről. A cikkben szereplő adatokat hosszas keresés után sem sikerült megtalálni, viszont a nemváltás jogi elismerésének hatalmas támogatásával szembemegy az Eurostat 2019-es felmérése. A közvélemény-kutató mérései szerint az EU-ban a magyarok utasítják el legnagyobb mértékben azt, hogy a transznemű vagy transzszexuális személyek identitásuknak megfelelő személyazonosító okmányt kapjanak. Magyarország esetében ez az adat 72 százalék, az uniós átlag 29 százalék, míg a legkevésbé a spanyolokat zavarná mindez (8 százalék). Hasonlóan az előbbihez, az EU-ban arányaiban Magyarországon tiltakoznak a legtöbben az ellen (77 százalék), hogy a hivatalos dokumentumokban a „férfi” és a „nő” mellett egy harmadik lehetőséget is biztosítani kellene.

Mi is a transzneműség

Az Egészségügyi Világszervezet 1980-ban adta ki a BNO-10-et (BNO-10 = Betegségek nemzetközi osztályozása), amiben a transzszexualitást betegségnek nyilvánították.
A BNO-10 a nemi identitás zavarai csoportba sorolja a transzszexualizmust. A betegség diagnosztikus kritériumait alkotja a vágyakozás az iránt, hogy az egyén ellenkező nemű egyénként élhessen és fogadják el. A beteg általában a saját nemével és anatómiájával elégedetlen, kényelmetlenül érzi magát benne, valamint sebészi és hormonkezeléseket szeretne, hogy testét, amennyire csak lehet, a kívánt nemhez hasonlatossá tegye. Ahhoz, hogy valaki ezt a diagnózist kapja, a transzszexuális identitásnak legalább két éve fenn kell állnia, és más mentális
zavarnak, mint például a szkizofrénia, nem szabad jelen lennie, illetve a zavar sem genetikai, sem kromoszomális, sem pedig interszexuális abnormalitásokhoz nem társulhat.

Olvasson tovább: