Kereső toggle

Véget vetne a milliós kártérítéseknek a kormány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Szinte mindent elkövettem, amire csak gondol, de gyereket és nőt nem bántottam” – mondta a Heteknek a több mint 30 éves börtönbüntetéséből bő egy esztendővel ezelőtt szabadult István, aki több mint 9 millió forint kártérítést kapott a rossz börtönkörülmények miatt.

A férfi még 2012-ben fordult egy ügyvéd segítségével a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz, hogy kártalanítást kapjon a fogva tartás körülményei miatt. „Volt olyan, hogy egy zárkában harminchárom elítéltre jutott egyetlen WC, illetve mosdó, amiből kizárólag melegvíz folyt, így télen ugyan lehetett benne mosakodni, de nyáron, a 47-48 fokos hőségben inni már nem. Szinte nászutas lakosztályban érezhettük magunkat, az egymás mellé tolt ágyakon összeért a fejünk a mellettünk fekvővel és éreztük egymás leheletét. Megesett, hogy a poloskák miatt a linóleumra feküdtem és körbelocsoltam magam vízzel, de a vérszívók felmásztak a plafonra és onnan estek rám.

Később ezt a zárkát átalakították, és már csak 12 elítélt volt benne, de még akkor sem felelt meg az uniós előírásoknak” – mondja az egykori rab, aki 3 és fél éves pereskedést követően több mint 9 millió forint kártérítést kapott a magyar államtól. Azt mondja, ezt az összeget a bíróság 14 évre határozta meg, pedig még másik 6 évet is ilyen szűkös cellákban töltött, ám a magyar állam cáfolta, hogy azokban ne lett volna meg számára a minimális légköbméter. A pénzt állítása szerint szétosztotta két gyermeke között, így a szabadulás után már nem volt belőle – mint ahogy sok más rabtársa esetében is könnyen elfolyt a megítélt kártérítés, amiből egyébként ő 10 százalékos jutalékot fizetett az ügyvédnek, ám a költségek – mint mondta – ma már 20-25 százalékig felmentek.

„A kártalanítás lehetősége szájról szájra terjedt a börtönben, amikor láttuk, hogy másoknak sikerült, akkor természetesen mi is megpróbáltuk. Volt olyan egykori rendőr cellatársam, aki jogász végzettséggel is rendelkezett, ő gyakorlatilag gyűjtötte az ügyfeleket egy ügyvédnek, aki sorra nyerte a pereket. A megítélt összegekben volt különbség, volt aki ugyanannyi évre, amire nekem több mint 9 milliót adtak, csak 1,3 milliót kapott, másnak meg 16 év után járt több mint 10 millió. Azt lehetett tapasztalni, hogy 2017 óta, amikor a hazai bíróságokra kerültek ezek az ügyek, már kisebb összegeket ítéltek meg” – magyarázta István. Hozzáteszi azt is, hogy az utóbbi években érezhetően változott a fogva tartás minősége, de szerinte, akinek csorbultak a jogai, azt megilleti a kártérítés, függetlenül attól, hogy egyébként milyen bűncselekményt követett el. „Az Unióban még a csirkék meg a malacok esetében is meg van határozva, hogy mekkora ketrecben vagy ólban lehet őket tartani, úgyhogy nem meglepő, hogy ez a fogvatartottak esetében is így van” – vélekedett az egykori elítélt.

A kormány azonban nem egészen így gondolja: Orbán Viktor miniszterelnök dobta be a „börtönbiznisz” témáját a Kormányinfón, arról beszélve, hogy gyilkosok, gyermekgyilkosok, rablók, csalók, erőszaktevők az ügyvédjeik segítségével milliókat perelnek ki az államtól a börtönkörülményekre hivatkozva – és ez az igazságtalanság „megsebezte a magyar néplelket”. A Kossuth Rádióban pedig úgy fogalmazott, hogy „eszes, jól ismert ügyvédcsoportok rájöttek arra, hogy az európai szabályok a kínzásról olyan lazák és abszurdak, hogy erre hivatkozva itt egy bizniszt lehet csinálni”. Bejelentette, hogy a „joggal való visszaélés miatt” a kártalanítások kifizetését felfüggesztik, és a parlamenthez fordulnak, hogy változtassák meg a szabályokat. Azt is megemlítette, hogy a „rekorder” elítélt 8 és fél év börtön után kapott 8 millió forint kártérítést. Nacsa Lőrinc, a KDNP frakciószóvivője ezt követően sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy a „börtönbiznisz” – „dörzsölt ügyvédek” és a „Soros-hálózat” segítségével – mára iparággá vált, amit meg kell állítani, hiszen a bűnözőknek nem pénzjutalom, hanem büntetés jár. Mint mondta, elítéltek eddig 12 ezer pert indítottak a magyar állam ellen, összesen tízmilliárd forint összegben. A héten meg is jelent a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely felhívja az igaságügyi minisztert, hogy „az egyes ügyekben a jogszabályok által biztosított legvégső időpontig a börtönzsúfoltság miatti kártalanítások kifizetését haladéktalanul függessze fel”, illetve „a hatályos szabályozást haladéktalanul vizsgálja felül, és annak eredményéről tájékoztassa a kormányt”. Bár ez nem azt jelenti, hogy a kifizetések egyáltalán nem fognak megtörténni – a kártalanítások kifizetésével általában eddig is megvárták a határidőt –, ám arra számítani lehet, hogy a kormány módosítani fogja az ezzel kapcsolatos jogszabályt.

Ennek mentén pedig alighanem újabb frontvonal nyílhat Brüsszel és Budapest között. Már csak azért is, mert a jelenlegi törvényi szabályozást a kormány 2017-ben éppen annak nyomán volt kénytelen bevezetni, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága sokadszorra elmarasztalta Magyarországot a rossz börtönviszonyok miatt, és felszólította a probléma megoldására. Az ezt követően módosított jogszabály szerint kártalanítás jár a fogvatartottnak, ha az előírt életteret nem biztosítják számára, vagy fennáll a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód, mert nincs elkülönített illemhely vagy nem megfelelő a szellőztetés, a világítás, a fűtés vagy a rovarirtás.

„A kártalanítási perek ez alapján 2017. január 1-jétől már nem Strasbourgban zajlanak, hanem Magyarországon, és ez az ítélkezési gyakorlatban is változást jelent. Korábban az Emberi Jogi Bíróságon jóval körültekintőbb döntések születtek, mégpedig az Emberi Jogi Egyezmény alapján, amely kimondja, hogy senkit sem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak, büntetésnek alávetni. Nemcsak az élettér méretét vették figyelembe, hanem a zárkával egy térben lévő vécére, a poloskákra, a természetes fény vagy a szellőzés hiányára, a szabadidős- vagy munkalehetőségekre és a zárkán kívül töltött időre vonatkozó panaszokat is. Az itthoni eljárások során viszont az a tapasztalat, hogy amennyiben teljesül az egy fogvatartottra jutó élettér követelménye, akkor a többi panaszt már nemigen vizsgálják” – mondta a Heteknek Ivány Borbála, a Helsinki Bizottság munkatársa.

Tegyük hozzá: az Emberi Jogi Egyezmény a kínzás és az embertelen bánásmód fogalmát nem definiálta, így a strasbourgi bíróságra volt bízva ennek értelmezése – erre utalhatott Orbán Viktor, amikor „lazának” nevezte az európai szabályokat. A „börtönbiznisz” kifejezéssel pedig a kormány nyilvánvalóan mindazokat a választópolgárokat igyekezett megszólítani, akik igazságtalannak érzik az olyan eseteket, mint amikor például a norvég tömeggyilkos, Anders Breivik sikerrel nyújt be panaszt amiatt, mert a „luxuscellájában” alacsony az internet sávszélessége.  

Ivány Borbála szerint Breivik esete hazai szemmel egyértelműen szélsőségesnek tekinthető, és itthon elképzelhetetlen, ugyanakkor szerinte „a fogva tartás humánusabb körülményeinek is köszönhető, hogy a skandináv országokban a visszaesési ráta nem 50 százalékos, mint Magyarországon, hanem jóval alacsonyabb”. Mint kifejtette, a skandináv, illetve a nyugat-európai modellek azokon a tudományos kutatási eredményeken alapulnak, hogy a bűnmegelőzés szempontjából a kizárólag punitív, tehát fenyítő jellegű büntetések sokkal kevésbé hatékonyak, mint a személyre szabott, az elkövető személyes reszocializációját középpontba helyező eljárások. Hangsúlyozta, hogy mindez nem azt jelenti, hogy ne kellene figyelembe venni a sértettek vagy az áldozatok hozzátartozóinak érzéseit, igazságérzetét, az viszont szerinte fontos szempont, hogy amikor egy elítélt szabadul, akkor ne kövessen el újabb bűncselekményt, hanem vissza tudjon illeszkedni a társadalomba. Ennek az esélye azonban csökken, ha a szabadságvesztéssel értelemszerűen együtt járó jogkorlátozások és bizonyos fokú szenvedések túlzóvá, aránytalanná válnak.

Ivány Borbála megjegyezte azt is, hogy Magyarországon valóban javultak a börtönviszonyok, a 2015-ös 140 százalékos telítettség helyett jelenleg 112 százalékos az éves átlag. Ugyanakkor – tette hozzá – az adatok ellentmondásosak, ugyanis előfordul, hogy egy adott napra vonatkozóan a zsúfoltság 140 százalékos, illetve egy intézményen belül is lehetnek aránytalanságok a zárkák között, amit a statisztika nem mutat ki.  

A szakértő hozzátette: a héten meghozott kormányhatározat nem megy szembe a törvénnyel, ez alapján továbbra is ki kell fizetni a kártérítéseket, azonban a kifizetés határideje módosul, illetve változást a jogszabály módosítása hozhat. Úgy véli, ebben a tekintetben az mindenki számára elfogadható lenne, ha az áldozatokhoz valóban eljutna a kártérítés őket illető része.

 

Olvasson tovább: