Kereső toggle

Orbán, Európa és Irán

Egy nemzetközi sajtótájékoztató visszhangjáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar diplomácia az utóbbi években bátrabban nyilvánult meg fontos nemzetközi ügyekben, sok esetben olyan kérdésekben is, amelyekben korábban inkább tartózkodóan viselkedett. Ilyen volt múlt héten az iráni helyzet is.

Példa erre az Európai Unió és az ENSZ Izrael-ellenes határozatai elleni (utóbbi esetben sajnos csak részleges) fellépés is, de a kormány Brexittel vagy éppen az amerikai külpolitikával kapcsolatos, egyre markánsabb különvéleménye ugyancsak.

Ennek ellenére meglepő, de örvendetes volt, hogy múlt heti nemzetközi sajtótájékoztatóján a miniszterelnök kijelentette, hogy a december végén, január elején felforrósodott amerikai–iráni konfliktus ügyében azt szeretné, ha az európai álláspont az amerikai–izraeli állásponthoz közelítene. Orbán Viktor konkretizálta is álláspontját: Magyarország nem szeretné, ha egyetlen, atomfegyverrel ma nem rendelkező ország is atomfegyverhez jutna.

Orbán Viktor ezt egyenesen „vörös vonalnak” nevezte, amivel pontosan ugyanazt a kifejezést használta, amit az izraeli kormány szokott Irán közel-keleti birodalomépítésével és fegyverkezésével kapcsolatban.

A szíriai polgárháborúban egyébként semleges álláspontot elfoglaló Izrael a háború kezdetén egyértelművé tette, hogy számára prioritás a szomszédos országban tomboló polgárháborúban:

– a civil áldozatok segítése (ennek a szíriai határ közelében fekvő kórházban e sorok írója is a szemtanúja volt),

– megelőzni, hogy bármely harcoló fél Izraelt támadja a szíriai–izraeli határon keresztül,

– elejét venni, hogy a libanoni Irán-barát Hezbollah fejlett rakétatechnológiára tegyen szert.

Ez utóbbit izraeli hadügyi forrásaink négy évvel ezelőtt olyan „vörös vonalnak” nevezték, amely „valódi vörös vonal és nem rózsaszín paca”. Az elmúlt években Izrael bizonyította, hogy képes és hajlandó is mindent megtenni azért, hogy megelőzze, hogy Irán-barát erők fenyegessék akár a szíriai, akár a libanoni határ felől.

Az Egyesült Államok esetében a „vörös vonal” kifejezést sajnos súlyosan lejáratta az Obama-kormányzat, amely annak ellenére nem lépett fel a saját lakossága ellen vegyi fegyvert bevető Aszad-rezsim ellen a polgárháború kitörése után, hogy arra kifejezetten ígéretet tett.

A Trump-adminisztráció hivatalba lépésével hasonló „vörös vonalat” húzott Irán elé – ez pedig a következőt jelentette:

– Irán nem tehet szert atomfegyverre (ezt a korábbi amerikai kormányzatok is így gondolták, más kérdés, hogy az Obama-adminisztráció legfeljebb az iráni atomprogram befagyasztását és nem végleges leállítását ambicionálta),

– Irán nem tehet szert olyan rakétákra, amelyekkel az Egyesült Államok térségbeli szövetségeseit, főként Izraelt fenyegeti (erre viszont nem terjed ki a 2015-ös iráni atomalku),

– Irán nem építhet ki birodalmat a közel-keleti síita félhold országaiban.

Az első ponthoz csatlakozott a miniszterelnök, aki általában is azon az állásponton van, hogy azok az országok, amelyek ma nem rendelkeznek atomfegyverrel, a jövőben se jussanak hozzá. Az álláspont racionális mivoltát nehéz lenne kétségbe vonni, gondoljunk csak arra, hogy a nemzetközi közösség az elmúlt évtizedekben tétlenül nézte végig, ahogy Észak-Korea, India és Pakisztán atomhatalom lett – az előbbi országot innentől erővel gyakorlatilag lehetetlen kezelni, az utóbbi két atomhatalom között pedig évtizedek óta kvázi háborús a helyzet. Orbán diplomatikusan kisiklott a Kászim Szulejmáni tábornok meggyilkolását firtató kérdésből („ami történt, megtörtént”), egyebekben pedig határozottan atlantista és Izrael-barát politikát hirdetett.

Azt gondolhattuk volna, hogy a miniszterelnöki sajtótájékoztató ezen része nem válthat ki komolyabb vitát, de ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna. A Közel-Keleten az Egyesült Államokkal szemben álló hatalmak közül többel, így Oroszországgal és Iránnal is meglehetősen hosszú közös múlttal rendelkező Jobbik álláspontja szerint Kászim Szulejmáni megölése „rendkívül negatív folyamatokat indíthat el mind a Közel-Keleten, mind pedig a világban”.

A párt „sajnálatosnak tartja, hogy az amerikai vezetés az utóbbi időszakban a tárgyalásos, diplomáciai rendezés helyett egyre inkább az egyoldalú lépéseket részesítette előnyben közel-keleti politikájában”. Mint fogalmaztak, Szulejmáni megölése a jövőben előforduló nemzetközi konfliktusok rendezésére nézve is rossz példával jár elöl. „A Trump-adminisztráció tette nemcsak egy iráni vezető, hanem a civilizált világ szokásai ellen is irányult” – szögezte le a Jobbik közleményében.

Hangsúlyozzák, ismerik és értik az Amerikai Egyesült Államok aggodalmait, ugyanakkor meggyőződésük, hogy „az Iránnal kötött atomalku kölcsönös tiszteletben tartása valamennyi fél érdekeit sokkal inkább szolgálta volna. Fontos megjegyezni, hogy a kialakult helyzet nemcsak a Közel-Keleten gerjeszt feszültséget, de az Európa és az Egyesült Államok közötti szövetségi rendszerben is.” Ezzel szemben a Jobbik „örömmel tapasztalja, hogy az európai külügy jól, a békés rendezést szem előtt tartva reagált a súlyos helyzetre”. Úgy gondolják, hogy most mindennél nagyobb szükség van arra, hogy az Európai Unió tagállamai meghatározzák a közös álláspontot, és együtt cselekedjenek. Bizakodásukat erősíti az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek az a korábbi ígérete, mely szerint a Bizottság a korábbiaknál határozottabban kíván fellépni az Európát is érintő geopolitikai kérdésekben.

Kérdésesnek nevezik ugyanakkor, hogy a szükséges közös európai fellépést ezúttal az Orbán-kormány mennyire fogja akadályozni. A miniszterelnök ugyanis azt szeretné, ha az európai álláspont az amerikai–izraelihez közeledne Irán megítélését illetően – a Jobbik szerint ez „felelőtlen, veszélyes, távol áll a magyar és uniós érdekektől”.

A helyzet viszont továbbra is az, hogy:

– az Iránnal kötött atomalku csak elhalasztotta és nem megakadályozta volna Teherán atomprogramjának megvalósítását, még abban az esetben is, ha a felek betartják a megállapodást,

– Európának nincs és nem is lesz a közeljövőben egységes Irán-politikája,

– Európának éppúgy nem érdeke sem egy nukleáris fegyverekkel rendelkező, sem egy, a Földközi-tengerig érő birodalmat működtető Irán, mint Izraelnek és az Egyesült Államoknak.

A magyar diplomácia épp elég ideig simult bele az Irán-ügyi rossz európai konszenzusba. Legfőbb ideje volt, hogy Orbán Viktor elkötelezze magát ebben a kérdésben, mégpedig a jó oldalon.

Olvasson tovább: